Államcsíny Spanyolországban? Így tombol a baloldal

A legutóbbi, 2023. júliusi választások óta úgy tűnik, Spanyolország mélyen belezuhant a politikai válságba és a polarizációba. A jelenlegi kormány ráadásul úgy tűnik, hogy saját túlélésének biztosítása érdekében a jogállamiságot is semmibe veszi. De mi történik pontosan? Erről is szó esett az MCC-ben, ahol Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója és Juan García-Gallardo konzervatív spanyol szakértő beszélgettek, a moderátor pedig Rodrigo Ballester, az MCC oktatója volt.

A szeparatista vezetők meg akarják törni Spanyolország egységét, és míg korábban eljárás indult ellenük és börtönbe kerültek, most a baloldal szövetséget köt velük és kiengedte őket a börtönből. A szeparatizmus immár nem bűn Spanyolországban, ez az elemző szerint „politikai őrültség”. „A bűnözők írják a törvényeket Spanyolországban” – jelentette ki. A baloldali kormány azt is elnézi, ha rendőrökre támadnak. Ez a spanyol szakértő szerint ez alkotmányellenes, erkölcstelen és tisztességtelen.

Ballester kérdésére, miszerint a spanyol alkotmány lehetővé teszi-e ezt egyáltalán, García-Gallardo közölte, hogy nem, tehát a kormány az alkotmányt is átírja. Szerinte most Carles Puigdemont emigráns katalán vezető a legerősebb politikus az országban, pedig külföldön tartózkodik, Pedro Sánchez kormányfő pedig a legjobb szövetségese.

Szalai Zoltán szerint a magyarok előtt nem világos, mi történik, de azt tudják, hogy 

A spanyol kormány tisztán hatalmi megfontolásokból teszi azt, amit tesz, de ezzel aláássa a demokráciát is, hiszen a szeparatisták nélkül nem lenne többségük. „Ártanak a demokráciának és ártanak a jogállamiságnak” – jelezte Szalai, aki szerint megdöbbentő, hogy a jobb- és baloldali bírók is tiltakoznak a kormány döntései ellen, az mégsem hallgat rájuk. A lengyel és a spanyol példa mutatja, mennyire nem bíznak már a népben. Ballester hozzáfűzte: súlyos egyenlőtlenség látható abban, ahogyan az egyes kormányokat kezeli Brüsszel.

Kovács szerint az Orbán és Brüsszel közötti konfliktus egy évtizedre visszavezethető, de csak most értettük meg, mi is az a jogállamiság. A jogállamiság valójában nem jogi elvekre épül. A jogállamiságnak semmi köze a joghoz, inkább az emberi jogokhoz. De az „emberi jogok” nem jogi jelenség, jogi jelenségként ez sosem létezett. Az emberi jogok morális értékek, és nem jogelvek. Kovács szerint minden jogi elv alapja, hogy ha valamit csinálsz, valami történik. „Ha megölsz valaki, börtönbe mész, ha pénzt keresel, adót fizetsz” – fejtette ki. De az emberi jogok szerint egyszerűen szólásszabadságod van, nincsen semmilyen kiváltó ok vagy következmény. Ez egy erkölcsi érték. De a nap végén jogunk van szavazni vagy beszélni, mivel a társadalom többsége úgy gondolja, hogy ez jó. De a jó és a rossz nem jogi kategória.

Kovács utalt rá, hogy 

A tömeges migráció jó, az LGBTQ jó, és a háború támogatása jó. Ha átléped ezeket a „vörös vonalakat”, akkor megsérted a jogállamiságot. Sánchez ezeket támogatja, úgyhogy nem sérti meg a jogállamiságot. Lengyelország támogatta a háborút történelmi okokból, de nem támogatta a migrációt és az LGBTQ-t. Viszont elég csak egy ponton kiénekelni a kórusból, és már megkapod a kritikát. Nem csoda, hogy Magyarország a főellenség, mert minden ponton mást gondol. Sánchez a saját barátaival töltötte fel az legfőbb bíróságot, „ez minden józan jogállamisági elv szerint szembemegy a jogállamisággal, már ha bármit jelent a szó”. De Brüsszelnek nem gond, mert mind a három fő kérdésben őket követi.

Szalai arról beszélt, hogy 

 Korábban is volt vita politikusok között, aztán vagy egyetértettek, vagy nem. Most minden vitából azonnal jogi vita lesz, és ennek nincs köze a valódi vitához. Kovács szerint a terroristáknak adott amnesztia sehogy sem férhet bele a jogállamiságba. Ballester hozzátette, hogy Sánchez egy korábbi igazságügy-miniszterét és a saját korábbi jogi tanácsadóját is kinevezte legfőbb bírónak. García-Gallardo szerint Sánchez elfoglalta a közmédiát is, és kiiktatta a fékek és ellensúlyok rendszerét, ez egy valódi államcsíny volt. A kettős mérce Magyarország esetében világos, Sánchez azért ússza ezt meg, mert „Davos és a globális elit bábja”. A jogállamiság ilyen értelemben csak egy kifogás Magyarország támadására.

Kiss kifejtette, olyan értelemben nem is beszélhetünk kettős mércéről, hogy a szabályok mindenki esetében ugyanazok: támogasd a migrációt, az LGBTQ-ügyet és a háborút, különben jön a jogállamisági kritika. A magyarországi média helyzetét fontosabbnak tartják Brüsszelben, mint hogy államcsíny történik Spanyolországban. García-Gallardo szerint Katalónia sosem volt külön ország, Spanyolország viszont nem értelmezhető Katalónia nélkül. A spanyol szülők, akik spanyol iskolába akarják járatni gyerekeiket Katalóniában, nem tehetik meg, ez diszkrimináció. Ballester szerint még arabul is könnyebb tanulni Katalóniában, mint spanyolul.

Ballester kérdésére, miszerint minden megváltozik-e a mostani EP-választással, Szalai közölte, hogy két dolgot kell látni. Az egyik, hogy milyen eredmény születik, ezt nehéz előre megmondani, Európa nagy, rengeteg eltérő ország és párt van más helyzettel, de talán a Néppárt lesz a legerősebb. A másik fontos dolog a tendencia, hiszen hatalmas változásokat látunk. 

Meloni miniszterelnökségét sem lehetett volna elképzelni korábban. Hatalmas eltérés van aközött is, amit az emberek és amit a pártok akarnak. Az emberek jobboldali koalíciókat akarnak, ehelyett baloldali-zöld-liberális koalíció van Németországban, mert a régi jobboldal nem lép szövetségre az újjal. Ausztriában is hasonló a helyzet, a Szabadságpárt hiába erős, nem talál koalíciós partnerre. Ez bizonyos értelemben az emberek félrevezetése és a demokrácia megcsúfolása.

Fotó: Unsplash