Én leszek a jobboldal „Alföldi Robija”

„– Mi a véleménye a művel kapcsolatban nemrégiben kialakult polémiáról, amely Alföldi Róbert rendezésében a római szín orgiajelenetét kifogásolta?

– Szerintem mondvacsinált ügy volt. Korábban már nyilatkoztam arról, hogy én leszek a jobboldal »Alföldi Robija«, hiszen az én munkámban négy helyen is van erotika. Minden véleményt tiszteletben tartva, a pogány Róma nélkül a keresztény gondolat nem érthető meg. Mindegy, hogy Madách leegyszerűsítve egy orgiába építi be a kereszténnyé válás folyamatát, azzal, hogy végül megjelenik Szent Péter. A kereszténység attól vált azzá, ami lett, hogy az alapítók a birodalom fővárosába tették át székhelyüket. Ki tudja, Rómán kívül mi lett volna belőle. Az ember biológiailag meghatározott lény: két dolog tart bennünket életben: a táplálkozás és a szex. Minden más csak díszítmény. A filmemben hol bújtatva, hol nyilvánvalóan jelen van a szex: a római színben például halotti szobrok és falképek szerelmeskednek, a prágai színben, miközben Ádám a csillagokkal társalog, Müller Borbála a kertben szerelmeskedik. Ez utóbbi jeleneteket ütős párhuzamos montázsban oldottam meg. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Tragédia tizenhét évesen kötelező olvasmány, ebben a korban a gyerekeket pedig normális esetben leginkább a szex érdekli. Madáchot is: »Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét? Hideg borzongat, Lucifer«.

– Mintha mostanság tendencia lenne, hogy egyre több rendezőnk nyúl magyar szerzők műveihez. Fontos, hogy megjelenjenek ezek az alkotások filmen, netán kurzusfilmekről beszélünk?

– Minden bizonnyal belejátszik, hogy most több támogatást remélnek nemzeti téma esetén a filmesek. Velem a János vitéz értette meg, hogy a nemzeti művek feldolgozása a feladatom. Talán lehettem volna ennél is híresebb nemzetközi szinten, ha nem elsősorban a magyar témákra koncentrálok. A Fehérlófiát még így is a minden idők legjobb filmjei közé választották az Egyesült Államokban, és a Leonardo da Vinci-díjat is megkaptam a World Cultural Counciltól. Küldetés, ha az ember felvállalja a magyar témák képviseletét, amit a világ is értékel. Jó példa erre Bartók Béla tengerentúli sikere, ő fiatalkorom óta a magam elé emelt világítótorony. Szerintem a művészet akkor tud érdekes lenni a világ számára, ha azt a kis különbséget mutatja fel az egyetemesben, ami szokatlan. Én minden idők legjobb magyar filmjének a Szindbádot tartom, ami annyira magyar, hogy azt csak egy Huszárik nevű »tót« készíthette el. Ennek a népnek most óriási szüksége van arra, hogy saját magából töltekezzék, hiszen mintha az első világháború óta folyamatosan veszítenénk el saját tartalmunkat.”