Kereszténydemokrata kurzus?

XVI. Benedek halála ismét ráirányította a világ figyelmét a pápa kivételes munkásságára, amellyel az egyházfői szolgálattól függetlenül korunk egyik legnagyobb gondolkodójává vált. Joseph Ratzinger vizsgálódásai nemcsak a szorosan vett teológiai kérdésekre terjedtek ki, de minthogy a vallásnak az emberi lét egészével kapcsolatban van mondanivalója, a társadalom, illetve mint a közösség, a nemzet megszervezésének legfontosabb eszköze, a politika sem kerülte el a figyelmét. Ezzel kapcsolatos megállapításaiból pedig napjaink magyar politikájára vonatkozóan is megfogalmazhatók következtetések. Az, hogy hivatalban lévő magyar állami méltóságok lerótták tiszteletüket a néhai pápa ravatalánál, jó eséllyel nem puszta protokolláris kérdésnek tekinthető, hanem tiszteletadásnak egy olyan vallási vezető előtt, akinek gondolatai igazolásul szolgálhattak a közelmúlt magyarországi politikájának egyes döntéseihez, motívumaihoz.

Kezdjük mindjárt a modern állam morális megalapozásával, melyről Ratzinger több előadásában is értekezik, mind közül a legismertebb, amikor 2004-ben a nem hívő Jürgen Habermasszal a szabad­elvű, szekuláris állam morális alapjairól elmélkedik. Azt még a baloldali Habermas is elismerte, hogy a szekuláris állam előzetes vallási értékekre épül.