Miniszterelnöki köszöntő

2010. december 21. 10:51

Újraegyesíteni Európát, kiépíteni 27 nemzet közös és egységes gazdasági térségét, bizonyára nehezebb volt, mint az a munka, ami most ránk vár. Miért ne lennénk hát optimisták?

2010. december 21. 10:51
„Hol van már a tavalyi hó? Mikor hazám képviselőjeként 2002 előtt részt vettem az Európai Unió miniszterelnökeinek csúcstalálkozóin, mindannyiunkat lelkesedés, optimizmus, az Európa újraegyesítése iránt érzett történelmi elkötelezettség, az euró bevezetésének történelmi tette miatti büszkeség, az ősi európai civilizáció újabb diadalmas korszakának előérzete hatotta át.

Amikor 2010 nyarán újra szélesre tárultak előttem az európai csúcstalálkozóknak otthont adó szalonok ajtói, gondterhelt arcélek, mélyen barázdált homlokok, a bizonytalan jövőről szóló beszédek, segítséget sürgető és válságtanácskozásokba süllyedő államférfiak és államasszonyok fogadtak. Mindehhez az euró eresztékeinek recsegése és ropogása adta a háttérzenét.

Egy derűlátó korszak lezárult, egy küldetés véget ért, egy nagy elhivatottság üzemanyagtartályai kimerültek, a hordozórakéták kényszerleszállást hajtottak végre.

Nem érdemes méltatlankodnunk a sors igazságtalan és balszerencsés fordulata miatt. Végül is a nagy civilizáció, az ősi kultúrák, világbajnok gazdasági rendszerek életciklusa már csak ilyen. Magasba lendítő küldetések után válságos árapály, kétségekkel teli útkeresés, majd az új küldetésre való rátalálás katartikus, megerősítő és önbizalommal teli évei következnek.

A második világháború európai romjai felett így jelölte ki számunkra a Gondviselés a tartós európai béke felépítésének küldetését, majd a kommunizmus összeomlása után így vált küldetésünkké az európai kontinens újraegyesítésének ügye, ide értve az eurót, az egyesített Európa legfontosabb és legerősebbnek ígérkező acélpántját is.

A majd két évtizedes diadalmenet korszakát a világpiac újrafelosztásához vezető globalizáció tektonikus mozgásai váltották föl. Az Európai Unió előtt álló feladat nem bonyolult, csak nehéz. Kezelni kell a ma elharapózónak látszó nemzetgazdasági válságokat, sikeres válságkezeléssel meg kell szilárdítani és a világ legmegbízhatóbb pénzévé kell tenni az eurót, és úgy kell megújítani az európai gazdasági rendszert, hogy versenyképes legyen az ambíciótól fűtött és a siker éhségétől hajtott új riválisaival.

A belga elnökség hathónapos munkája egy futóverseny jól sikerült rajtjára emlékeztet: a magyaroknak most körelőnyt kell kiharcolni, a lengyeleknek pedig jól kell megfutni a célegyenest.

Visszazökkenve az eurokraták különleges nyelvi világába, ez annyit tesz, hogy a belga elnökség alatt felállították a válságkezelő task force-ot,  a magyar elnökség idején pedig végig kell vinni a szerződés módosítását, fel kell állítani az állandó válságkezelő mechanizmust, be kell üzemelni az európai gazdasági szemesztert, ki kell tárni a teljes foglalkoztatáshoz, a munka és a termelés megbecsüléséhez vezető ajtókat, majd a lengyeleknek egy huszáros vágtával meg kell alkotniuk azokat az eszközöket, a többéves  kerettervet, amelyekkel ezek a célok elérhetők.

Ennyi az egész. Nehéz, de korántsem lehetetlen. A háború és a gyűlölet romjai fölé barátságot építeni, térdre kényszeríteni a kommunizmust, újraegyesíteni Európát, megalkotni egy új világpénzt, kiépíteni 500 millió ember és 27 nemzet közös és egységes gazdasági térségét, bizonyára nehezebb volt, mint az a munka, ami most ránk vár. Miért ne lennénk hát optimisták?”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 44 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
HSL
2010. december 21. 19:33
Újabb tökéletes plebejuspolgári beszéd! Odacsap, mint helikopter a tonhalas konténert. Remélem, ezt kifüggesztik mindenütt Brüsszelben.
bmucsai
2010. december 21. 18:31
Én úgy vélem van jövője az EU-nak. Az a sok kis ország, amelyek szovjet-orosz uralom alatt éltek sokáig, nem akar mégegyszer orosz uralom alatt élni. A nagy nyugati országok ( Anglia, Francia ország, ....) nem értik a kelet-európai gondolkodást. Egyszerű gyarmatként tekintenek ránk. Az euro válságát is az okozza, hogy a "PIGS" államokból és kelet európából elszivattyúzzák az erőforrásokat. Az euro jövője azon áll, hogy az erőforrások oda-vissza áramlása megtörténik e, vagyis rendes belső piaca lesz az EU-nak, ami nem csak a pénz, hanem a termékek belső áramlását is favorizálja az EU-n kívüli termékekel szemben. Kínához, Indiához, USA-hoz hasonló belső piaca lesz. Német ország jobban érti a kelet-europai gondolkodást. Naponta kell szembenézni "keleti önmagukkal". Ha törésvonal alakulna ki az Anglia, Francia ország és a PIGS, valamint Német ország és a kelet-európai államok között lehetne. A Német-Francia ellentét -történelmi okokból - nem vállaható fel. Tehát marad az EU, és ha marad, az euronak is léteznie kell.
Senye Péter
2010. december 21. 18:14
Elég 'királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ...' fogalmazás. Tekinthetjük az EU-t Nagy Károly birodalma feltámasztásának ( a frankok és alemánok újra egymásra találtak ), ahol mi csak a periférián vagyunk. Másrészt utolsó esély arra, hogy Európa ne legyen gazdaságilag és politikailag is az, ami földrajzilag: egy ázsiai félsziget.
várúr
2010. december 21. 16:03
Tényleg... ez a Mesezházy úgy eltűnt, mint cigány zsebében a karóra.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!