Ha nem vesszük fel a kesztyűt, átgázolnak rajtunk

„Mennyire tekinthető történelmi jelentőségűnek az a tény, hogy egymást követő két évben rendezik meg a CPAC Hungaryt?

Azt jelzi, hogy a világ kíváncsi ránk, nekünk pedig van mondanivalónk a világ számára. Sokan tartják fontosnak, hogy legyen párbeszéd a magyarok és köztük, hogy egymásra figyelve, közösen gondolkodjunk az előttünk álló kihívásokról. Korszakhatáron vagyunk, a világ átrendeződik körülöttünk. Háború zajlik a határaink­nál Oroszország és Ukrajna között. Nagyon éles ellentét feszül Kína és az Egyesült Államok között Tajvan ügyében, látjuk, hogy mi zajlik Szudánban. Fontos konfliktuspontok jöttek létre a világban, mindenhol új szövetségi rendszerek kialakulását figyelhetjük meg. A globális pénzügyi rendszer is inog, hiszen hatalmas bankok mennek csődbe. Mindenki érzi, hogy sok területen zajlanak gyors változások, amikben nekünk el kell tudnunk igazodni. Emellett gondolkodnunk kell azon is, hogy mit tehetünk az identitásunk megőrzéséért, azért, hogy békében és jólétben élhessünk.

Mennyire befolyásolja a világ különböző konzervatív pártjai közötti kapcsolatokat az orosz–ukrán háború és annak következményei

Világossá kell tennünk, hogy mi a békében vagyunk érdekeltek, ez határozza meg a háborúval kapcsolatos álláspontunkat is. Külföldi partne­reink számára ezt kell világossá tennünk, hiszen egy sor más kérdésben egyezik a véleményünk, közösek az érdekeink. Éppen azért van szükség a párbeszédre, a személyes találkozásokra, hogy ők is mérlegelni tudják a mi szempontjainkat és mi is az övéiket. Fontosnak tartom, hogy képesek legyünk az eltérő vélemények figyelembevételére. Erre a CPAC Hungary jó alkalmat kínál, mert a személyes kapcsolatok mindig sokkal több haszonnal járnak, mint amikor az üzenetek csak áttételeken vagy közvetítőkön keresztül jutnak el egymáshoz.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner