Vox populi, vox Dei

„Hogy látja, biztosítottak-e a jogállami normák és a jogbiztonság ma Magyarországon?

Hát persze. Miért gondolja, hogy a mostani toldozott-foldozott alkotmány jobban garantálja a jogállamiságot, mint a nép által választott legitim többség? Személy szerint botránynak tartom, hogy a demokráciánk alapjait lefektető alkotmány 1949-es dátumozású. A Rákosi-korszak egyik legsötétebb évéről van szó, igaz, tartalmilag már átvariálták az egészet. De hogyan? A rendszerváltás paktuma szülte meg ezt az alkotmányt. Az Ellenzéki Kerekasztal legitimációja nem múlja felül a mostani parlament legitimációját. Mert a parlamentet ezzel a többséggel úgy választotta meg az ország, hogy alkotmányozó felhatalmazást kértünk és kaptunk a néptől. Ennél erősebb felhatalmazást nem lehet elképzelni, ráadásul ez az alkotmány a preambulumában önmagáról mondja ki, hogy ideiglenes, itt az idő tehát, hogy végre készítsünk egy újat. (...)

Hogyan képződik a nép igazsága? Mi garantálja, hogy a nép akarata letéteményese az igazságságnak?

Nem mindig és mindenütt, de van abban némi igazság, hogy a nép szava, Isten szava. Vox populi, vox Dei. A nép hangja mégiscsak kifejez valamifajta igazságot. Ha nagyon sok embernek egybehangzó a véleménye, a mögött van valami igazság. A választás végeredményben az ő életükről szól, tehát jogukban áll akár tévedni is. Ha a nép belátja, hogy tévedett, akkor majd változtat rajta a következő választáson. Ugyanakkor a népakaraton túl és a természetjogon innen nincs más valóság. Míg a természetjogot csak a kereszténydemokrata ihletettségű gondolkodók fogadják el, a többinek nem marad más, mint a pozitív jog, de az nem származhat másból, mint a népakaratból. (...)

Vagy egy másik nemzetfelfogásból indult ki, mely szerint egy dolog a közügyekben való részvételt lehetővé tevő állampolgárság, és más lapra tartozik a kulturálisan, nyelvileg egységes nemzet.

A nemzet és az állampolgárság nem esik feltétlenül egybe, de az e helyes, ha a kettőt közelítjük egymáshoz. Hiszen lehet a magyar nemzetnek olyan tagja, aki nem magyar állampolgár, sőt, lehet olyan magyar állampolgár, aki nem tekinti magát a magyar nemzet részének. Viszont az a mondat, hogy a magyar állam felelősséget érez a határon túli magyarokért nem elégséges. Deklarálni kell, hogy egyetlen magyar nemzet létezik, és mivel a magyar állam mégis csak a magyar nemzet állama, tehát nemcsak érez, hanem felelősséggel tartozik. (...)

Akik nem lelkesednek a Szent Koronáért vagy nem hisznek Istenben, azok hogyan és miért kötődnek majd érzelmileg az új alkotmányhoz?

Ezért fogalmaztuk meg úgy, hogy abba mindenki beletartozzék. Ezért vetettem fel, hogy az »Isten áldd meg a magyart!« mondattal kezdődjön az alaptörvény szövege. A Himnuszt mindannyian énekeljük, azok is elfogadják és magukénak érzik, akik nem hívő emberek. A Szent Korona tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy nem akarunk évszázadokkal ezelőtti törvényeket beemelni az alkotmányban, csak rögzítenénk azt a tényt, hogy maga a Szent Korona megtestesíti és kifejezi a magyar nemzet történelmi sorsközösségét. Nincs összefüggésben az államformával, a különféle alkotmányos konstrukciókkal, egy sajátos, identitást adó és kifejező történelmi hagyomány.”