Legújabb tanulmányukban Marie-Bénédicte Dembour és Neil Stammers amellett érvelnek, hogy a neoliberális szellemiségben létrejött szabadkereskedelmi egyezmények legfeljebb nevükben hirdetik az árucsere szabadságát. Burkolt céljuk valójában az, hogy megakadályozzák harmadik országok beavatkozását a szerződő felek gazdaságába. Sőt, a jelenség olykor az EU belső piacán is megjelenik, gyakran fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi vagy egyéb legitim szabályozási köntösbe burkolva.
A szabadkereskedelmi egyezmények a volt gyarmattartó országok érdekei mentén fogalmazódnak meg
A 19. század gyarmattartó államai a szabadkereskedelem jegyében a jellemzően afrikai gyarmatokról származó nyersanyagot tudták a leghatékonyabban becsatornázni a külkereskedelmükbe saját piacuk messzemenő védelme mellett. A gyarmattartó államok expanzív-agresszív gazdaságpolitikája azonban később az I. világháború kirobbanásához vezetett. A csak elviekben hirdetett szabadkereskedelem és a protekcionizmus összefüggését igazolja, hogy a világháborút követően az antant államok megfosztották gyarmataiktól a vesztes nemzeteket, és az Egyesült Államok bevezettette a „nyitott ajtók” politikáját a nemzetközi kereskedelmi jog területén.
A nemzetközi jog nem biztosítja az államok közötti egyenlőséget
A gyarmatok felszámolását közvetlenül követte a nemzetközi befektetési jog és vele együtt a kétoldalú gazdasági egyezmények létrejötte. E bilaterális nemzetközi megállapodások értelmezhetők a gyarmati rendszer életben tartásának biztosítékaként is, ugyanis e szerződések jellemzően a korábbi gyarmattartók mint befektetők és a korábban gyarmati uralom alatt tartott államok mint célterületek közötti ügyleteket jelentenek, amelyek továbbra is a fejlődő országok erőforrásainak kiaknázását legalizálják. A nemzetközi befektetések joga számos ponton igyekszik a szerződő felek egyenlőségét biztosítani, ez a törekvés azonban csak elvi szinten valósul meg. Mivel a nemzetközi jogot a tőkeerős, nagy befektetési potenciállal rendelkező államok alakítják, ezért a befektetési jogi rezsim több területén is a befektetői érdekek köszönnek vissza. Bevett gyakorlat például a választott bírói fórum kikötése, amely csak elméleti szinten független: a jogintézmény hiányában, a nemzetközi magánjog kapcsoló normái egyébként a legtöbb esetben a sérelmet szenvedett importőr állam belső jogának alkalmazását és az aszerint működő rendes bíróság joghatóságát írnák elő, amely a befektetői érdekekkel ellentétes.
Az Európai Unió belső piaca sem mentes a tagállami protekcionizmustól
A protekcionizmus időnként a tagállamok belső gazdaságpolitikájában is megmutatkozik. E téren gyakran alkalmazott módszer, hogy a tagállamok olyan legitim, a belső piac szabadságával összeférő szabályozók alkalmazása útján tartanak távol külföldi gazdasági szereplőket a nemzeti piactól, mint a fogyasztó- vagy a környezetvédelmi rendelkezések. Ezen gyakorlat egyik példája az Európai Unió kereskedelmi jogában ismert „Cassis-ügy”, amelyben Németország minimális alkoholszinthez kötötte azt, hogy egy ital gyümölcslikőrként kerülhessen kereskedelmi forgalomba. Az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy a németek távol tartsák a Cassis de Dijon nevű francia likőrmárkát a német piactól.
Trump második adminisztrációja radikális változásokat hozhat a kereskedelem és energia területén. Az EU pedig csak kullog az események után, közben az energiaárak miatt is törheti a fejét.
Brüsszel döntése aláásná az egyik legfontosabb uniós elvet.
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
Nem köntörfalazott az ukrán elnök.
Macron elnök és Scholz kancellár alapvető kérdésekben nem értenek egyet. A héten az európai gazdaság szabályozásával kapcsolatban jelent meg a feszültség a vízióik között.
Esze ágába se volt elmenni a húsdarálóba.
Jelentősek a késések.
A Terrorelhárítási Központ emberei is kiszálltak a főváros VIII. kerületébe a Tömő utca egyik toronyházába zajló akcióhoz.
