Macron, az establishment megmentője hirtelen sérülékenynek tűnik a francia választások során

"(…)

Öt évvel ezelőtt, amikor Emmanuel Macron kényelmes győzelmet aratott Marine Le Pen felett a francia elnökválasztások második fordulójában, az eredményt az idegeskedő establishment az Atlanti-óceán mindkét partján kitörő örömmel fogadta; a fejleményeket úgy értelmezték, mintha fordult volna a széljárás ahhoz a populista forradalomhoz képest, amelynek példái a brexit és Donald Trump volt az előző évben.

Macron úr a reszkető elitek (…) bajnoka volt. 

(…)

Öt év elteltét követően [elmondható], hogy ezek az emberek semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek – éppúgy, ahogy ugyanezt Bourbonokról szokás elmondani a francia restaurációt követően.

Vasárnap kiderült, hogy a két jelölt az első forduló éllovasaiként vesznek részt az április 24-én tartandó választások második fordulójában. Macron úr a favorit, de előnye ezúttal drámaian kisebb lehet. A közvélemény-kutatási adatokból az következik, hogy Le Pen asszony csak néhány ponttal marad le tőle.

(…)

Még akkor is, ha [Le Pen] veszít, (…) pártja arról a 18 százalékról nő fel, amelyet apja 2002-ben ért el, idén pedig a francia szavazók közel felére számíthat.

(…)

Az az üzenet, amelyet Le Pen vonzerejének biztos növekedése hordoz, nyilvánvaló: a nyugati demokráciák népeinek egyre nagyobb része elégedetlen, ez a trend pedig közel sincs ahhoz, hogy mérséklődjön. Az elégedetlenségnek összetett és változatos okai vannak.

Ott van a politika, az akadémia, a média és a művészet területén fennálló nyugati progresszív hegemóniától való elidegenedés; a globalizáció okozta gazdasági egyenlőtlenségek miatti düh; (…) a klímaváltozásba vetett univerzális hit, és az ezzel együtt járó költségek (…).

Sokféle és széttartó okról beszélünk – ugyanakkor mindegyik alapja a felelősségre vonhatatlan, s a hatalmuk ellenzékét elutasító elitek arroganciája miatt jogos felháborodás (…).

Valahányszor az emberek a szavazóurnákhoz járulnak, jelt adva azon óhajukról, hogy változást akarnak, az elitek reakciója nem más, mint lesöpörni ezeket a szavazatokat arra hivatkozva, hogy azok megtévesztés és félrevezetés eredményeképpen jöttek létre. Amikor a brit emberek a brexitre, az amerikaiak pedig Trump elnökre szavaztak 2016-ban, arról hallhattunk, hogy mindez az orosz beavatkozásnak, a rasszizmusnak és a szavazók ostobaságának a terméke. 

(…)

Ha Macron urat újraválasztják, békítő hangvételű szavakra számítsunk az elnök és szövetségesei részéről a világ különböző pontjairól; hallhatjuk majd, hogy sokkal nagyobb érdeklődést kell tanúsítani az emberek problémáira vonatkozóan. Ezek azonban csak szavak lesznek.

Az [emberek] valóságérzékelése hangosabban szól majd – legyen szó bármiről, a bevándorlástól kezdve, az éghajlaton át, egészen a hagyományos kulturális értékek kérdéséig. Ha pedig a szavaknak nem lesz fedezete az emberek valóságérzékelésében, a nép frusztráltsága akár el is söpörheti azokat."