Villámgyors vadászgéppel tarolnak a törökök

A TF-X cum Kaan projektet 2016-ban indították azzal a céllal, hogy leváltsák az Egyesült Államokban gyártott F–16-os flottájukat, amelyet a 2030-as évektől fokozatosan vezetnének ki. A Kaan projekt elindítását az is ösztönözte, hogy az USA vezette F–35 konzorciumból Törökország kilépett, miután 2019-ben vitatott módon szerezte be az orosz S–400 rakétavédelmi rendszert. 

A Kaan az eurázsiai ország katonairepülőgép-iparának zászlóshajója lesz, már dolgoznak saját gyártású sugárhajtóműveken is, illetve gondolkodnak egy hatodik generációs, mesterséges intelligencia által támogatott képességekkel teli vadászgép tervezésén. 

A szaklapok a Kaant Dél-Korea KF–21 Boramae vadászgépéhez hasonlítják, ami egy úgynevezett négy és feledik generációs sugárhajtású repülőgép. Elmarad az ötödik generációsaktól, bár a harmadik gyártái ütemben egy teljes lopakodókonfigurációt és eredeti hajtóműveket terveznek hozzá. Az új repülő várhatóan teljesíti a modern vadászgépekre vonatkozó követelményeket: 1,8 és 2,2 mach közötti végsebesség, 55 ezer láb (16,7 km) maximális magassággal, 1100 kilométeres hatótávolság és szuperszonikus képesség. Ezáltal a Kaan életképes alternatívája lehet a dél-koreai KF–21-esnek, amely a nyugati ötödik generációs vadászgépek képességeinek egy részét kínálja, jóval olcsóbban. 

A jelentések szerint a Kaanhoz eddig 85 százalékban török alkatrészeket használtak, igaz, a két General Electric F110–GE–129 turbóventilátor-motort és az egy Martin-Baker kidobóülést importálták. Várhatóan hazai Aselsan AESA osztályú radarral szerelik fel, amely egyszerre képes pásztázni és zavarni, emellett az orrába tesznek egy infravörös keresőt és egy nyomkövetőt érzékelővel, elektrooptikai rendszerrel, 360 fokos lefedettséggel. A török cégek már építettek különféle lézer-, rakéta- és radarfigyelmeztető készülékeket, köztük digitális rádiófrekvenciás zavaró berendezéseket.  

A szakértők örömmel konstatálták a Kaan megalkotását, de Törökország gazdasági nehézségei miatt kételkednek abban, hogy az túljutna a prototípustechnológiai demonstrációs szakaszon. Kérdéses, hogy a kulcsfontosságú importalkatrészektől való függése miatt le tudják-e gyártani az elvárt mennyiséget a gépből. A gyenge török líra is költségtúllépéshez vezethet az ilyen nagyszabású projekteknél.  

Bár több évre szétoszthatják a költségeket, ezzel azt kockáztatják, hogy a gép néhány képessége elavul, mire felállítják a 2040-re tervezett 300 repülőgépből álló flottát.  

Persze Törökország valószínűleg arra törekszik majd, hogy a Kaan kikerüljön a nemzetközi vadászrepülőgép-piacra is. 

Két éve Oroszország és az Egyesült Arab Emírségek tárgyalásokat kezdett a Szu–75 Checkmate vadászgép koprodukciójáról, miután az Egyesült Államok korlátozta az F–35-ösök eladásait az Emírségekben a Huaweijel kötött távközlési szerződései miatt. A Szu–75 jövője azonban bizonytalan, és meg nem erősített jelentések szerint az Emírségek leállította e géptípus finanszírozását a másodlagos szankciók fenyegetése és a mikroelektronika Oroszországba irányuló importjának korlátozása miatt. Bár egyesek szerint az arab ország részvétele a Szu–75-ös programban inkább blöff volt, hogy nyomást gyakoroljon az Egyesült Államokra F–35-ösök eladása érdekében. Épp ezért vélik azt, hogy a török Kaan vadászgép életképes alternatíva lehet az Emírségek számára.  

Indonézia részt vesz a dél-koreai KF–21 Boramae projektben, de nehezen tudja kifizetni a vállalkozásból rá eső részt, ami a jelentések szerint a teljes költség 20 százaléka. Ezek a késedelmes fizetések arra kényszeríthetik Dél-Koreát, hogy új partnereket keressen a KF–21-eséhez, például az Egyesült Arab Emírségekben, Malajziában és Lengyelországban. 

Jakarta küszködik a légierejének modernizálásával, a költségkorlátok és a stratégiai aggályok miatt több irányból igyekszik beszerezni a gépeket. Ezek közé tartozik 24 amerikai gyártmányú F–15EX repülő, 42 francia Rafale, használt F–15-ös hajtóművek Japánból az F–16-os flotta számára, valamint használt, volt katari Mirage 2000-5 repülőgépek vásárlása. 

Míg Pakisztán kínai vadászgépekkel építené ki a légierejét, előfordulhat, hogy egy nagy intenzitású konfliktusban ezek a repülők nem úgy teljesítenek majd, ahogy azt elvárják tőlük. A vadászflottájuk gerincét alkotó kínai JF–17 (az USA-ban gyártott F–16-osok mellett) nem versenyezhet az ötödik generációs vadászgépekkel, inkább olyan alacsony intenzitású konfliktusokra használható, mint a felkelések vagy az alapvető légvédelem.  

 A gondokkal küszködő török és pakisztáni gazdaság azonban megkérdőjelezi az ilyen együttműködés életképességét. 

(Forrás: Asia Times) 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: The War Zone

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.