Orbán példáját követi Tusk: nem volt felesleges a küzdelem
A lengyel kormányfő elégedettséggel nyugtázta, hogy az EU-ban „a nemzeti határok védelme közös prioritás”.
Ukrajna ma nem stabil demokrácia, és nem is stabil állam.
„Az országban betiltották az ellenzéki pártokat és az egyik legnagyobb egyházat, hadi cenzúra érvényesül, a tervek szerint nem tartják meg az esedékes választásokat és erősen korlátozzák a kisebbségek nyelvhasználatát. Ukrajna természetesen hadban áll, fegyveres agresszió érte, véres és pusztító csatát vív területe megvédésért. Miközben a kisebbségek és az egyházak üldözése nem elfogadható, háborús időkben valóban nem könnyű fenntartani a parlamenti demokráciát, és a hírközlésnek is tekintettel kell lennie a védelmi szempontokra.
Senki sem kívánja, hogy a kijevi parlamentben vitákat tartsanak például arról, hogy Oroszországnak vagy Ukrajnának van inkább igaza a konfliktusban, és a háborús veszteségek számának eltitkolása is érthető. Azt is csak külső forrásokból tudjuk, hogy az ország elvben 43 milliós lakossága lényegében megfeleződött, mert legalább nyolcmillióan Nyugatra, ötmillióan Oroszországba távoztak, és az oroszok ellenőrizte területeken hét-nyolc millióan élnek. Mindez érthető és alapos indok arra, hogy a háború vége után komoly és nagylelkű támogatást nyújtsunk az ország újjáépítéséhez, sokat szenvedett népének megsegítéséhez. De Ukrajna ma nem stabil demokrácia, és sajnos nem is stabil állam. Az Európai Unió saját elveit és eddig kőbe vésettnek tartott jogszabályait sérti meg, ha a csatlakozási szerződések megkezdéséhez szükséges koppenhágai kritériumok teljesítésétől eltekint.(...)
Természetesen már korábban is előfordult, hogy geopolitikai szempontok miatt felgyorsították egyes országok csatlakozását. Portugália atlanti-óceáni katonai bázisai, Görögország az orosz befolyás ellensúlyozása miatt kapott soronkívüliséget, és az egész keleti bővítést is részben a Nyugat geopolitikai érdekei indokolták. A demokratikus államrend megléte azonban mindenütt feltétel volt. Az Ukrajnához hasonlóan háborút viselő Horvátország csak tíz évvel a Szerbia ellen vívott harc befejezése után, stabil demokráciával és stabil határokkal kezdhette meg 2005-ben a csatlakozási tárgyalásokat.(...)
A háborús párt hívei sokáig oroszbarátsággal vádolták a békekötés híveit. Mára széles körben elfogadottá vált, hogy Oroszországnak nem érdeke a gyors béke Ukrajnával, és békevágyát elsősorban az orosz közvélemény és a Globális Dél megnyerése érdekében hangsúlyozza. Az EU harcias, de a valódi katonai támogatást egyre jobban nélkülöző nyilatkozatai akaratlanul is ezt a moszkvai célt szolgálják. A huszonhét tagállam politikai és gazdasági súlyával alátámasztott békekezdeményezést azonban nehéz lenne Moszkvának visszautasítania. Az unió vezetői ma Kijev mögé bújva azt ismételgetik, hogy a békét csak az ukrán vezetés kezdeményezheti.
Amikor azonban tavaly tavasszal az ukránok megegyeztek volna Oroszországgal, akkor a Nyugat vette rá őket a béke elutasítására és a háború folytatására. Így nagy álszentség most arra hivatkozni, hogy az ukránok nem akarnak tárgyalni Moszkvával. Meg kell próbálni a békét, és ha mégis Moszkva ellenállásán bukna meg, akkor az Ukrajna iránti szolidaritás is újra megerősödne. Azt a jelenlegi kijevi vezetésnek is meg kell értenie, hogy Európa népei nem akarnak belesodródni a háborúba, és erőforrásainkat érdemesebb lenne Ukrajna újjáépítésére fordítani.”
Nyitóképen: Hegyi Gyula. Fotó: Szűcs Ágnes