A németek meg akarják változtatni annak a klubnak a szabályait, amibe beléptek

„Most éppen az egyhangú döntéshozatallal szemben merültek fel kifogások Berlinben (és a Berlin elé brétakaró fügefalevélként odarajzolt Brüsszelben); zavarja őket, hogy nem mindenki követi az utasításaikat.

Olaf Scholz, aki szakmájára nézve egy szociáldemokrata színekben kancellárságot nyert másodvonalbeli politikus, bármely kép- és hangrögzítésre alkalmas eszköznek arról mesél mostanában, hogy  az európai uniós szerződések nincsenek kőbe vésve. Azok – szerinte – rövid idő alatt megváltoztathatók. Ha szükséges – teszi hozzá marxista ízű nagyvonalúsággal, hiszen ők történelmi szükségszerűségről ugrálnak történelmi szükségszerűségre.

A szerződések »megváltoztatásához« viszont konszenzusra lenne szükség a tagállamokról részéről. Ami azt jelenti, hogy valahogy rá kell venni a kisebb tagállamokat arra, hogy lemondjanak az európai demokrácia és békés együttélés nélkülözhetetlen peremfeltételéről. Arról, hogy semmilyen döntést ne hozhassanak meg ellenükre, érdekeikkel szemben a nagyobb tagállamok, illetve maga Németország.

A britek távozásával Franciaország maradt egyedüli ellensúly Németországgal szemben. A déliek annyira el vannak adósodva a német bankszektor felé és a gazdaságuk annyira kitett Németországnak, hogy gyakorlatilag madzagos telefonnal lehet irányítani őket, ha az működne káposztával is, nem csak tökkel. A csehek Babis távozása után nem akartak többé „fekélynek maradni Európa altestén”, így elegánsan szétrúgták a V4-et, ami szintén lehetett volna ellensúly. (Adjunk hangot a gyanúnak, hogy bizony sugalmazásra tették, amit tettek.) A francia ellensúly viszont hiába nagy és fényes, mint a francia gloire, folyamatosan kopik. Nyilván gazdaságilag erőtlenebbek, mint keleti szomszédjuk, de a nagyobb baj, hogy roppant mód kitettek két kérdésben a németek dominálta Brüsszelnek és a német (amerikai) pénz dominálta NGO-hálózatoknak. Ha sokat okoskodnak, akkor Brüsszel és a progresszív sajtó plusz civil szféra hirtelen kampányba kezd a francia atomerőművekkel szemben, és akkor mehetnek szélkereket vagy szélkerék termelte energiát vásárolni a szomszédba. És ha ez nem lenne elég, a mezőgazdasági támogatásokat is bármikor vissza lehet nyesni bármilyen aktuális világvége sokkal sürgetőbb pénzügyi igényeire hivatkozva.”

Nyitókép: Emmanuele Contini / NurPhoto / AFP