Oroszország és a Nyugat: ki nyeri az ideológiai háborút?

A budapesti Danube Institute két májusi beszélgetést is az orosz-nyugati viszonyoknak, illetve Vlagyimir Putyin nemzetközi imázsa alakulásának szentelt. A két esemény közös pontja Peter Pomerancev orosz származású újságíró, dokumentumfilmes volt. A Szovjetunióból az NSZK-ba, majd Nagy-Britanniába emigrált orosz szülők gyermekeként (édesapja Igor Pomerancev költő, irodalmár) Peter Pomerancev az ezredfordulón tért haza Oroszországba, hogy újságíróként és dokumentumfilmek készítőjeként tudósítson az átalakuló keleti nagyhatalomról. A most Londonban élő Pomerancev közelről nézhette végig a putyini Oroszország kialakulását – és meg is van róla a véleménye.

 

„Ez egy szürreális világ” – kezdte az első beszélgetést Peter Pomerancev, aki a Russia Today (RT) hírtelevízió műsorstruktúráján keresztül mutatta be, hogyan is próbálja bemutatni magát Putyin Oroszországa a nagyvilágnak. Pomerancev szerint az RT a vélemények szürreális kaleidoszkópjából áll össze. Az RT műsorában csak egy százaléknyi a nettó Putyin-dicsőítés, a többi egy színes zanza, amiben megfér egymás mellett az amerikai baloldali entellektüel Noam Chomsky, az EU-kritikus és szabadpiacpárti pénzügyi elemzők, a francia szélsőjobboldali Marine Le Pen, a nyugati anarchisták és vallásos konzervatívok egyaránt. „Ezek külön-külön egymást is utálhatják, de van egy közös bennük: a jelenlegi nyugati rendszer utálata” – mondta Pomerancev. És az orosz propagandának éppen erre van szüksége. Felmerül persze a kérdés: mi így a Russia Today álláspontja a dolgokról? Ezt Pomerancev meg is kérdezte egyszer a Russia Today vezetőjétől. Az elegáns angol öltönyben, tökéletes angolsággal és szellemességgel beszélő RT-vezér azt mondta neki: „Nézd, Peter, nincs olyan, hogy objektív tudósítás. A CNN-nek az amerikai, a BBC-nek az angol álláspont a lényeg, mi az oroszt közvetítjük". De hogy mi az orosz álláspont? „Az orosz álláspont olyan, mint egy banán. A banán mást jelent egy komédiásnak, aki elcsúszhat rajta. De mást jelent egy fekete futballistának. Van egy banán, amit bárminek öltöztethetünk. Oroszországnak hasznos lehet Chomsky, de hasznos lehet egy nyugati konzervatív vagy szélsőjobboldali is” – válaszolt Pomerancevnek az RT-vezér.

 

Az orosz származású újságíró szerint, amíg a Szovjetunió idején világosan látható volt, hogy a nyugati kommunista pártok vagy éppen a szakszervezetek voltak a szovjet-orosz érdekek képviselői, addig ma már színesebbé vált ez a kapcsolati hálózat. Ezt a hálót régóta építi Moszkva, s kialakult belőle egyfajta támogatói kórus. A Russia Today ennek csak a hangos, látványos szelete, de vannak think tankek, támogatott kutatók, elemzők is. „A dezinformációt persze könnyű leleplezni, de magát a narratívát nehezebb”. És az is igaz, hogy a Kreml fizetési listájára sem kell felkerülni: sokan maguktól kerülnek a putyini hatalomgyakorlás, Moszkva bűvöletébe. Zajlik egyfajta intellektuális elcsábítás, de más a propaganda, mint a a szovjet időkben, hiszen már a posztideologikus korban élünk. Pomerancev szerint „a Kreml ideológiája egy radikális posztmodern ideológia”. Jó példa erre az, hogy Oroszországot a konzervatív vallásosság bástyájának szeretnék látni és láttatni, miközben a lakosság egy jelentős szelete nem vallásos, ahogy a keresztény tanításba ütköző abortuszok száma is kirívóan magas Oroszországban.

 

Peter Pomerancev mellett Dr. Elisabeth Robson, a BBC orosz szolgálatának korábbi vezetője és Dr. Iain Elliot, a Radio Liberty korábbi társigazgatója vettek részt az első beszélgetésben: mindketten a hidegháborús időkre és az azt követő változásokra koncentráltak visszaemlékezéseikben. Robson az orosz nyelvű BBC szerepét azért látta fontosnak, mert az szerinte fel tudott mutatni egy másik, barátságosabb, szabadabb világot a kommunizmus alatt élőknek. Elliot azt hangsúlyozta: míg a hidegháborúban átlátható volt, ki melyik oldalon állt, ez ma már jóval összetettebb kérdés. Elliot szerint a modern kommunikációs technológiák, a közösségi hálók alkalmasak arra, hogy a Nyugat továbbra is kommunikálni tudjon a putyini Oroszország társadalmával.

