Az ember néha határvonalhoz ér, belátja, hogy tévedett, másképp kellene folytatni az életet, új társakkal, új gondolatokkal, új motivációkkal. Ez a dolgok rendje, sokan kerültünk már olyan helyzetbe, hogy azt mondtuk: ebből elég, változtatnom kell, mert azt érzem, valami elromlott, nem működik. Van úgy, hogy már nem elég a körülményeket, az ellenfeleinket hibáztatni, be kell látni, hogy önmagunk vagyunk a felelősek a kialakult helyzetért. Ezek a kegyelmi pillanatok, ez a felismerés nagyszerűsége: a kezemben van a sorsom, és képes vagyok önálló döntést hozni, ezentúl máshogy csinálom, mint eddig. Ennyit az élet közhelyszerű, nagy igazságairól – ezek nekünk most azért fontosak, mert e megállapítások a politikában is működni szoktak. Miért ne működnének?
A pártpolitikában az emberi kapcsolatok nagyban befolyásolják egy mozgalom belső életét vagy akár a szövetségkötési lehetőségeket is. A pártok is folyton változnak, új kihívásokra, társadalmi problémákra keresik a választ, és új ideológiai hatások is érhetik őket. Tehát nem szabad elvitatni tőlük azt, hogy idővel – mint minden ember – ők is változnak, másképp ítélik meg az adott kérdést, mint korábban.