Álomból rémálom - ez lett nekünk magyar szempotból a kézilabda Európa-bajnokság

Szörnyű így múlt időben beszélni egy olyan eseményről, mely szinte még csak most kezdődik.

Aki ott volt a vadonatúj MVM Arénában azon három nap valamelyikén, amelyen pályára lépett a magyar válogatott bizonyára élete végéig nem felejti azt a hangulatot. A középszakasz első napjának kezdete előtt nehéz elképzelni, milyen lesz az atmoszféra a 20.000-es budapesti csodacsarnokban. 

A magyar himnusz nélkül induló mérkőzéseket, pohárral a kézben, csendesen szemléli majd a nézők nagy része. Mert ugyan lesznek majd külföldi drukkerek is, de láthattuk az elmúlt négy budapesti játéknapon, hogy a hatalmas arénában mennyire el tud tűnni 200 izlandi, vagy 100 holland...

Egy világesemény először akkor ér véget, amikor a házigazda elbúcsúzik. Ezért az adott sportág nemzetközi szövetsége a szabályok adta kereteken belül (néha azon jócskán túl) igyekszik segíteni az otthon játszót. Az ember a mai "kovidos időkben", amikor nem kelnek útra nagyobb szurkolói csoportok a kontinensen, duplán azt várná, hogy egy picit a "kereteken túl" is támogassák a rendező ország válogatottját. A magyar társaság semmi ilyen jellegű segítséget nem kapott (sőt...), de erről majd később, mert ez csak az egyik oka volt a korai búcsúnak.

Rögtön az első, Hollandia elleni mérkőzés védekezésével kell kezdeni a "sirámok sorát". Kis túlzással semmit nem sikerült tenni a majdnem Eb-újonc betöréseivel szemben. Először a második találkozón, Portugália ellen látszódott tudatos, hatékony védekezés, de Izland ellen is sorra kaptuk az elkerülhető gólokat. Ráadásul

a hátul való ténykedést. Válogatottunk csapatkapitánya, Mikler Roland nem hozta azt a szintet, amit az elmúlt bő évtizedben megszoktunk tőle, cseréje, Székely Márton jobb volt, de manapság kimagasló kaputeljesítmény nélkül nem lehet nagy célokat kitűzni. 

Majd nézzék meg, micsoda csodákat fog tenni egyik-másik hálóőr a folytatásban!

A támadójátéknál egyszerű lenne csak azt mondani: a heteseket be kell lőni! Mert ha szigorúan a matematikát vesszük alapul, akkor Máthé Dominik kihagyott büntetőinek értékesítésével is ott lehetnénk a folytatásban. A dolog ennél persze sokkal komplikáltabb, mert a 22 éves játékos végig óriási terhet cipelt, és a Portugália elleni "utolsó pillanatos" góljával meggátolta a még nagyobb szégyent, a négy nap utáni kiesést. Nagyjából úgy vitte a csapatot átlövő posztról, ahogy az elmúlt évtizedek magyar átlövő-királyai, hisz ne feledjük, hogy 1986, óta, vagyis 36 éve nem szereztünk érmet világeseményen, mégha olimpiákon többször is voltunk elődöntősök.

Az biztos, hogy Máthénak a góljai után kevésbé kellene "pózolnia", inkább azonnal a következő feladatra összpontosítani, mert egy találat után 3-5 másodperc múlva már a kapunkba kerülhet a labda. 

Ez is egy gond volt,

, és ne feledjük, hogy a mezőnyben vannak gyorsabbak is, mint a mi három ellenfelünk.

A sors fura fintora, hogy utóbbi pont ahhoz a meccshez nem tehetett hozzá, amelyet megnyertünk.

A szélsők szerepe mostanában sok csapatnál háttérbe szorul, sajnos mi sem tudtuk őket úgy használni, hogy többet tudtak volna segíteni.

Valószínűleg Mikler mellett mindenki számára a legnagyobb csalódás Lékai Máté teljesítmény. Persze nem könnyű nekik, hisz tőlük várja az extra teljesítményt a közvélemény. Jó volt viszont látni Lékai cseréjének, a 24 éves Hanusz Egonnak a játékát.

Akkor végezetül a már korábban említett játékvezetésről!

Van a kézilabdában egy széleskörben elterjedt szleng a

Nem kellene lennie , de sajnos van. Ez igaz egy sokfordulós bajnokság egy adott mérkőzésére, egy párharcra, és fokozottan a két és fél hetes nemzetközi tornára. 

Nekünk bántóan "nem fújtak hazai pályát",

egy-egy sorsdöntő szituációban. Nyilván nem arról van szó, amikor eggyel több játékosunk van bent a pályán, vagy amikor az ellenfél középkezdésénél balga módon átszalad egy kézisünk a középkörön. Hanem a belemenések, kiállítások, hetesek megítéléséról. Mert

Mind a három találkozónkon voltak olyan esetek, amikor kétes szituációban (elnézést a kifejezésért!) pofátlanul ellenünk ítéltek. Mintha a bírók csökkenteni szerették volna azt a hatalmas pluszenergiát, ami a nézőtérről áradt a csapat felé...

Az Európa-bajnokság ma -- már csak két helyszínen -- folytatódik. Tulajdonképpen csak most kezdődik. A debreceni csoportból Dánia és Montenegro, a szegediből Franciaország és Horvátország csatlakozik a továbbjutást Pesten kivívó Izlandhoz, és Hollandiához. A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy Pozsonyban az időnként átalakított, és egyre szebb és szebb jégpalotában pedig Németország, Spanyolország, Oroszország, Svédország, Lengyelország és Norvégia harcol a legjobb négy közé jutásért.

Négy-négy találkozót vívnak a csapatok a most következő körben, és a hatfős csoportokból az első kettő jut az elődöntőbe. Ott jövő héten pénteken lesz a "keresztbe játszás", majd két nappal később a döntő.

A nyitóképen: Magyar szurkolók a magyar-szlovák közös rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság B csoportjában játszott Magyarország-Izland mérkőzésen a budapesti MVM Dome-ban 2022. január 18-án. Izland-Magyarország 31-30.

MTI/Kovács Tamás