Amerika mára elfáradt. Amit Trump sikerrel elért, az Biden három éve alatt alatt elillant, elveszett.
„Annak idején, amikor Biden legyőzte Trumpot, kevesen gondoltuk, hogy a milliárdos nagyvállalkozó újra megpróbálja. Most úgy látjuk, nemcsak nekirugaszkodik az elnökválasztásnak, de komoly esélyei is vannak. Pedig tulajdonképpen minden Trump ellen szólt egykor, ahogyan szól ma is. Egyetlen amerikai politikus ellen sem indítottak olyan összehangolt sajtó- és közéleti kampányt, mint ellene. Soha egyetlen amerikai elnököt sem akartak elszigetelni olyan mértékben az információktól, a kormányzati szervektől vagy a választóktól, mint őt. Végezetül egy volt elnököt sem fenyegettek ilyen elszántan börtönnel. Mindeközben azt látjuk, tapasztaljuk, hogy az elmúlt években Trump új erőre kapott, és ha valami jelentős fordulat nem következik be, a republikánus tábor legerősebb jelöltjeként jövőre ő hívhatja ki demokrata vetélytársát.
Friss jelzések szerint ráadásul Trump ma simán megverné Biden elnököt, valamint a billegő államok nagy részét is behúzná. Mindebből két következtetést feltétlenül levonhatunk. Egyrészt Trump fellépése alapjaiban változtatta meg az amerikai jobboldalt. Ezt jelzi, hogy republikánus kihívói közül csak azoknak maradt bármiféle esélye a jelöltségre, akik egy kicsit maguk is Trumpok lettek. Ha például áttanulmányozzuk, ahogy Ron DeSantis kommunikál, ha megnézzük, hogy a legégetőbb belpolitikai, külpolitikai, gazdasági ügyekben mit vall, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a Trump előtti republikánus világ köszönő viszonyban sincs a maival.
Mára örömmel vagy muszájból „trumposan” kell valamit mondani a világról, másképp nincs jövőd. Trump hosszú örökségéhez az is hozzátartozik, hogy akik rá szavaztak, ma is azt gondolják, az ő módszereivel szükséges harcolni a baloldal ellen. És akik így gondolják, nem hárman vagy tizenöten vannak, hanem sok-sok tízmillióan. A másik következtetés: az, hogy Trump még mindig erős és népszerű, azt is jelzi, hogy nagy a baj az országban. Amerika mára elfáradt. A demokraták régi szokásukhoz híven igyekeznek mindent lerombolni, ami naggyá és különlegessé tette az Egyesült Államokat. Amit Trump sikerrel elért, az Biden három éve alatt alatt elillant, elveszett.
Ami ebből leginkább ránk, európaiakra tartozik: szemmel látható például, hogy a békés, partnerkereső külpolitikát konfrontatív, rögtönző diplomáciára cserélték.
Trump a hivatali ideje alatt békét akart Koreában – nézzük meg, most hol tartanak északiak és déliek! Trump sikeresen közeledett Putyinhoz – azóta borzalmas háború tört ki Ukrajnában, Európát súlyos gazdasági krízis fenyegeti. Trump reményt vitt a Közel-Keletre – a washingtoni kormányzat ma tehetetlenül nézi, ahogyan zsidók és palesztinok lemészárolják egymást. Hol van itt Biden teljesítménye? Egyáltalán mit tud felmutatni a baloldali Amerika?”
Nyitókép: AFP/MANDEL NGAN, JIM WATSON
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mi az orosz minimálprogram, ami még a háborús győzelmet demonstrálja? George W. Bush elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójával beszélgettünk.
Donald Trump már augusztusban elismerte: jelenleg ő a legesélyesebb jelölt.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
A rendkívül gusztustalan „játékot” produkáló Tottenham pankrációvá silányította a rangadót.
