A szeretet üzenete – Lenzsér-Mezei Kata ötvösművész a Mandinernek

2021. szeptember 9.
Hogyan lehet egy szakrális kegytárgyat kortárs nyelven bemutatni? Milyen üzeneteket közvetít a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus úrmutatója? A monstrancia alkotójával beszélgettünk.

Ferenczi-Bónis Orsolya írása a Mandiner hetilapban.

A zsűri egyhangú döntése alapján nyerte el Lenzsér-Mezei Kata ötvösművész a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus monstranciájának megtervezését és elkészítését. Alkotásával korunk nyelvén fogalmazta újra az oltári­szentség ünnepélyes megmutatására szolgáló liturgikus tárgyat – munkája azért is különleges, mert viszonylag kevés kortárs szentségmutató születik, ilyen nagy méretű pedig egyáltalán nem. Ám a méretről már beigazolódott, hogy jó döntés volt: 2019-ben a BOK Sportcsarnokban tartott Forráspont ifjúsági találkozón mutatták be ötezer fiatal előtt. Már ott, messziről, a hatalmas oltáron is jól látható volt a kortárs alkotás méltóságteljes szépsége. 2021. szeptember 9-én a Szent István-­bazilikában, a közösségek szentségimádásán pedig ismét bemutatkozik az úrmutató.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy formátumú alkotás létrejöttét jelentős előkészületek előznek meg. Lenzsér­-Mezei Kata számára a tervezés első hónapjai annak a szellemi vezérfonalnak a keresésével teltek, amelyre a teljes alkotást ráfűzhette. Az úrmutató magán hordozza a keresztmotívumot, a kereszténység legfontosabb szimbólumát. A függőleges szár összeköti az eget, az Istent az emberekkel, a vízszintes szára pedig az embereket egymással.

Fotó: Mátrai Dávid

Az úrmutatónak, amely az eucharisztiát hordozza, közvetítő szerepe van – az alkotó szerint ezért is nagyon fontos e szimbólum megjelenítése, illetve hogy a glória napsugár-mintázatú, pixelszerű felülete odavonzza a tekintetet, ezzel is felerősítve a szakrális közeget. A minták duplázódnak: ahogy valaki elsétál mellettük, elmozdulnak, a fix pont körül van egy sejtelmes, mozgó, felhőszerű felület. A megbízók kérték, hogy jelenítse meg a forrás motívumát, hiszen a kongresszus mottója a „minden forrásom belőled fakad”. Lenzsér-Mezei Kata kék üveget választott, amely az alfa és ómega feliratú talapzatból egészen a szentséget tartó részig felszalad. Úgy csiszolták, hogy szemből fényes, oldalról matt legyen, ezzel pedig azt érték el, hogy ha fény éri, akkor a matt felületeken megtörik a fény, elöl megcsillan a kék üveg, kéken izzik az acéltalapzat szárainak belső része, és felvezeti az ember szemét az aranyozott szelencében elhelyezett eucharisztiáig.

Üveg aranyfelirattal
2018 októberében hirdettek ki a pályázat eredményét, Lenzsér-Mezei Kata akkor rögtön el is kezdett dolgozni a megvalósításon. Először kiviteli terveket, gyártmányterveket készített, az utolsó kis csavarig ki kellett találnia, hogyan álljon össze az úrmutató. Meséli, hogy ez azért is volt különösen izgalmas, mert a monstrancia kettős: egy másfél méteres hordozó rész és egy rozsdamentes acél talapzat alkotja, amelyből ki lehet venni a kézben hordható, felmutatható, aranyozott ezüstből készült, hetven centiméter magas tényleges monstranciát. Mindkettőn megjelenik az üveg, amelyre arannyal égették rá a számítógépen megtervezett mintázatot. Az acélmunkákhoz, a hegesztéshez és a csiszoláshoz a művésznek egy lakatosmestert kellett keresnie, s a Molnár Steel Design Kft.-nél találta meg, az ezüstmonstranciát pedig a zalacsányi Fülöp István ezüstműves segítségével készítette el. Az üvegek Sipos Balázs üvegművész alkotásai. Az úrmutató terveit Lenzsér-Mezei Kata maga készítette, közben folyamatosan konzultált a mesterekkel – így állt össze a munka, amely során sokat ingázott Zalacsány és Budapest között.

