“A vállalatok az alkotmányjog fejlesztői voltak” – beszélgetés Adam Winkler jogászprofesszorral

Nemrégiben jelent meg a „We the Coprorations. How American Businesses Won Their Civil Rights” című könyve, amelyben rávilágít arra, hogy vállalatok az Egyesült Államok megalapításától kezdődően harcolnak az alkotmányban biztosított jogok elismeréséért. Bemutatná ezt a rendkívül izgalmas megfigyelést részletesebben?

A polgári jogi mozgalmak igen jelentős szerepet játszanak az amerikai jog és alkotmány megértésében. Az iskolás gyerekeinknek tanított legfontosabb történetek közé tartoznak azok a küzdelmek, amelyeket kirekesztett csoportok vívtak. Így például az afroamerikaiak, a nők és más kisebbségek, akik az állam megalapításakor nem voltak igazán részesei a „Mi a Nép” fogalmának, de küzdöttek az egyenlő jogok megszerzéséért. Ugyanakkor,

A kisebbségekhez, illetve a nőkhöz hasonlóan a vállalatok Amerika legelső napjaitól kezdve harcoltak egyenlő jogaik elismeréséért. Ezeket az alkotmányos jogokat aztán arra használták, hogy érvénytelenítsék a rájuk vonatkozó szabályozásokat.

Mikor a polgári jogi mozgalmakra gondolunk, akkor általában olyan emberek jutnak eszünkbe, akik Washington utcáin különféle táblákkal masíroznak és tiltakoznak. Amerika legerősebb vállalatai ugyanakkor nem masíroznak Washingtonban. Ehelyett a legfelső bíróságtól kérik alapvető jogaik elismerését és alkotmányjogi védelmét. Ennek megfelelően a „We the Corporations” bemutatja ennek az amerikai történetét. Ez pedig ténylegesen kétszáz év, ugyanis a vállalatoknak jogokat biztosító első legfelső bírósági döntéseket az 1800-as évek elején hozták meg, jóval a nők vagy az afroamerikaiak jogait elismerő döntéseket megelőzően. A vállalatok így hosszú ideje harcolnak az egyenlő jogokért, és mára már közel azonos jogokkal rendelkeznek, mint a hétköznapi embereknek.

Ugyanakkor azzal, hogy a vállalatok ennyire sikeresek voltak, nem „ejtették túszul” az alkotmányt, amelyet elsősorban a hétköznapi emberek védelmében alkottak meg.

Nos, úgy gondolom, hogy a „túszul ejt” kifejezés talán túlságosan egyoldalúan festi le ezt a problémát. Semmi kétség sincsen afelől, hogy

Ezért mondhatjuk azt, hogy ők „túszul ejtették” ezeket a jogokat. De azt gondolom, hogy a történet egy kicsit összetettebb ennél. Az alkotmány megfogalmazói biztos, hogy nem a vállalatokra gondoltak, amikor írták az alkotmányt. Ugyanakkor nem tartott sokáig, míg a vállalatok elkezdtek alkotmányos védelemért folyamodni. A legfelső bíróság pedig egészen a kezdeti időktől a vállalatokkal értett egyet. Ráadásul emellett Amerika történelmének egy jelentős részében egészen az 1950-es évekig, a legfelső bíróság a polgári jogi ügyekben szokás szerint a kisebbségekkel és a nőkkel szemben ítélt. De egészen az 1800-as évektől kezdődően a legfelső bíróság a vállalatok javára ítélt, akik alkotmányos jogokat nyertek. Úgy gondolom, hogy ehhez a történethez az is hozzátartozik, hogy Amerikának egy rendkívül üzletbarát legfelső bírósága volt, amelyik a vállalatokat és a kapitalizmust kedvezőnek ítélte Amerika számára. Ezért a bíróság mindent elkövetett, hogy megvédje a vállalatokat.

