Új vállal újra vállalja – visszatért a Fradi és a válogatott leggyorsabb játékosa (VIDEÓ)
Kényszerű szünet miatt a teljes őszi szezont kihagyta. Most kiderült, miért, és milyen állapotban van.
Folyamatos és kitartó munkára van szükség, emellett fontos, hogy megmaradjon az éhség és a motiváltság – vallja Hajnal Tamás, aki a Fradi játékosából avanzsált sportvezetővé. A fenntartható siker titkáról, a keretépítésről és az utánpótlás-nevelésről kérdeztük a csapat sportigazgatóját.
Pálfy Dániel Ábel interjúja a Mandiner hetilapban.
Két éve lett játékosból sportvezető a Fradinál. Mennyire volt tudatos a lépés a karrierjében?
Egy játékos aktív pályafutásának befejezése mindig nehéz, egyben különleges időszak. Én szerencsére már előre felkészültem erre, tanulmányokat végeztem, amelyek segítettek elindulni az új pályámon, megszereztem az A típusú edzői licencigazolványt. Ennek ellenére senki nem tudja előre megmondani, hogy az átmenet mennyire lesz sikeres. Nagy segítség volt, hogy Kubatov Gábor elnök megadta nekem a bizalmat. A mostani sikerek óriási elismerést jelentenek, de a napi munkámban ettől függetlenül továbbra is tartom ugyanazt a fegyelmet és fókuszt: a fociban bármikor könnyen fordulhat a szerencse.
Megszokta már az új szerepkörét? Nem akart beszaladni a pályára védekezni az utolsó tizenöt percre a Molde ellen?
Az az igazság, hogy hosszú és tapasztalatban gazdag karrierem volt számos sikerrel és kudarccal. Játszottam külföldön és itthon is, szerepeltem a válogatottban, harminchét éves voltam, amikor végül abbahagytam a játékot. Nem érzem, hogy még a pályán kellene lennem. A játék heve ettől függetlenül el szokott kapni az oldalvonal mellett. Ilyenkor szerencsére annyi a teendő, hogy nincs időm azon gondolkozni, beállnék-e. Komplex és gyors döntéseket kell hozni a pálya szélén is. Kénytelen voltam megszokni ezt a szerepkört, mert a mély vízbe dobtak. Nagy felelősséget kaptam, hamar tapasztalatot kellett szereznem, de szerencsére minden szükséges támogatást megadtak. Sok volt csapattársammal kapcsolatban vagyok, aki szintén a labdarúgás területén maradt, de szinte senkinek nem adatott meg, hogy ilyen felelősségteljes pozícióban próbálja ki magát. Ezért mindent megteszek, hogy beváltsam a hozzám fűzött reményeket.
Tervezi, hogy edzőnek áll valamikor?
Megmondom őszintén, hogy mindig ott van a fejemben. Az is érdekes szerepkör lehet. Most sportmenedzserként szeretnék sikereket elérni, de nem zárom ki az edzősködés lehetőségét sem. Még fiatal vagyok.