Széleskörű árellenőrzést vezetnek be a hivatalos infláció korlátozására.

Kihívás lesz mindaddig kordában tartani az inflációt, amíg a globalizáció visszafelé halad, és a hosszú távú energiaszükségleteket nem kezelik.

Az előzmények listája legalább olyan messzire nyúlik vissza, mint amikor Diocletianus római császár a Kr. u. harmadik század végén megpróbált minden árucikkre maximális árat megállapítani. Az elmúlt évszázadban a két világháborúban átfogó árellenőrzéseket és fejadagokat láthattunk. És még a háborús kontextus nélkül is ár-, sőt bérellenőrzéseket vezettek be az államhatalmi csúcsévekben Wilson brit miniszterelnök, sőt Nixon amerikai elnök idején is.

2022-ben is voltak korai és véletlenszerű kezdeményezések az infláció kezelésére. Az energiavállalatok váratlan nyereségének megadóztatása divat lett, miközben a kormányok nem használják a klasszikus eszközt, az ellátmányok adagolását. Ehelyett aktívan támogatják a többletkeresletet azáltal, hogy a fűtési és villamosenergia-árak felső határát szabják meg a fogyasztók számára.

Franciaországban ez egyszerűen azt jelenti, hogy a közműszolgáltatók csődbe mennek, és államosítani kell őket. A számlát a kormányra, majd az infláción keresztül a valutára terhelik. Aztán itt van a nyugati tisztviselők valószínűleg kudarcra ítélt próbálkozása, hogy december 5-től megszabják az orosz energiaárak felső határát. A szándék az, hogy Oroszországot kiéheztessék a bevételekből, és remélhetőleg mindenhol olcsóbbá tegyék a nyersolaj exportárát, de valószínűleg egyiket sem fogják elérni.

A politikai döntéshozók gondolkodása szerint az emelkedő árak valamilyen módon piaci kudarcokra utalnak, és több beavatkozásra van szükség, hogy az infláció ne destabilizálja a gazdaságot, sőt a társadalmat se. 2023-ban szélesedő ár-, sőt bérellenőrzésre számíthatunk, és talán még olyasmire is, mint az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban felállított új Nemzeti Ár- és Jövedelemtanács (National Board for Prices and Incomes).  

A végeredmény azonban ugyanaz lesz, mint szinte minden kormányzati politika esetében: a nem szándékolt következmények törvénye. Az árak szabályozása a mögöttes probléma megoldása nélkül nemcsak több inflációt generál, hanem azzal a kockázattal is jár, hogy a társadalmi szövet szétszakad azáltal, hogy a termelést elriasztó tényezők, valamint az erőforrások és a beruházások helytelen elosztása miatt csökken az életszínvonal. Csak a piac által vezérelt árak biztosíthatják a termelékenység és a hatékonyság javulását a beruházások révén. Úgy tűnik, 2023-ban és azután újra meg kell tanulnunk a leckét.

Piaci hatás a Saxo szerint:

Lásd a felháborító jóslatot az arany 3000 USD-re történő felszökéséről. A spot arany unciánként 3000 dollár fölé emelkedik, és a VanEck Junior Gold Miners index értéke megnégyszereződik. (Azaz a túl magas infláció látványosan a korábban is inflációtűrő arany befektetések felé terelik a világot.)

Vissza az előrejelzésre.