Nem lehet figyelmen kívül hagyni az unió tizenegy százalékának, vagyis ötvenmillió kisebbségi hátterű polgárának az érdekeit.
Miért különböztetik meg a nemzetiségeket Magyarországon, miért nem ismerik el hivatalosan például a vietnámiakat? – ezt kérdezte tőlem egy norvég kolléga évekkel ezelőtt az Európai Unió által egy nemzetközi újságírócsapatnak szervezett szemináriumon. Azt válaszoltam: Közép-Európában általános, hogy egy nemzetiséget akkor ismernek el törvényi szinten, ha régóta helyben lakik. Félig-meddig megnyugodott, de nem jutott eszébe, hogy Norvégiának is van két őshonos kisebbsége, a finnek és a lappok vagy másként a számik. Őket sokáig másodrangú állampolgárként kezelték, be akarták olvasztani a norvégizáció jegyében. Egy horvát kollégával a katalán függetlenségi törekvések kerültek szóba. Ő a katalánoknak drukkolt, mert párhuzamot látott Jugoszláviából kivált hazája és a Spanyolországot otthagyni akaró Katalónia között.
A nyugati módon gondolkodónak a minden más szempontot elsöprő egyenlőség eszméje ugrik be. A közép-európainak magától értetődik a több száz éves múlt jelentősége. Évekkel később, most január közepén a saját határon túli, például Magyarországon vagy Ausztriában élő horvátokra gondolva a kolléga is keserűen könyvelhette el az Európai Bizottság döntését: az őshonos kisebbségek védelmét uniós szintre emelni szándékozó Minority SafePack lesöprését az asztalról. Pedig küzdelmes utat járt be a kezdeményező Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN).
A bizottság már az induláskor, 2013-ban kényelmetlennek tekintette az erdélyi magyarok által elindított ügyet. Az alapvetően mindent központosítani akaró brüsszeli bürokraták tagállami hatáskörbe tartozónak ítélték a kisebbségek védelmét. Nekik a bőrszín, a szexuális kisebbség uniós téma, a vallás, a nyelv nem az. 2017-ben az unió bíróságán folytatott hosszú pereskedés és a bizottsági regisztráció után az európai polgári kezdeményezés intézményének szabályai szerint időre összegyűlt a megfelelő számú aláírás, ráadásul a minimális hét helyett tizenegy tagországból.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Didier Reynderst akár öt év szabadságvesztésre is ítélhetik.
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
Fehér brit fiatalok nem jelentkezhetnek gyakornoknak az MI6-hez.
Rodrigo Ballester, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője szerint „ami most történik, az olyan, mintha elkoboznák a nemzeti hatásköröket az európai értékekre való hivatkozással”.
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