Ugyanakkor ez azért egyoldalú olvasat, mert az alkotmányos jogaik kiterjesztéséért küzdő vállalatok mindenki számára kiterjesztették a jogokat. A vállalatok az „alkotmányjog fejlesztői” voltak, és elsőként jelentek meg az alkotmányjog élvonalában. A vállalatok által megindított leleményes perek gyakran együtt jártak a hétköznapi emberek jogainak kiterjesztésével is. Például a sajtószabadságot korlátozó törvényt érvénytelenítő legelső legfelső bírósági ügyeket lapkiadó vállalatok indították. Ezek a mérföldkő jelentőségű döntések mind a mai napig nemcsak a lapkiadó vállalatokat, hanem minden olyan megszólalót vagy írót védenek, akik a sajtószabadság igényével kívánnak élni. Ehhez hasonlóan szintén vállalatok voltak a 14. akotmány-kiegészítésből fakadó jogegyenlőség és jogszerűség frontvonalában, és segítették életre keltenek ezeket az alkotmányjogi garanciákat is. A vállalatok voltak a legelsők a 4. alkotmány-kiegészítésben elismert magánszféra szabadságának fejlesztésében is. Ezen a téren a legkorábbi döntéseket ismét csak üzleti vállalatok kezdeményezték azért, hogy árukészleteik állami vizsgálatával szemben harcoljanak.

Louis Brandeis néhai legfelső bírósági bíró fogalmazta meg azokat az emlékezetes szavakat egykoron, hogy a „nagyság átka” („the curse of bigness”). Véleménye szerint a vállalati nagyságnak súlyos politikai és gazdasági ára van. Hogyan látja, van e párhuzam a vállalatok alkotmányos jogainak bővülése és a „big business” jelensége között?

Igen, úgy vélem, hogy az alkotmányos jogok jelentették az egyik eszközt ahhoz, hogy az üzleti vállalatok egyre nagyobbá váltak. Ugyanakkor az alkotmányos jogok bővülése nem a fő oka volt mindennek. Az alkotmányos jogok segítették a vállalatokat abban, hogy visszaverjék a szabályozásukra és a növekedésük megakadályozására irányuló törekvéseket.

Szintén alkotmányos jogokat használtak ahhoz, hogy kiterjesszék hatalmukat a politikában és a gazdaságban, ami aztán még nagyabb vállalatokhoz vezetett. Brandeis bíró kritikus volt a nagyvállalatokkal szemben, és úgy gondolta, hogy a nagyvállalatok ártanak a versenynek. A vállalatok arra használták az alkotmányos jogaikat, hogy visszaverjék a verseny élénkítése érdekében hozott törvényeket.

A gazdasági koncentráció tekintetében lát hasonlóságot a 19. század végének úgynevezett „aranyozott korszaka” és a jelenkor Amerikája között?

Úgy vélem, hogy van hasonlóság az 19. század végének „aranyozott korszaka” és a jelenkor között. Például az „aranyozott korszakot” a kevesek kezében összpontosuló vagyon jellemezte. Ma hasonló jellegű jövedelmi egyenlőtlenségeket és vagyoni koncentrációt tapasztalunk. Az „aranyozott korszakban” olyan mega vállalatok, nagy nemzeti, sőt nemzetközi üzletek fejlődtek ki, amilyet azelőtt nem lehetett látni.

Ugyanakkor mégis egy másik korszakban élünk. Jóval fejlettebb kapitalizmusban, mint, az iparosodás kezdetére tehető „aranyozott korszak”. Különbség van a tegnap és a ma között. De hasznos látni a hasonlóságokat, hogy meg tudjuk érteni azokat a problémákat, amelyekkel szembenézünk.

A jelenlegi transznacionális üzleti világ nemcsak az alkotmányos, hanem a nemzetközi jog által elismert jogaiért is küzd az állami szabályozásokkal szemben. Milyen veszélyeket lát ebben?

Korunk egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan lehetne szabályozni a nagy transznacionális üzleti világot. A nemzetállamoknak egyre nagyobb nehézséget okoz a transznacionális vállalatok szabályozása.

