„Oh, csodálatos, amikor már Szakály Sándor is a nemzeti zselégerincűek dinamikusan gyarapodó táborát erősíti. A pszeudojobbikos portál pedig zsenírozva érzi magát, hogy egyik szerzőjét személyeskedő támadások érik, csak mert kimondott egy evidenciát, ami nem teccik a kisnyilasoknak. (Néhány tucat más történészt érő személyeskedő támadások nem voltak annyira erősek, nyilván, hogy moderátori beavatkozást hívjanak elő).
Reggel, a majoreszkót az iskolába vive gondolkodtam azon, hogy mi lehet itten a logikai struktúra. Arra jutottam, hogy a bolsevik és a szélsőjobboldali gondolkodás számos ponton mutat ugyan hasonlóságot, az ontológiai különbségük ugyanakkor abból ered, hogy a klasszikus kommer (nem az ilyen antiglobalista-füvezős-szociológusokból verbuválódós) az egy viszonylag jól kanonizált üdvtan, amelynek ha az ember elsajátította a liturgiáját, kapott egy relatíve áttekinthető szabályrendszert, ami persze úgy egészében betarthatatlan volt és nem vonatkozott rád, amennyiben kiirtásra/eltüntetésre ítélt társadalmi csoportokhoz tartoztál. A kortárs magyar szélsőjobboldaliság inherens problémája, hogy mindig_vannak_nálad_jobb_magyarok, tekintet nélkül arra, hogy mit mondasz, és kitől idézel. Demokratikus anarchia uralja az elvrendszert, nincsen skíz, ami mindent visz, és nagyon könnyen a csapaton (a. k. a. rendes magyarok közössége) kívül találhatod magad, ha valami nem tetszik abban, amit mondasz.
Rendet kéne itten rakni.”