Az Európai Parlament kifejezett érdeke, hogy a lényegi kérdések a nem hivatalos egyeztetések, az úgynevezett trialógusok során dőljenek el. Ezenkívül az EP kiemelt figyelmet fordít a képviseletében fellépő előadó személyének kiválasztására is, amellyel kapcsolatban különösen nagy a jelentősége az az előadó állampolgárságának.
Több tárgykört érintő javaslatcsomagok benyújtásával könnyebben érhető el kompromisszum
Kirpsza tanulmányának egyik fontos megállapítása, hogy az Európai Parlament akkor vesz fel kedvező tárgyalópozíciót, ha a jogalkotási eljárás során eltérő tárgykörökből álló javaslatcsomagokat terjeszt a Tanács elé. Így minél több a tárgyalásra előkészített téma, annál könnyebb súlyozni e tárgyköröket úgy, hogy a végén mindkét fél számára megfelelő kompromisszum születhessen.
Eközben bizonyos javaslatok elfogadása blokkolható mindaddig, amíg az EP számára igazán fontos tárgykörökben a Tanács nem tesz engedményeket. Szintén eljárási trükk a Parlament részéről, hogy bizonyos esetekben javaslatait akkor terjeszti a Tanács elé, amikor a Tanács soros elnökségét ellátó tagállam munkaterhe egyébként is magas. A Parlament sikerét nagyban befolyásolja az is, hogy az adott téma mennyire bírja az Európai Bizottság támogatását.
A Bizottság informális ereje a tárgyalások során abban rejlik, hogy tagjai minden munkacsoportban és COREPER-tanácskozáson részt vesznek. Így, az intézményrendszerből adódó tekintélyt kiaknázva, a Bizottság munkatársai informális egyeztetések alkalmával képesek befolyásolni a Tanács alsóbb szintű tagjainak véleményét, akik azonban közvetlen tanácsadói a tagállami kormányzat képviselőinek.
A siker érdekében a háromoldalú egyeztetések során a Parlament igyekszik egységes álláspontot képviselni
A cikk arra is rávilágít, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság háromoldalú egyeztetései („trilógusai”) kifejezetten szűk körben történnek, és kevésbé átpolitizáltak, mint az együttdöntési eljárás egyéb vitafórumai. Mivel ezeken az egyeztetéseken a csúcsszervezetek közötti párbeszéd igen nagy hangsúlyt kap, a Parlament akkor érhet el különösen nagy sikereket a tárgyalások során, ha – legalábbis látszólag – egységes álláspontot képvisel. Ezt a Parlament részéről tárgyaló személyek a „megkötött” kezek taktikáját alkalmazva érik el, azt sugallva, hogy a Tanács által kért engedmények nehezen biztosíthatók a Parlament részéről, hiszen az adott álláspontot a képviselők túlnyomó többsége támogatja. Az EP tovább fokozhatja sikerességét a trilógusok alkalmával, ha a legfontosabb ügyekben tett előterjesztéseit a parlamenti ciklus vége felé időzíti. A dolgozók többsége ugyanis a ciklus végére eltekint a szervezeti fegyelemtől, és könnyebben hoz egyéni belátáson alapuló döntéseket.