A nemzetközi jog nem biztosítja az államok közötti egyenlőséget
A gyarmatok felszámolását közvetlenül követte a nemzetközi befektetési jog és vele együtt a kétoldalú gazdasági egyezmények létrejötte. E bilaterális nemzetközi megállapodások értelmezhetők a gyarmati rendszer életben tartásának biztosítékaként is, ugyanis e szerződések jellemzően a korábbi gyarmattartók mint befektetők és a korábban gyarmati uralom alatt tartott államok mint célterületek közötti ügyleteket jelentenek, amelyek továbbra is a fejlődő országok erőforrásainak kiaknázását legalizálják. A nemzetközi befektetések joga számos ponton igyekszik a szerződő felek egyenlőségét biztosítani, ez a törekvés azonban csak elvi szinten valósul meg. Mivel a nemzetközi jogot a tőkeerős, nagy befektetési potenciállal rendelkező államok alakítják, ezért a befektetési jogi rezsim több területén is a befektetői érdekek köszönnek vissza. Bevett gyakorlat például a választott bírói fórum kikötése, amely csak elméleti szinten független: a jogintézmény hiányában, a nemzetközi magánjog kapcsoló normái egyébként a legtöbb esetben a sérelmet szenvedett importőr állam belső jogának alkalmazását és az aszerint működő rendes bíróság joghatóságát írnák elő, amely a befektetői érdekekkel ellentétes.
Az Európai Unió belső piaca sem mentes a tagállami protekcionizmustól