„Károlyi Mihály, mint ismert, arisztokrata volt, nem zsidó. De ez a melléfogás eltörpül amellett, mekkora ostobaság a zsidóságot tenni felelőssé azért, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia elvesztette a háborút, amit azután a győztesek mindenekelőtt velünk fizettetek meg. Az igazság ennek pont a fordítottja. A magyar zsidók hűségesek voltak Ferenc Józsefhez, és mert elemi érdekük fűződött a történelmi Magyarország fennmaradásához a kettős monarchián belül, minden lehetőt megtettek a háborús győzelem érdekében. Hogy lehet mégis, hogy az első világháború alatt Közép- és Kelet-Európában annyira megerősödött az antiszemitizmus, hogy a békekötés után intézményesült politikai erővé vált, és tömeglélektani téren megalapozta a holocaustot? A kérdésre két, a közelmúltban megjelent könyv is igyekszik válaszolni. A első Bihari Péter könyve, a Lövészárkok a hátországban, mely 2008-ban jelent meg, a másik pedig dr. Róbert Péter most kiadott kötete, az Egyenlő jog a hősi halálra.(...)
Amikor kitört a világháború, a hazai liberális és a zsidó felekezeti újságokban sorra jelentek meg sajtóban az áldozatvállalásra buzdító cikkek, különös tekintettel arra is, hogy a több mint kilencszázezer zsidónak jogegyenlőséget és életlehetőséget biztosító monarchia legfőbb ellensége a pogromjairól és a zsidókat elnyomó rendszeréről hírhedt cári Oroszország volt. Ugyanakkor már kezdettől fogva figyelemre méltó polémia kezdődött a zsidó sajtóban arról, milyen hatással lesz a háború a hazai antiszemitizmusra. A legolvasottabb magyar nyelvű zsidó lap, az Egyenlőség a zsidógyűlölet teljes eltűnését remélte a nagy nemzeti összefogástól, míg az Ungarlandische Jüdische Zeitung pesszimistán ítélte meg a várható fejleményeket, és a gyűlölet fellángolásától tartott.”