„Bő fél évszázad kemény vagy puhább diktatúrája után, a rendszerváltás hajnalán naiv módon hittük, hogy majd a kiküzdött demokrácia a kiválasztás, kiválasztódás tekintetében is teljes értékű változást hoz. Hamar kiderült, hogy a demokratikus átalakulás változást ugyan hoz, de a kontraszelekció, más üzemeltetésben és más üzemeltetők vezényletével, tovább él. Ha az előző rendszerben a politikai és ideológiai szempontok vezérelték a kiválasztást, akkor most az új liberálkapitalizmus természetének megfelelően a pénz és a piac uralta el a társadalmat és azzal együtt a kiválasztást magát. Nem csak a gazdaság, a politika és a kulturális élet is ennek megfelelően alakult. Abban az időben nem gondoltunk arra, hogy a demokrácia már rég egyébként sem a nép uralmát jelenti, de nem is a szellemi arisztokráciáét, hanem azon kevesekét – Magyarországon elsősorban idegen erőkét –, akiknél a tőke, a pénz, illetve a piac irányításának az eszközei összpontosulnak. Azzal sem számoltunk kellő súllyal, hogy a demokrácia politikai rendszerének sem a kiemelkedő vagy a legalkalmasabb személyek jelentik a bázisát, hanem a mindenkori középszer. A pártoknak sem a gondolkodó, öntudatos személyiségek kellenek elsősorban, hanem a mindenkori alkalmazkodók, a »pártkatonák«, akik hajlandók felfüggeszteni önálló gondolkodásukat, különösen akkor, ha ebben észreveszik a karrier lehetőségét. Mi az MDF korai szakaszában már megtapasztalhattuk, micsoda tumultus alakul ki egy-egy győzelemre esélyes párt körül, és a fölszabadult karriervágyak miként duzzadnak döntéshozó erővé.
A kontraszelekciós folyamatokat erősítik most is az egzisztenciális igények és félelmek. Aki ma elveszíti – vagy meg sem szerzi – egy nagy párt vagy tőkés támogatását, az könnyen ellehetetlenülhet nemcsak a politikai színtéren, hanem az élet más területein is. Vagyis: az emberek kiszolgáltatottsága, létbizonytalansága és a különféle szempontok szerint alakuló személyi döntések sokasága együtt nem a kiválóságok kiválasztódása, hanem a kontraszelekció irányába sodorja a társadalmat. Bizonyos fokig kiszolgáltatottjai ennek a helyzetnek maguk a pártok, illetve vezetőik is. Természetesen a jelenlegi kormánypártok és maga a kormány is. Ezért is kell most szólni erről.”