Lesz még feltámadás

„Úgy tűnik, fekete felhők gyülekeznek az erdélyi magyarság fölött. Nem engedik, hogy saját tulajdonunkban levő iskolaépületünkben anyanyelvű tanodát alapítsunk, vezetőinket meghurcolják, közösségünk tagjait megfélemlítik, jelképeinket üldözik, zászlaink lengetését megtorolják, javainkat nem szolgáltatják vissza, amit korábban visszajuttattak, azokat is perelik – és a sor folytatható.

Nagypénteki hangulat borult ránk. Nem a csőcselék kedélyállapotát idézem, hisz az akkor ünnepelt, hanem Jézus követőiét, hisz rajtuk szomorúság uralkodott el nagypénteken, látva, hogy tanítójukat meghurcolják, csúfolják, végül kínok között meggyilkolják. Természetes emberi reakció, ami megtörtént volna akkor is, ha a két évezreddel ezelőtti ember ismerte volna a majdani fejleményeket. Azóta tudjuk: a halál után jön a feltámadás.

A mi nagypéntekünk jelképes. Nem ölnek meg, csak szimbolikusan feszítenek keresztre. Nem fizikailag kínoznak, csak lelkiekben, ami ugyanahhoz vezethet: az összeroppanáshoz.

Párhuzamot vonva kérdezhetjük: a mi nagypéntekünkre vajon jön-e feltámadás? Egyházi szöveghez nyúlok segítségért, régi protestáns ének, Gusztáv Adolf svéd király csatadala ötlik eszembe: »Ne csüggedj el, kicsiny sereg, bár egész föld tör ellened gyűlölség fegyverével!« Sajnos, ezt a gyűlölséget bőrünkön érezzük. Nem tetszik származásunk, nyelvünk, vallásunk, kultúránk. És ezt minduntalan, egyre gyakrabban kimutatják. Ahogy közeledünk a legnagyobb román megvalósítás százéves évfordulójához, egyre inkább érezhető az intolerancia.”