Ezért egyre nehezebb az átlagos kormányzatok számára, hogy a nagy transznacionális vállalatokkal szemben hatékony szabályozást fogadjanak el. Ezzel egyidejűleg ezek a vállalatok arra használják ezt az új környezetet, hogy hatalmukat és profitjukat megszilárdítsák. Kormányokat játszanak ki egymás ellen, hogy a legjobb alkut, a legnagyobb adókedvezményt, a legkedvezőbb munkavállalási feltételeket szerezzék meg, miközben a világ körül mozgatják a működésüket, gyáraikat és termelésüket.

És milyen veszélyt jelentenek a nagy tech cégek?

A nagy tech cégeket érintően egy ettől eltérő dilemma merül fel.

Így például az Egyesült Államokban az interneten működő vállalatok egy bizonyos fokú szabadságot élveznek, ugyanis az amerikai jog úgy rendelkezik, hogy az internetes szolgáltatók és a platformok nem vonhatók felelősségre. Ugyanakkor erre nincsen különösebb ok, leszámítva a jogszabályt, ami ezt kimondja. Az internet és a tech cégek viszonylagos szabályozatlansága egy olyan közpolitikai választás, amit saját magunk hoztunk. De egy másfajta felfogást is választhatunk.

Hogyan látja ezekben a modern dilemmákban az amerikai legfelső bíróság, illetve az alkotmánybíróságok szerepet szerte világon?

A bíróságok rendkívül kemény harcot folytatnak ezen a téren, mert a törvényhozók gyakran nagy szabadságot biztosítanak ezeknek a vállalatoknak, mint ahogyan például az internetet szabályozásával is ez a helyzet. Ez az amerikai legfelső bíróságot, illetve a bíróságokat másutt kevésbé releváns szerepbe helyezi az üzleti világ szabályzása terén. Ahogyan a törvényhozóknak nehéz a nagy tech cégek szabályozása, éppen olyan nehézséget jelent a legfelső bíróságnak is, hogy közbelépjen és követelményeket határozzon meg velük szemben. Ezen kívül ezek transznacionális vállalatok, és a bíróságok fellépési lehetősége korlátozott, mert csak a joghatóságuk alá tartozó vállalatokkal szemben járhatnak el. Az egyedüli lehetséges szabályozást a nemzetközi jog és a nemzetközi szerződéskötés lehetősége nyújtja.

Mi a véleménye a bírósági döntéseket övező sajátosan nyílt angolszász vitakultúráról? Európában a bíróságok és döntéseik majdhogynem tabutémák, Amerikában viszont nem félnek nyílt és őszinte vitába bocsátkozni egy-egy bírósági döntésről…

Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államokban a legfelső bíróságra egyszerűen úgy tekintünk, mint az állam egy másik hatalmi ágára. Hasonlóan a többi hatalmi ághoz, működése átlátható kell, hogy legyen, valamint tűrnie kell a közéleti vitákat és közéleti kritikát. Amerikában hozzátartozik ehhez a történethez, hogy a bíróságok mondhatják ki a végső szót valamennyi ellentmondásos kérdésben az azonos neműek házasságától kezdve a fegyvertartáson át a transzneműeket megillető jogokig vagy a környezetvédelemig bezárólag. A bíróságok meghatározó jelentőségű szerepet játszanak ezekben a késésekben. Ezért

Ezek a bírósági döntések lényegesek és alapvető fontosságúak a társadalmunk szervezése szempontjából, így egy egészséges demokráciában a nép képes kell, hogy legyen a bíróság munkájának a kritizálására és az elemzésére. Semmi nem magyarázhatja azt, hogy miért kellene a bíróságokat az ilyen közéleti vitákkal szemben védeni vagy azoktól távol tartani. Ugyanakkor annak jó ok van, hogy a bírák ne legyenek elszámoltathatók a népakarat előtt. Nem kellene választanunk a bíróinkat, ugyanakkor Amerikában gyakran ezt tesszük. Az azonban biztos, hogy az ítéleteikkel összefüggésben nyílt vitát kell folytatnunk, mert a bíróságok döntései tényleg fontos szerepet játszanak valamennyi amerikai életében.