Jubilál az Európa Tanács: 75 éves Európa legrégibb politikai szervezete

Nyitókép: Európa Tanács

Winston Churchill 1946. szeptember 19-én, a Zürichi Egyetemen tartott beszédében arra tett javaslatot, hogy az Amerikai Egyesült Államok példáját követve hozzanak létre egy „Európai Egyesült Államokat”. Úgy vélte, ez lenne a legalkalmasabb módszer annak biztosítására, hogy ne robbanjon ki ismét egy olyan háború, mint a II. világháború.

Ezek a Benelux államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Dánia, Norvégia, Svédország, Írország, Olaszország voltak. A cél az volt, hogy az európai nemzetek univerzális elveket és széles körben elfogadott szabályokat követve alakíthassák ki saját belső rendszereiket. Az Európa Tanács fő elve, hogy segítséget nyújtson a tagországoknak az általuk vállalt nemzetközi kötelezettségek saját jogrendszerükbe való integrálásában.

Az Európa Tanács Emberi Jogi Bíróságának ítéleteit és a jogi tanácsadásra specializálódott Velencei Bizottság véleményeire világszerte figyelnek.

Jelenleg 46 ország tagja az ET-nek, melynek székhelye Strasbourgban található, az Európa Palotában. Az Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Japán, Mexikó és a Szentszék megfigyelői státuszt élvez a szervezetben. Az Európa Tanács a védelmi kérdéseken kívül Európa legfontosabb társadalmi kérdéseivel foglalkozik, tevékenységét többek között az emberi jogok, a média, a jogi együttműködés, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem területén fejti ki.

Az Európa Tanácsot nem szabad összetéveszteni az Európai Tanáccsal, amely az Európai Unió állam- és kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének találkozója és az EU legfelsőbb szerve. Habár az EU összes 28 tagállama tagja az Európa Tanácsnak és aláírója az Európai Emberi Jogi Egyezménynek, az EU mint intézmény jelenleg még tárgyalásokat folytat a csatlakozásról.

Dr. Pákozdi Csaba egyetemi docens az évforduló kapcsán elmondta, hogy

Mindez lényeges szerepet játszott abban, hogy a magyar kormány által delegált szakértők már a kezdetektől fogva részt vehettek a magyarság számára oly fontos területeken létrehozott nemzetközi szerződések létrehozásában, mint a nemzeti kisebbségek védelme, amely a második világháborút követően éppen ebben az időszakban, a '90-es évek elején került újra az európai jogalkotás napirendjére. 

Jugoszlávia felbomlása, a balkáni véres etnikai konfliktusok, valamint az Európa Tanács-tagságra törekvő közép- és kelet-európai államok nemzeti kisebbségeinek nagy száma egyaránt ösztönző tényezője volt e munkának, amelynek eredményeképpen 

Ehhez hasonló jogalkotásra a második világháborút követően nem volt példa. A történelem azokat igazolta, akik az 1945 utáni új, az emberi jogokon alapuló világrend szerves részeként képzelték el a nemzeti kisebbségek védelmét, amelynek megvalósítására az akkor már épülő vasfüggöny vetette árnyékát. 

Az 1990-es évek történelmi fordulópontja rávilágított arra, hogy a különféle ideológiák – legfőképpen az úgynevezett 

de azok parázsként újra képesek voltak, akár 45 évvel az utolsó világégést követően is fellángolni. 

Az említett egyezmények abból a szempontból is egyedül állóak, hogy mindkettőhöz társul egyfajta „kontrollmechanizmus”, amely tagállami jelentéseken, szakértői illetve tanácsadó bizottsági állásfoglalásokon alapul, és amely végül az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásaiban ölt testet. 

Az úgynevezett „monitoring” eljárások immár két évtizedes múltra tekintenek vissza, az ezek eredményeképpen elfogadott ajánlások, jogilag kötelező jellegük hiánya ellenére megkerülhetetlenek az egyes államok nemzeti jogalkotásában, továbbá lényeges elemei a kétoldalú, nemzeti kisebbségek védelmét szolgáló politikáknak, segíthetik a jószomszédi kapcsolatokról szóló egyezmények által létrehozott kétoldalú kisebbségi vegyes bizottságok tevékenységét – mondja a nemzetközi jogász.

Sokan egy fölösleges sóhivatalnak tartják az intézményt, azzal is érvelve, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán hazánk ellen született döntéseinek nagy része az elítéltek börtönhelyzetére, vagy az illegálisan a Magyarországra ékezettek fogva tartási körülményeiről szólnak, oltalmazva a nem szabálytisztelőket. 

Ne felejtsük el azonban, hogy azok a szomszédos országok is tagjai az Európa Tanácsnak, ahol nagyszámú magyar él kisebbségben. 

Habár nem mindig hatékony, és nem is ez az egyetlen szervezett, amely erre hivatott, mégsem engedhetjük meg azt, hogy ne legyünk tagjai a hasonló érdekérvényesítő nemzetközi fórumoknak. Ha nem vagyunk jelen, sok mindenről a fejünk fölött döntenének. Ezért elengedhetetlen az ilyen típusú pozíciónk teljes kihasználása a magyar érdek szempontjából.