 

Egy sci-fi sztorival kezdte a második beszélgetést Igor Pomerancev. A Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, irodalmár és költő egy régi sci-fi történetét idézte fel a mai Oroszország megértéséhez. A történet szerint egy űrhajón emberek egy csoportja elindul egy másik galaxis felé - tudván, hogy nemzedékeknek kell majd váltaniuk egymást, hogy eljussanak az áhított végcélig. Ilyen űrhajó a mindenkori Oroszország, az áhított végcél persze a szabadság. Amikor a Szovjetunió története véget ért, Igor Pomerancev azt hitte, eljutottak ebbe az új „galaxisba”. De tévedett: még nincsenek ott, az űrhajónak tovább kell mennie. „Oroszország olyan messze van a szabadságtól, mint gyerekkoromban. Itt van mellettem a fiam” – utalt a mellett ülő Peter Pomerancevre – „talán majd az ő gyereke, az unokám megérkezik a szabad Oroszországba” – mondta a költő.

 

 

Peter Pomerancev visszaemlékezett: 2000-ben érkezett Oroszországba. „Éreztem, hogy ellenőrzik ezt a demokráciát. Akkor kívülről még demokráciának tűnt, de belülről nem volt az. Persze, most is vannak választások, van magángazdaság, de mi is ez valójában?” – tette fel a kérdést. Pomerancev felidézte: rengeteg könyv jelenik meg Putyinról, életrajziak is, de azok sok esetben eltérnek egymástól. Legendák, mítoszok születnek, Pomerancev szerint sok sztorit maga a Kreml talál ki és terjeszt. Ilyen, Nyugaton is átvett mítosz, hogy Putyin konzervatív lenne, aki a társadalmi romlás és a birodalom bukása ellen lép fel. „Putyint nem ismerjük, csak a körülötte terjengő információkat.” Ennek egyik alakítója pedig Vlagyiszlav Szurkov, akit Pomerancev a Kreml egyik szürke eminenciásának, spin doctorának, az irányított demokrácia egyik ideológiai atyjának, az orosz pártrendszer mozgatójának tart. Pomerancev szerint Szurkov egyben gondolkodó értelmiségi és író is, és neki tulajdonítja az Almost Zero (Majdnem zéró) című, egy bizonyos Natan Dubovickij nevű szerző által írt regény valódi szerzőségét is. Az Almost Zero egy, a szovjet-orosz rendszerváltást megélő, majd az új rendszerben egyre magasabbra emelkedő fiatalember történetéről szól. A főhős egyszerre tud kommunista és ellenzéki módjára gondolkodni, átlát minden rendszeren, majd PR-os lesz. Az Almost Zero egy egész nemzedéket mutat be a főhősön keresztül. Peter Pomerancev úgy véli: Putyin nem konzervatív, nem vallásos, csak használja az egyházat, mint egy, a KGB-ben képzett hatalomtechnikus. 

 

Hogy Putyin veszélyes-e? Hogy esetleg a milosevicsi útra tévedhet? Pomerancev szerint Putyin mindig is, és most is egy cinikus hatalomtechnikus, aki sokakkal meg tudja találni a közös hangot. Vannak ilyenek Nyugaton is, például az angol elit egy része, akik szeretik a putyini cinizmust, ami azt sugallja: „itt fent, mi, nagyfiúk értjük a játékot”. Ugyanígy Németországban is fogékony az elit egy része az oroszbarátságra, már csak a történelmi kapcsolatok és a meglévő angolszász-ellenes érzelmek miatt. Az orosz stabilitás imázsa tetszik a németeknek. „De mégis, Nyugaton az embereket úgy nevelik: az vagy, amiben hiszel. Oroszország, az orosz emberek nem így működnek.” Pomerancevnek évek kellettek, amíg ezt megértette. A putyini rendszernek van egy igen negatív vonása, ami Pomerancev szerint szerencsére még nem terjedt el: ez egyfajta misztikus, fasiszta jellegű nacionalizmus, amit mostanáig csak kisebb Putyin-rajongó ifjúsági körök gyakoroltak, többek között Sztálin-beszédek felidézésével, metálkoncertekkel és táncoslányokkal feldobott tömegrendezvényeken. „Vannak fanatikusok, akik meghalnának az ügyért, de a putyini rendszer egyelőre focidrukkolás szintű ideológiát működtet: »Ó igen, miénk a Krím!«-jellegűt. A média ugyanakkor folyamatosan terjeszti a propagandát, hogy »mindenki ellenünk van, összeesküdve Oroszország ellen«.”

 

És hogy mi a putyini rendszer célja? „A cél a hatalom fenntartása, ennyi. Piszkos játszmákban emelkedtek a hatalomig, a pénzben hisznek, de az orosz közönségnek birodalmasat kell előadni. Ez persze veszélyes folyamat lehet, és az orosz történelemből logikusan levezethető, hogy önpusztító folyamatok is elindulhatnak.” Putyin politikusként is KGB-s titkosszolgaként viselkedik, ezen keresztül látja a világot. A Kreml sötéten látja a 21. századi globalizációt: nem tud mit kezdeni az új globalizációval, az új technikai, informatikai, internetes forradalommal. „A Szovjetunió bukásában része volt a nyugati farmer, a rockzene, a Beatles, a szabad demokrácia üzenetének. Oroszország mára dekonstruálta a Nyugat imázsát: van orosz Music Channel, lehetsz kapitalista bróker Moszkvában, lehetsz misztikus vallásos és kőgazdag yuppie egyszerre. A Nyugatnak újra fel kell mutatnia a valódi demokrácia, a kapitalizmus sikeres, működő példáit” – zárta szavait Peter Pomerancev.