Orbán, a nemzet hőse

„Tiszta sor, értjük. Esik a népszerűség, meg kell mutatni az eddig méltatlanul elhanyagolt oldalt, miszerint Orbán Viktor is ember, aki a saját kertjében teáscsészék fölött is tud olyanokat mondani, mint hogy »mi is emberből vagyunk«, »ragaszkodni kell a fiatalkori álmokhoz«. A spin doctorok gondolkodtak kicsinyt, s tudatosan Hajdú Péterre böktek: olyan jól összetegeződtek a tavalyi választás éjszakáján, ráadásul kedves, nyitott fiú ő, aki nyilván nagyon boldog lesz attól, hogy a miniszterelnök elfogadja az ő spontán meghívását. Amely persze a kormányfő kertjében valósul meg, végtelenül zavarba ejtő mondatok kíséretében, de hát ki merne huzakodni az olyan elánnal napirendmegállapítást végző, amilyen lendülettel tematizáló fejesekkel, akik az ulti közben betliző, hétköznapi férfit akarják felvillantani a Fekete Pákótól Korda Györgyig gerjedő célközönségnek?

Hajdú mosolyog, mint egy meghatott, idealista kisfiú, aki már azzal nyert, hogy a saját meghívására a kertbe rendelték; és akinek cserébe még azt is szépen elmagyarázza ez az ősz halántékú bácsi, akár egy tisztes vidéki pedellus a palatáblánál, hogy 1988-ban, amikor te még kicsi voltál, Peti, Moszkvából adták az ukázt. Most meg már Brüsszel »nem eszi olyan forrón a kását«, habár erről friss emléke nemcsak Petinek lehet, hanem mindnyájunknak, hiszen március 15-én éppen ezt kiabálta a bácsi az első igazán szabad ünnepségen, ahol a nagyfokú szerkesztői szabadság jegyében még a sajtószabadságos passzust is kivették versből.”