Kontraszelekció

2010. szeptember 14. 08:17

A demokrácia politikai rendszerének sem a kiemelkedő vagy a legalkalmasabb személyek jelentik a bázisát, hanem a mindenkori középszer.

2010. szeptember 14. 08:17
„Bő fél évszázad kemény vagy puhább diktatúrája után, a rendszerváltás hajnalán naiv módon hittük, hogy majd a kiküzdött demokrácia a kiválasztás, kiválasztódás tekintetében is teljes értékű változást hoz. Hamar kiderült, hogy a demokratikus átalakulás változást ugyan hoz, de a kontraszelekció, más üzemeltetésben és más üzemeltetők vezényletével, tovább él. Ha az előző rendszerben a politikai és ideológiai szempontok vezérelték a kiválasztást, akkor most az új liberálkapitalizmus természetének megfelelően a pénz és a piac uralta el a társadalmat és azzal együtt a kiválasztást magát. Nem csak a gazdaság, a politika és a kulturális élet is ennek megfelelően alakult. Abban az időben nem gondoltunk arra, hogy a demokrácia már rég egyébként sem a nép uralmát jelenti, de nem is a szellemi arisztokráciáét, hanem azon kevesekét – Magyarországon elsősorban idegen erőkét –, akiknél a tőke, a pénz, illetve a piac irányításának az eszközei összpontosulnak. Azzal sem számoltunk kellő súllyal, hogy a demokrácia politikai rendszerének sem a kiemelkedő vagy a legalkalmasabb személyek jelentik a bázisát, hanem a mindenkori középszer. A pártoknak sem a gondolkodó, öntudatos személyiségek kellenek elsősorban, hanem a mindenkori alkalmazkodók, a »pártkatonák«, akik hajlandók felfüggeszteni önálló gondolkodásukat, különösen akkor, ha ebben észreveszik a karrier lehetőségét. Mi az MDF korai szakaszában már megtapasztalhattuk, micsoda tumultus alakul ki egy-egy győzelemre esélyes párt körül, és a fölszabadult karriervágyak miként duzzadnak döntéshozó erővé.

A kontraszelekciós folyamatokat erősítik most is az egzisztenciális igények és félelmek. Aki ma elveszíti – vagy meg sem szerzi – egy nagy párt vagy tőkés támogatását, az könnyen ellehetetlenülhet nemcsak a politikai színtéren, hanem az élet más területein is. Vagyis: az emberek kiszolgáltatottsága, létbizonytalansága és a különféle szempontok szerint alakuló személyi döntések sokasága együtt nem a kiválóságok kiválasztódása, hanem a kontraszelekció irányába sodorja a társadalmat. Bizonyos fokig kiszolgáltatottjai ennek a helyzetnek maguk a pártok, illetve vezetőik is. Természetesen a jelenlegi kormánypártok és maga a kormány is. Ezért is kell most szólni erről.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
magnamater
2010. szeptember 16. 21:37
Hogyan lehetett a magánnyugdíjpénztárakat előírni? A magánvállalkozó, magánvállalat akkor lép le a pénzzel, amikor akar, az állam nyakán hagyva a nyugdíjjasokat. Persze a pénzt az állam is le tudja nyúlni, de lelépni nem tud, így végső soron mégis kénytelen a nyugdíjjasokról gondoskodni.
marós
2010. szeptember 14. 12:53
A kontraszelekció, a szocialízmusban a harmadik oszály hatalmi érdekeit szolgálta. A harmadik osztályt a politikai vezetők alkották, bövebben a M.Gyilovasz írt erről. Ma én nem látom ezt a folyamatot, mert a gazdaság, a tőke független a politikai pártoktól. De nem állítom, hogy a fent lévők jó szemmel néznék a feltörekvő ifjú titánokat.
drienovác
2010. szeptember 14. 12:25
Nyilvánvaló, hogy valami nem stimmel ezen a területen (sem). Azt gondolná az ember, hogy egy szakmájában kiváló ember- cég simán érvényesülhet - ezzel szemben azt látni, hogy a bankok bármikor bármit lenyúlhatnak, és még csak nagyon erőlködniük se kell, nagyon mennek a pénzügyi és könyvelőcégek, az uzsorások, és persze a partnereik, viszont a vállalkozók még a jobbak is bármikor fejre állhatnak, pláne, ha kétszer egymás után nem fizetnek nekik. Ott vannak pl a Megyeri Híd építői - a fővállalkozó elvitte a zsozsót, őket nem fizette ki, sose fogják kiheverni, hiába jók a szakmában, vagy vegyük a Hajdúbét károsultjait, kiváló libatenyésztők voltak, és? Mind tönkrementek. Vagy a szegedi építőcég alvállalkozóit - sose jutnak a pénzükhöz, a csődtörvény csak az államot és a bankokat védi, akik az árujukat, munkájuk értékét kockáztatják, utolsók a sorban. Egyébként ugyanabba az irányba megyünk, mint a kommunizmusban, az uniformizálódás felé, pár meghatározó cég fejlesztőinek az ízlése határozza meg, mit lehet kapni a piacon, sőt, még azt is, hogy melyik piacon kaphatjuk meg azt a pár dolgot! Ennek megfelelően nem nagyon van szükség kreatív emberekre, meg nagyon hozzáértőkre sem, elég, ha a fejlesztők értenek hozzá. A termelést mindenki Kínába viszi, mert az olcsó. De akkor miből élnek majd a többiek? Különböző szolgáltatásokat nyújtanak egymásnak? Arra ott vannak a nagy szolgáltató cégek ,akik hihetetlenül olcsón képesek szolgáltatni, mert a sok munkanélküli miatt a bérköltségeiket alacsonyan tudják tartani, az áraikkal pedig bedöntik a kicsiket, akik nem képesek annyira olcsón adni a portékát és a szolgáltatást. A mezőgazdaságunknak valamiképpen alkalmazkodni kellene a kialakulóban lévő klímához, az aszály és a belvízkárok váltakozásához, ami nem tűnik egyszerű feladatnak. A nagy földbirtokok megint összeállnak, a termőföld pedig közben vadul erodálódik, mert a szél és a hihetetlen mennyiségű víz egyszerűen elfújja- elmossa. Az adminisztráció uralkodik minden más felett. Amíg nem lesz változás pl a csődtörvényben, vagy a monopol- vagy oligopol helyzetben lévő cégek viselkedésében, addig marha nagy változások se lesznek. És az iparosok se fognak soha kiugrani, ez a rendszer nem úgy van kialakítva, hogy a termelő-szolgáltató cégeknek kedvezzen, vagy akár csak hagyja őket működni - ez arra van kitalálva, hogy felfalja őket. Az állam pedig kifejezetten pénzbehajtó és elosztó céggé vált, amelyet a hatalmon lévők érdekeinek maximális kiszolgálására alkalmazott a maszop kormányzat, kérdés, ezt a mentalitást a fidesz mennyiben veszi át, de ez még a jövő zenéje. Remélhetőleg csak kevéssé.
vero1_
2010. szeptember 14. 11:09
fontos látni, hogy a ma hatalmat gyakorlók szük köre, a mai általános és feltétlen választójogon alapuló demokráciát az ókori Athén rövid ideig fennált demokráciáját idealizálva úgy mutatja be, tanítja, mintha azonos volna vele. Azzal, amely csupán egy volt a létező hatalomgyakorlási struktúrák közül, s nézőpont kérdése, hogy jobb, igazságosabb, vagy hatékonyabb volt-e. De semmiképp sem időtálló. Vajon miért nem pl. a római köztársaságot? Gondolkodott -e már rajta valaki?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!