„Ara-Kovács Attila, az egykori SZDSZ külügyeseinek szürke eminenciása úgy vélekedett egy interjúban, hogy diplomatáink többségéről »nem mondható el, hogy buzgón küzdenének az árral, amit Orbán Viktor Magyarországra szabadított«. Erre reagált Szent-Iványi többek között a fentebb idézett mondattal, hitet téve amellett, hogy egy magyar diplomatának az őt megbízó kormány álláspontját kell képviselnie, és ezáltal is az ország jó hírét, nemzetközi tekintélyét, érdekét védelmeznie.
Már az is nyomorúságos közállapotokra utal, hogy ezt az evidenciát egyáltalán hangsúlyoznia kell. De mifelénk a szabadságnak elkötelezett toleránsok hörögni kezdenek hallatán. Szent-Iványi kezdettől fogva a párt előtérbe tolt külügyére, 2004 és 2009 között európai parlamenti képviselője volt, sőt a ljubljanai kinevezését is még az SZDSZ lobbizhatta ki számára. Honnan veszi a bátorságot, hogy a nemzeti, keresztény, jobboldali, konzervatív kormány platformjára helyezkedjék, horribile dictu Orbán Viktor kormányát képviselje?! Már az is gyanús volt, hogy a válogatás nélkül mindenkit kirugdosó Orbán meghagyta Szent-Iványit a beosztásában, aki most megszolgálta a miniszterelnöki kegyet. Gyalázat, hogy valaki a külügyi szolgálata idején nem az SZDSZ elképzeléseit, reményeit, előírásait követi, hanem az ország érdekeire való olcsó, populista hivatkozással a Magyar Köztársaság szabadon, demokratikusan választott kormányának politikáját szolgálja. Ezt kellett megérni, hogy egy ős SZDSZ-es számára az ország érdeke előbbre való, mint a szabad demokratáké? Az SZDSZ berkeiben ezt nevezik árulásnak.
Hogy mi a hazaárulás, azt most ne feszegessük. Lényeg az, hogy Gréczy Zsolt ne lepődjék meg, mert addig nagy valószínűséggel jó irányba halad az ország szekere. A beteg ló ellenére is.”