„Bár általában véve jogos igény, hogy egy kiemelt nemzeti kulturális intézmény vezetője az intézménye képviseletében eljárva különösképp igyekezzen megőrizni a méltóságát, mértéktartását, vagyis válogassa meg a szavait. De mielőtt a kormány felelősei számon kérnék Alföldin ezt a kétségtelenül frivol élcet, gondolkozzanak el tán azon is, vajon ők mindent megtettek-e azért, hogy megvédjék e kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének emberi méltóságát az otromba támadásokkal szemben?
Vitatott szavainak tágabb összefüggéseit érzékeltetendő, felolvasott Alföldi egy félórányit azokból a róla szóló alpári, gyűlölködő kijelentésekből, neki címzett minősíthetetlenül trágár üzenetekből is, amelyek a Parlamentben és főként a jobboldali, szélsőjobboldali sajtóban, az interneten és hozzá intézett levelekben hangzottak el, voltak olvashatók az elmúlt hónapokban. E tágabb összefüggés ismeretében szerintem általában véve inkább visszafogottnak és nagy önfegyelemről tanúskodónak minősíthetők az igazgató reakciói, és legfeljebb bocsánatos elszólásnak, felcsattanásnak ez a bizonyos, kifogásolt mondat is.
Ha van valami vigasztaló ebben a szánalmas történetben, akkor az Blaskó Péter Kossuth-díjas színész egyértelmű kiállása a színház közös teljesítménye és a hónapok óta méltatlanul támadott igazgató mellett. A konzervatív Blaskó, aki 2008-ban morális megfontolásból nem vette át Gyurcsány Ferenctől a Kossuth-díjat, a sajtótájékoztatón elmondta: az igazságérzete arra indítja, hogy megszólaljon – függetlenül attól, hogy más a világnézete, hogy sok mindenben másképp gondolkodik, mint Alföldi – és arra kérje a minisztert, fontolja meg a kérdést. Egy elszólás nem lehet ok arra, hogy meghurcoljanak egy embert, és elmozdítsák az állásából. Ritka szép jelent volt. A természetes emberi szolidaritás szép példája.
És talán a döntéshozókra sem maradt hatás nélkül. Mert most olvasom a friss hírt, felszállt a füst, megszületett a határozat. Réthelyi Miklós miniszter írásbeli figyelmeztetésben részesítette Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház vezérigazgatóját. Vagyis mégsem minősült az intézmény vezetésére méltatlannak, maradhat a posztján.”