Szergej Lavrov üdvözölte, hogy a G20-csúcs zárónyilatkozata nem ítélte el az orosz háborús agressziót, szerinte ez egy „mérföldkő”, a „globális Dél” kioktatásának kora pedig véget ért. A kifejezés az orosz narratíva része, az új, többpólusú világrend egyik hívószava.
A világ legfejlettebb államait tömörítő országcsoport indiai találkozójára az orosz és a kínai elnök nem utazott el (az okokról itt olvashat), Moszkvát külügyminisztere, Pekinget miniszterelnöke képviselte.
A távolmaradás üzenet is lehetett: Kína és Oroszország a G20 formátumot – ahogy a jelenlegi világrend több nemzetközi platformját is – az amerikai dominanciát erősítő szervezetnek tartják, ahol többnyire a nyugati narratívákhoz szorítják asszisztálni a társult államokat. Így azzal, hogy a két erős keleti hatalom a legmagasabb helyett egy szinttel lejjebb szállította a képviselet fokát Újdelhiben, jelezhette, 2023-ban már más szelek fújnak,
egyenlő arányú befolyást kérnek a nemzetközi porondon és ezzel együtt a nemzetközi együttműködési keretek kialakításánál.
Arról, hogy ez valóban már a nemzetközi rend átalakításának igénye Peking és Moszkva részéről, sokat elárulnak az orosz külügyminiszter szavai: Lavrov üdvözölte a G20-csúcstalálkozó zárónyilatkozatát, amelyben a tavalyi, indonéziai csúcs nyilatkozatával ellentétben nem esett szó az orosz agresszióról, így azt, hogy a világ vezető államai ezt nem ítélték el, „mérföldkőnek” nevezte. Vagyis, a Kreml értékelése szerint Amerika és szövetségesei már nem olyan erősek, hogy a nyugati narratívát átvigyék egy valódi, a különböző kontinensek különböző érdekeit megjelentető nemzetközi fórumon.
És valóban, a világ harmada nem osztja a Nyugat álláspontját a háborúról, a világ országainak nagy része nem csatlakozott a nyugati szankciós politikához, és nem is támogatja a megtámadott Ukrajnát fegyverekkel.
Ezt a statisztikát egészen pontosan az ENSZ Közgyűlésében lezajlott voksolások alapján lehet megvizsgálni.
A szervezet 193 tagállamából 102-en szavazták meg következetesen az orosz agressziót elítélő határozatokat,
47-en megszavazták, vagy részben tartózkodtak, 16-an mindegyik voksoláson tartózkodtak, 19-en ellene szavaztak, vagy részben tartózkodtak, 4 ország (Oroszország, Belarusz, Észak-Korea, Szíria) mindegyik előterjesztés ellen voksolt, illetve 4 állam (Azerbajdzsán, Burkina Faso, Türkmenisztán, Venezuela) egyik voksoláson sem vett részt.
A háború kezdete óta 46 állam szabott ki gazdasági büntetőintézkedéseket Oroszország ellen, és 32 állam támogatja katonai felszerelésekkel, fegyverekkel, haditechnikával Ukrajnát – ez a világ országainak a negyede-hatoda.
Az ukrajnai háború nemcsak magáról egy kelet-európai ország szuverenitásáról, területi integritásáról, más szempontból egy régi orosz befolyási övezet sorsáról, hanem a háború által felerősített nemzetközi nézetkülönbségek során kikristályosodott szövetségi rendszerek kialakulásáról, illetve végső soron az új korszak nemzetközi rendjének a mikéntjéről is.
Világosan látszik, hogy Oroszország – a fenti folyamat generálójaként – több szintű szövetségi rendszert tudhat maga mellett. Legszorosabb szövetségese Belarusz, amellyel egy államszövetségi rendszerben él; Szíria, amelynek kormányát, az Aszad-rendszert a túléléshez segítette a polgárháború során, illetve Észak-Korea, amellyel sorstársak a nemzetközi elszigetelődés elleni küzdelmükben.
