Cikkajánló: Protekcionizmus hatja át a szabadkereskedelmi egyezményeket

A szabadkereskedelmi egyezmények a volt gyarmattartó országok érdekei mentén fogalmazódnak meg

A 19. század gyarmattartó államai a szabadkereskedelem jegyében a jellemzően afrikai gyarmatokról származó nyersanyagot tudták a leghatékonyabban becsatornázni a külkereskedelmükbe saját piacuk messzemenő védelme mellett. A gyarmattartó államok expanzív-agresszív gazdaságpolitikája azonban később az I. világháború kirobbanásához vezetett. A csak elviekben hirdetett szabadkereskedelem és a protekcionizmus összefüggését igazolja, hogy a világháborút követően az antant államok megfosztották gyarmataiktól a vesztes nemzeteket, és az Egyesült Államok bevezettette a „nyitott ajtók” politikáját a nemzetközi kereskedelmi jog területén.

A nemzetközi jog nem biztosítja az államok közötti egyenlőséget

A gyarmatok felszámolását közvetlenül követte a nemzetközi befektetési jog és vele együtt a kétoldalú gazdasági egyezmények létrejötte. E bilaterális nemzetközi megállapodások értelmezhetők a gyarmati rendszer életben tartásának biztosítékaként is, ugyanis e szerződések jellemzően a korábbi gyarmattartók mint befektetők és a korábban gyarmati uralom alatt tartott államok mint célterületek közötti ügyleteket jelentenek, amelyek továbbra is a fejlődő országok erőforrásainak kiaknázását legalizálják. A nemzetközi befektetések joga számos ponton igyekszik a szerződő felek egyenlőségét biztosítani, ez a törekvés azonban csak elvi szinten valósul meg. Mivel a nemzetközi jogot a tőkeerős, nagy befektetési potenciállal rendelkező államok alakítják, ezért a befektetési jogi rezsim több területén is a befektetői érdekek köszönnek vissza. Bevett gyakorlat például a választott bírói fórum kikötése, amely csak elméleti szinten független: a jogintézmény hiányában, a nemzetközi magánjog kapcsoló normái egyébként a legtöbb esetben a sérelmet szenvedett importőr állam belső jogának alkalmazását és az aszerint működő rendes bíróság joghatóságát írnák elő, amely a befektetői érdekekkel ellentétes.

Az Európai Unió belső piaca sem mentes a tagállami protekcionizmustól

A protekcionizmus időnként a tagállamok belső gazdaságpolitikájában is megmutatkozik. E téren gyakran alkalmazott módszer, hogy a tagállamok olyan legitim, a belső piac szabadságával összeférő szabályozók alkalmazása útján tartanak távol külföldi gazdasági szereplőket a nemzeti piactól, mint a fogyasztó- vagy a környezetvédelmi rendelkezések. Ezen gyakorlat egyik példája az Európai Unió kereskedelmi jogában ismert „Cassis-ügy”, amelyben Németország minimális alkoholszinthez kötötte azt, hogy egy ital gyümölcslikőrként kerülhessen kereskedelmi forgalomba. Az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy a németek távol tartsák a Cassis de Dijon nevű francia likőrmárkát a német piactól.