Kormány kontra IMF: ki nevet a végén?

„Abban talán minden, pártatlanságra törekvő szemlélő egyetérthet: az IMF-nek egy velünk kötött optimális, a bizonytalanságokat hidegre tévő szerződés nyilván fontos, de nem élet-halál kérdés. A Valutaalap, a nemzetközi bankrendszerrel egyetemben akkor is fennmarad, ha Magyarország gazdasági értelemben eltűnik a térképről. Mindez ugyanis a globális hitelkrízisen edződött világgazdaságnak bolhacsípés lenne csupán. Nekünk viszont létkérdés a vészhelyzetekre rendszeresített segélyhitel-mankó. Akadnak országok, melyek különböző okok folytán megengedhetik maguknak a felelőtlen hazárdjáték luxusát. Tudva, hogy stratégiai fekvésük, területi nagyságuk, a náluk lévő kulcsfontosságú energiahordozók, nyersanyagok vagy nukleáris arzenál miatt a nyugati civilizáció nem szemlélheti tétlenül, hogy bedőljenek. Ilyen volt a ’90-es években Mexikó és Oroszország, ahogy részben ilyen most Görögország is. Nekünk azonban se tengeri kijáratunk, se jelentős olaj-vagy gázkitermelésünk, se atombombánk. Ergo, nincs mire hazárdjátékot űzni.

Ha Magyarország összeomlik, az nekünk nagyobb gond, mint a világnak. Végletesen téves ama kormánypárti okoskodás, hogy »az egész Európai Unióban lélegzetvisszafojtva figyelik Magyarországot, hogy milyen eredményeket tud elérni egy nehéz tárgyalási pozícióban...ha az ország következetesen ki tud tartani, akkor sok követőre fog találni Európában...máshol is ki akarják vetni a bankadót, csak azt nézik meg, hogy sikerül-e a nagy nyomás ellenére Magyarországnak keresztülvinni az eredetileg kitűzött szándékait«.

Először is: ez az ügy korántsem annyira fontos a külföldnek, mint amennyire itthon annak gondoljuk. Nyugodtan hagyhatnak minket bukni. Egyike vagyunk a több tucatnyi, pénzpiacilag önmagában nem túl jelentős, labilis »belgazdaságú« kisállamnak. Nyilván nehéz lelkileg feldolgozni, hogy nem mi vagyunk a globális tőkevihar epicentruma. Viszont ha a fenti nyilatkozat igaz, s mégiscsak nagyobb relevanciával bírnak a történések, az nem jobb, hanem rosszabb. Amennyiben az idézett diagnózis logikája »ül«, akkor az IMF-nek semmiképp nem szabad engednie. Ha ugyanis az IMF enged, a többiek is »vérszemet” kapnak, összességében teljesíthetetlen elvárásaikkal megingatják a nemzetközi pénzügyi stabilitást. Ezt megelőzendő, pedagógiai szigort demonstrálhatnak hát egy olyan kis országon, melynek átmeneti bedőlése nem okoz globális »pénzrengést«, de szomorú esetéből mindenki tanulni fog.”