Második körben Moszkva számíthat a volt szovjet tagköztársaságok többségének támogatására,
velük különböző szintű gazdasági, katonai, politikai szervezetekben működik együtt (ennek hátteréről itt olvashat), ott vannak a regionális szövetségesek, mint Irán, Kína, illetve az ideológiai múlt miatt hozzá lojálisnak maradt országok, mint Kuba, Venezuela, Bolívia vagy Vietnam, valamint új szövetségesek, mint a katonai puccs után a franciáktól az oroszok felé forduló Mali.
Harmadik körben ott vannak azok az államok, amelyek hagyományos jó kapcsolataik miatt még a háború ellentmondásossága okán sem fordulnak egyértelműen Oroszország ellen – ezek között India, Pakisztán vagy Dél-Afrika.
Negyedik körben Moszkva egyes ügyekben, illetve elsősorban a gazdasági kooperáció, a kereskedelmi-üzleti érdekek miatt változatlan viszonyra számíthat olyan jelentős államokkal is, mint Brazília, Mexikó, Egyiptom, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Szaúd-Arábia vagy az öbölmenti arab államok.
A világrend-kihívó Oroszország (és Kína) ellenpólusa egyértelműen a nyugati világ és annak szövetségesei.
A mag az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság, az Európai Unió, Ausztrália, Japán és Dél-Korea.
Aztán a velük szoros szövetségi viszonyban lévő országok, mint a csendes-óceáni térségben a Fülöp-szigetek vagy Új-Zéland, a Közel-Keleten Izrael vagy a kissé vonakodó Törökország, a Kaukázusban Georgia, Kelet-Európában Moldova, a Balkánon Montenegró vagy Észak-Macedónia, Dél-Amerikában Argentína vagy Chile.
Az új geopolitikai kifejezés által körülírt entitások nem feltétlenül esnek egybe a világrendváltó erők magországaival, bár azok mindenféleképpen ennek a csoportnak részét képezik.
Magát a „globális Dél” kifejezést politikai értelemben egy Carl Oglesby nevű amerikai baloldali politológus, politikai aktivista használta először 1969-ben: a vietnami háború kapcsán említette meg, hogy a domináns nyugati államok az „Észak” értékrendszerét kényszerítik a „globális Dél” államaira, és ezzel megbontják társadalmi rendjüket.
A kifejezés, amely korábban évtizedekig bevett földrajzi terminológia volt az Egyenlítő által elválasztott két félteke, a fejlett északi és a fejletlen gazdaságú déli államok között, az ezredforduló óta reneszánszát éli: a politológiai munkák visszatérő szava, amely folyamatosan felváltja a korábbi „harmadik világ” vagy „fejlődő világ” terminus technicusokat, de azoknál összetettebb jelentéstartalommal. A „globális Észak” és a „globális Dél” kontraszt-párja
nagyban emlékeztet a hidegháborús Nyugat-Kelet ellentétjére, két különböző berendezkedésű, ideológiájú hatalmi erőközpontot ír le.
A „Dél” és „Észak” halmazok leginkább azt a két valóságot képezik le, amely a jelenlegi világgazdasági rendszer sajátja: vannak a mag-államok, amelyek a gazdasági növekedés, az innováció motorjai, és ezzel a globális gazdaságban keletkező profit túlnyomó részének lefölözői, és vannak a periféria-államok, amelyek termelnek, de mindig az erősebb gazdaságokkal való előnytelen kapcsolatokra kényszerülnek, így a javak elosztásakor mindig a kisebbik részt kapják.
Ugyanakkor ezen utóbbi országokban tapasztalható demográfiai robbanás, a lakosságszámuk és gazdasági súlyuk növekedésével egyre nagyobb beleszólást kérnek a globális gazdasági és politikai kormányzásba. A volt gyarmati függőségi viszonyok megmaradt elemeinek (befolyásgyakorlás) elvágását, szuverenitásuk tiszteletét, nyersanyagkészletük stratégiai megőrzését, a nemzetközi viszonyokban egyenlőséget, a globális kereskedésben tisztességes feltételeket követelnek –
ezen kívánalmak nyilvánvalóan súlypont-eltolódást eredményeznek a jelenlegi rendben, egyértelműen a nyugati dominancia rovására.
