Vircsaft

„Magyarország különleges – gazdasági – helyzetben lévő európai uniós tagállam. A magyar gazdaság teljesítményének jelentős részét ugyanis a kivitel adja, annak pedig majd egyharmadát a Németországba áramló export teszi ki. A »fennmaradó« hetvenszázalékos hányaddal sincs amúgy gond: tudniillik a döntő részt is a fejlett és fizetőképes piacok – mint például Franciaország, Olaszország és Ausztria – »veszik« fel. Túlzás nélkül állítható: ha Németország lendületben van, akkor a magyar gazdaság is. Így volt ez tavaly is, mikor a magyar gazdaság húzóereje az export volt, és a növekedés segédmotorjává sem tudott válni – sajnos – a fogyasztás. Valószínűleg hasonló recepttel számolhatunk 2011-ben is: hiába indulnak be az állami gazdaságfejlesztő programok, azok hatásai csak később lesznek érezhetők.

Eközben viszont az Audi, a Mercedes és az Opel jelentős beruházásokat valósít meg Magyarországon, s ezeknek köszönhetően több ezer új munkahely létesül, a fejlesztések nyomán pedig hazánk gazdasági produkciója is méretesebbé válik. Éppen ezért helyes döntés, hogy a második Orbán-kormány állami dotációban részesíti a járműgyártó cégeket – ha ezt egy balliberális kabinet tenné, akkor is feltétlenül lelkendeznénk. Amennyiben ugyanis a magyar költségvetés nem támogatná az említett vállalatokat, azok továbbállnának, a beruházások pedig más országokat gyarapítanának. Emlékeztetőül: anno kormányzati tétovaság miatt nem jött hozzánk a BMW, pedig Tatabányát szemelték ki első körben a müncheni társaság vezetői. Ami pedig a multinacionális cégek támogatására vonatkozik: ez az első kormány, amely hazai beszállítók alkalmazását is megköveteli, amikor aláírja a szerződést az érintett cégekkel. E téren persze maradt némi hiányérzetünk: a kormányzati kommunikáció például jobban elmagyarázhatná és transzparensebbé tehetné, mennyi pénzt ad a külföldi befektetőknek, és mire folynak el a büdzsé forrásai.

Van az éremnek azonban másik oldala is. Miközben ugyanis támogatást kap az Audi, a Mercedes és az Opel, válságadó sújtja az energia-, a távközlési és a kereskedelmi ágazat szereplőit vagy éppen a bankokat. Utóbbiak képviselői – a közterhek növekedése miatt – elég nagy zajt csaptak Brüsszelben. Ezen nincs is mit csodálkozni: bárki így tett volna, hiszen a kapitalizmus a profitról szól. Kár ezért megsértődni. Megfelelő időpontban utazott tehát Schmitt Pál köztársasági elnök a héten Berlinbe, hogy ismertesse: átmeneti időre vonatkozik az érintett cégek extraterhelése, továbbá a krízis miatti elvonás nem csupán a német cégeket sújtja.”