5+1 magyar újságíró, aki a közelmúltban külföldről szakértette meg a hazai közéletet

„Tipikus jelenség a hazai közéleti újságírásban, hogy egy-egy cikk alapját képező szakértői, elemzői és újságírói vélemény hitelességét és komolyanvehetőségét azzal próbálják emelni, hogy a szóban forgó forrást »külföldinek« titulálják, noha valójában ez nem igaz. Ezzel a hazánkon kívülről érkező, nemzetközi minősítéssel az objektivitás, a függetlenség és a kívülállás téves képét társítják a véleményhez. Elemzésünkben 5+1 olyan magyar újságírót mutatunk be, akik külföldről »beszél vissza« a hazai közélet kapcsán.

A régi, de tanulságos történet az újságírás világából az, amikor annak idején Weyer Béla, a HVG újságírója cikket írt a Süddeutsche Zeitungba, hogy ezt követően a hazai sajtóban saját magára hivatkozva elmondhassa: lám, lám a legnevesebb nyugat-európai médiumok is bizony kritizálják Magyarországot. De mégis mi oka lehetett Weyernek erre és miért követik ma is ennyien a példáját a hazai közéleti újságírás berkeiből? A válasz összetett, de egy két folyamat így is világosan látszik: egyrészt Magyarországon már régóta megvan az az újságírói szemléletmód, amelyik egy ez egyben magáévá tette a nyugati szlogeneket, amely ezek alapján kicsit meg is veti az önálló magyar trendeket és ezzel egyidejűleg felértékel mindent, ami nyugati, külföldi. Másrészt az újságírók egy köre ezzel a külföldről érkező, nemzetközi minősítéssel az objektivitás, a függetlenség és a kívülállás téves képét társítják az általuk átvett szakértői vagy elemzői véleményhez. Ebben az elemzésben 5+1 olyan példát kerestünk erre a jelenségre, amely jól bemutatja a hazai közéleti újságírásra jellemző gyakorlatokat.

1. A 444 egykori újságírója rendszeresen kritizálja Magyarországot a New York Times hasábjain, ezekről aztán a 444 is beszámol

Érdekes írás jelent meg nem sokkal a 2022-es év kezdetét követően a 444.hu-n, amelyben egy Orbán Viktor és az Európai Unió viszonyáról szóló, a New York Times-ban közzétett elemzés került szemlézésre. Az írás bemutatja a Fidesz és a Néppárt közti viszony megromlásának legfontosabb állomásait a médiatörvény és az alkotmány kétharmados elfogadásától kezdve a migrációs krízisen át a Néppárton belüli konfliktusokig. Az eset érdekessége azonban az, hogy a 444 által is átvett cikket többek között egy bizonyos Novák Benjamin jegyzi, aki korábban a 444.hu angol nyelvű, Insight Hungary című hírlevelének egyik szerkesztője is volt.

Mindezzel természetesen semmi gond nem lenne, amennyiben a transzparens médiaműködés alapelvei nem sérültek volna a folyamat során. Csakhogy a 444.hu a New York Times szerzőjeként hivatkozik a Benjamin Novak néven író Novák Benjáminra és a szóban forgó cikkben semmilyen formában nem említik azt meg, hogy nem egy független külföldi hírforrásról van szó, hanem a szerzőnek igencsak komoly kapcsolata van a lappal.

2. Az erdélyi magyar újságíró külföldi lapokban közzétett írásait is előszeretettel idézi független forrásként a hazai kormánykritikus média

A Novák Benjámin kapcsán bemutatott folyamatnak ráadásul komoly gyakorlata van: egy korábbi elemzésünkben a NYT hasábjain Magyarországgal kapcsolatban megjelenő írásokat vizsgáltuk, ahol szintén felmerült Novák neve, aki az elemzést megelőző években számos alkalommal (a kutatási időszak során 20 alkalommal) írt – többnyire elmarasztaló hangnemben – Magyarországról, amelyeket aztán a nem kormánypártinak tartott hazai médiumok nagy része a külföldi független hírforrásokra hivatkozva rendszerint át is vesz. Nem ő volt azonban a legtermékenyebb író, kollégája Kárász Palkó ugyanebben az időszakban 28 cikket írt hazánkkal kapcsolatban, ezek túlnyomó többsége is inkább negatív hangvételű.”

Nyitókép: Wikipedia