Ezt a globális trendet próbálja meglovagolni Oroszország és Kína.
A G20-csúcstalálkozó előtt a feltörekvő államok a házigazda India támogatásával azt kérték, hogy az új nemzetközi szabályozások meghatározásánál ne csak a nyugati érdekrendszer érvényesüljön, hanem a korábbinál nyomatékosabban vegyék figyelembe a „globális Dél” problémáit, kihívásait, a javak újraosztásában hangsúlyosabban kapjanak a szegény államok. És az újdelhi csúcs fontos döntést is hozott, amikor ezt meghallva a G20-csoportot kiegészítette az Afrika Unióval – 55 afrikai állam hangja is hallható lesz immár 2023 után a globális gazdaságpolitikai fórumon.
Szergej Lavrov tehát pontosan érzékelte,
a G20-csúcs egy „mérföldkő”, amikor a „globális Dél” kioktatásának kora véget ért.
Luiz Inacio Lula da Silva, a G20-csoport elnökségét 2024-ben átvevő Brazília elnöke Újdelhiben elmondta: a jelenkort a vagyonok óriási koncentrációja jellemzi, míg milliók éheznek, a nemzetközi szervezetek régimódi struktúráik miatt képtelenek hatékonyan cselekedni, ezért változásra van szükség.
A „globális Dél” tehát itt van, és készen áll a világrend-torta újraszeletelésére. A blokk vezetéséért azonban még zajlanak a pozícióharcok: Oroszország régóta használja a kifejezést, az orosz stratégiai célokat is ezzel a fedőszóval takargatva; Kína természetes vezetőnek látszik óriási gazdasági és politikai súlyánál fogva; India is bejelentkezett a szerepre, magát „globális Dél hangjának” nevezve; a BRICS-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) szintén rendszeresen a „globális Dél agendájának” képviselőjeként aposztrofálják magukat. Akárhogy is alakul majd a vezetése, a blokk egy megkerülhetetlen nagyhatalmi erőközpont lett, amely jelenlétével, összefogásával, ambícióival és formálódó stratégiájával egyre nyilvánvalóbban az amerikai dominanciájú, egypólusú világrend megváltoztatására tör.
Nyitókép: Joe Biden amerikai elnök hátat fordít Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek az újdelhi G20-csúcstalálkozón 2023. szeptember 9-én (forrás: Ludovic MARIN / POOL / AFP)
Egyértelmű sikerként értékelték egy ukrán gazdasági lapban, hogy az elmúlt napok súlyos csapásai után emelkedésnek indult az olaj világpiaci ára. A drágulást márpedig mi is megérezzük majd előbb-utóbb, lehet, hogy az ukránok dróntámadásai miatt egy időre búcsút mondhatunk a 600 forint alatti üzemanyagáraknak
Az orosz elnöki szóvivő ezt azzal magyarázta, hogy a NATO katonai és logisztikai támogatást nyújt Ukrajnának.
Konkrét javaslattal állt elő az ukrán elnök.
Aggódik a georgiai miniszterelnök.
Nehéz helyzetben van a háborúban álló ország.
Meghúzta a vörös vonalat Oroszország.
Egyértelmű sikerként értékelték egy ukrán gazdasági lapban, hogy az elmúlt napok súlyos csapásai után emelkedésnek indult az olaj világpiaci ára. A drágulást márpedig mi is megérezzük majd előbb-utóbb, lehet, hogy az ukránok dróntámadásai miatt egy időre búcsút mondhatunk a 600 forint alatti üzemanyagáraknak
Az orosz elnöki szóvivő ezt azzal magyarázta, hogy a NATO katonai és logisztikai támogatást nyújt Ukrajnának.
