Kettesben

„Akivel lehet, meg kell egyezni a másik oldalról is, Magyarország érdekében – ezt bizonyítja a pontosan kilencven évvel ezelőtt a kormányfői székbe ült Bethlen István példája. A 20. század talán legsikeresebb magyar miniszterelnöke a kommunistákkal nem akart megegyezni, de a szociáldemokratákkal akart és tudott is.

Az új alkotmány nagyobb politikai legitimációs bázisáról beszélhetnénk, ha a Fidesz–KDNP a független képviselők több kezdeményezését beemelte volna az alaptörvénybe. Hiszen Ivády Gábor számos indítvánnyal élt, Szili Katalin a Szociális Unió elnökeként pedig egy alkotmánytervezetet tett az Országgyűlés asztalára. Az persze világos, hogy a Fidesz–KDNP a saját alaptörvény-tervezetét támogatta, és nem a baloldali képviselőét, de érthetetlen, hogy a volt házelnök több mint húsz módosító indítványából egyetlenegyet sem fogadott be az illetékes bizottság kormánypárti többsége. Ami szerintem szűklátókörűségre vall. Szili Katalin javaslatai között voltak figyelemreméltóak, a szociális jogok vagy a környezetvédelem területéről, másrészt az alaptörvény vitájától távol maradó MSZP és LMP harsoghatja: lám-lám, Szili, Ivády, sőt a Jobbik is részt vett az alkotmányozásban, mégsem kerültek be érdemi javaslataik az alaptörvénybe. A korrekt, emberséges, patrióta baloldali (és radikális nemzeti) javaslatokat be kellett volna emelni! Bethlen István sem véletlenül állapodott meg a baloldal józanabb részével.

Az új alkotmány amúgy szerencsésen ledönt jó néhány tabut, akadnak viszont nehezen magyarázható mozzanatok. Egy példa: az alaptörvény megfoszthatja a következő, „csupán” egyszerű többségű kormányokat attól, hogy programjukat megvalósítsák, ugyanis az adótörvények vagy a családpolitika várhatóan a kétharmados törvények körébe tartoznak majd. Ezek szerint ha egy egyszerű kormánytöbbség például a családi kedvezmények mellé progresszív vagy zöldadózást is rendelni óhajtana, azt nem tehetné meg. Biztos, hogy előremutató ez?”