Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Európai Parlament eljárásjogi kiskapuk kijátszásával és egyéb jogrendszeren kívüli eszközökkel éri el, hogy érdekei a lehető leghatékonyabban érvényesüljenek az együttdöntési eljárás során – állapítja meg a krakkói Jagelló Egyetem kutatója, Adam Kirpsza.
Az Európai Parlament kifejezett érdeke, hogy a lényegi kérdések a nem hivatalos egyeztetések, az úgynevezett trialógusok során dőljenek el. Ezenkívül az EP kiemelt figyelmet fordít a képviseletében fellépő előadó személyének kiválasztására is, amellyel kapcsolatban különösen nagy a jelentősége az az előadó állampolgárságának.
Több tárgykört érintő javaslatcsomagok benyújtásával könnyebben érhető el kompromisszum
Kirpsza tanulmányának egyik fontos megállapítása, hogy az Európai Parlament akkor vesz fel kedvező tárgyalópozíciót, ha a jogalkotási eljárás során eltérő tárgykörökből álló javaslatcsomagokat terjeszt a Tanács elé. Így minél több a tárgyalásra előkészített téma, annál könnyebb súlyozni e tárgyköröket úgy, hogy a végén mindkét fél számára megfelelő kompromisszum születhessen.
Eközben bizonyos javaslatok elfogadása blokkolható mindaddig, amíg az EP számára igazán fontos tárgykörökben a Tanács nem tesz engedményeket. Szintén eljárási trükk a Parlament részéről, hogy bizonyos esetekben javaslatait akkor terjeszti a Tanács elé, amikor a Tanács soros elnökségét ellátó tagállam munkaterhe egyébként is magas. A Parlament sikerét nagyban befolyásolja az is, hogy az adott téma mennyire bírja az Európai Bizottság támogatását.
A Bizottság informális ereje a tárgyalások során abban rejlik, hogy tagjai minden munkacsoportban és COREPER-tanácskozáson részt vesznek. Így, az intézményrendszerből adódó tekintélyt kiaknázva, a Bizottság munkatársai informális egyeztetések alkalmával képesek befolyásolni a Tanács alsóbb szintű tagjainak véleményét, akik azonban közvetlen tanácsadói a tagállami kormányzat képviselőinek.
A siker érdekében a háromoldalú egyeztetések során a Parlament igyekszik egységes álláspontot képviselni
A cikk arra is rávilágít, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság háromoldalú egyeztetései („trilógusai”) kifejezetten szűk körben történnek, és kevésbé átpolitizáltak, mint az együttdöntési eljárás egyéb vitafórumai. Mivel ezeken az egyeztetéseken a csúcsszervezetek közötti párbeszéd igen nagy hangsúlyt kap, a Parlament akkor érhet el különösen nagy sikereket a tárgyalások során, ha – legalábbis látszólag – egységes álláspontot képvisel. Ezt a Parlament részéről tárgyaló személyek a „megkötött” kezek taktikáját alkalmazva érik el, azt sugallva, hogy a Tanács által kért engedmények nehezen biztosíthatók a Parlament részéről, hiszen az adott álláspontot a képviselők túlnyomó többsége támogatja. Az EP tovább fokozhatja sikerességét a trilógusok alkalmával, ha a legfontosabb ügyekben tett előterjesztéseit a parlamenti ciklus vége felé időzíti. A dolgozók többsége ugyanis a ciklus végére eltekint a szervezeti fegyelemtől, és könnyebben hoz egyéni belátáson alapuló döntéseket.
Fontos tényező a főtárgyaló állampolgársága
A Parlament számára fontos, hogy az egyeztetések során a képviseletében fellépő előadó abból a tagállamból származzon, amelyik az Unió soros elnökségét adja. Ha ugyanis az adott javaslat az Európai Unió Tanácsának aktuális soros elnöke részéről támogatást nyer, akkor azt a Tanács is nagyobb valószínűséggel támogatja majd, tekintettel például a soros elnökség tanácsi és tanácsi munkacsoporti ülések napirendjére gyakorolt befolyására. Az állampolgárság a Bizottság megnyerése szempontjából is relevanciával bír: ha ugyanis az előadó és az adott ügyért felelős uniós biztos ugyanabból a tagállamból származik, az esetek többségében szintén informális együttműködést eredményez – zárja sorait Kirpsza.