„Két eset lehetséges: vagy olyan interjúalanyt kell keresni, akit valóban üldöztek a kommunisták, vagy olyannal beszélünk, akit nem üldöztek, de akkor arra nem kell azt mondani, hogy ott üldözés volt. Ellenkező esetben én, mint hallgató, kénytelen leszek arra gondolni, hogy egy demokratikusnak és liberálisnak mondott rádióban ugyanolyan gőzerővel és ösztönösséggel indul be az igazodás a jelenlegi kurzus hazug mentalitásához, mint a kifejezetten kurzus-azonos rádiókban.(...)
A »tetszettek volna forradalmat csinálni« mellé most már illene odatennünk ezt a mondatot is: nem azért csináltunk demokráciát, hogy kötésig járjunk a hülyeségben. Nagyon sok hallgatónak nincs már elég ideje az életéből ehhez. Úgyhogy nem szerencsés velük szórakozni. Kerülhet még olyan helyzetbe ez a rádió, hogy demonstrálniuk kell érte a hallgatóknak – ha elvárja őket ehhez, akkor minden adásából ki kéne irtani annak a kurzusnak a szellemét, amellyel szemben demonstrálni fog. És minél inkább a tudatlanság és felkészületlenség miatt került oda az a szellem, annál következetesebben.”