A Nemzetközi eucharisztikus kongresszus monstranciája, Lenzsér-Mezei Kata alkotása. <br> Fotó: Lenzsér-Mezei Kata

A koronavírus-járvány miatt egy évvel el kellett halasztani a NEK-et, ezért a művésznek arra is lett ideje, hogy oltárgyertyatartókat is készítsen az útmutató mellé, így egységesítve az oltárképet. A szentségtartóhoz megjelenésében, geometriájában illő, szellemiségében kapcsolódó tartókat tervezett. Rozsdamentes acélt és aranyozott réz kiegészítőt használt, mint a talapzatnál, mivel olyan magasak a gyertyatartók, mint ahonnan indul az ezüstmonstrancia, tehát pont az acéltalapzattal futnak egy síkban. Olajgyertyákat tervezett rájuk, ami, mint mondja, azért is jó, mert egyrészt kültérben használják, másrészt nem ég le a gyertya, a szertartás alatt folyamatosan az eucharisztia magasságában tartja a lángot.

Lenzsér-Mezei Kata a Műegyetemen végzett építészként, közvetlenül a diplomafélév előtt egy firenzei építészstúdióban dolgozott ösztöndíjasként. Már az alatt a fél év alatt megfogalmazódott benne, hogy a tervezésen kívül jó lenne az anyaggal foglalkozni, hozzáérni, alakítani. „Rendkívül izgalmas építészmunkákon dolgozni – mondja –, de a tervezés végén az én feladatom befejeződik, nekem pedig nagyon hiányzott, hogy amit kitalálok, azt meg is alkothassam.” Olaszországban rengeteg inspiráció az ötvösség felé terelte. Már építészként dolgozott, mikor elkezdett esti ötvöstanfolyamra járni, és Milánóban talált egy iskolát, ahol ékszertervezést tanulhatott. Egyre jobban beleszeretett ebbe a munkába, fantasztikus élmény számára, ahogy a fémek alakulnak a keze alatt, és hogy amit kitalál, azt meg is valósíthatja.

Az ékszertervezés során építészi és ötvösművészi tudását egyaránt kamatoztatni tudja. „Műszaki háttérrel, építészgondolkodással egészen másként dolgozom” – hangsúlyozza. Sokáig párhuzamosan építészként és ötvösként is tevékenykedett, a léptékváltás csak inspirálta mindkét területen. Hiába volt ez rendkívül izgalmas, egy idő után muszáj volt választania, hiszen építészként és ötvösként is sok munkája volt. Időben és fejben nehéz volt a kettőt egyszerre végezni, annak ellenére hogy az utolsó években a férjével dolgozhatott együtt. Önálló munkákat kapott, jobban beoszthatta az idejét, de még ezzel együtt is nehéz volt megoldania, hogy mindkét helyen teljes értékűen jelen legyen.

Meséli, munkája során kifejezetten szereti a réz és ezüst kombinációját az ékszerekben, megkapónak tartja ennek a két anyagnak a kontrasztját. „A rézben külön izgalmas, hogy jól alakítható. Ezzel az organikus vonal felé lehet elvinni az alkotást, ami számomra azért különleges, mert az építészmunkáimban, az ékszereimben, a tárgyaimban nem jellemző a klasszikus értelemben vett – vagyis a Magyarországon annak értelmezett – organikus irányzat. Azáltal, hogy a rezet alakítani, gyűrni, formálni lehet, a szerkesztett, geometrikus alkotásoknál sokkal lazább, kevésbé kiszámítható formák jönnek létre” – vallja.

Fotó: Mátrai Dávid

Egy ereklyetartó születése
Építészmérnök férjével ma is alkotótársak, néhány éve olyan együttműködéseik is vannak, amelyekben ő ötvösként, férje tervezőként és asztalosként vesz részt. Tavaly a soproni Szent Mihály-templom felújítása során például közös munkájuk volt az új liturgikus tárgyak és bútorok megtervezése és elkészítése, a munkálatokba egy kőfaragó műhelyt is bevontak. „A férjemben is régóta érlelődött az igény, hogy természetes anyagokkal foglalkozhasson, különösen azért, mert korábban, amikor még nem volt 3D-s vagy látványtervezés, rengeteg makettet készített fából, papírból – mikor mit kívánt meg az épület vagy a lépték. Amióta ez elmaradt, hiányzott neki, így talált rá az asztalosságra.”

Lenzsér-Mezei Kata a munkája során adódó kihívásokra és élményekre visszatekintve elmeséli, hogy 2016-ban Esztergomból keresték meg, hogy készítsen tartót Becket Szent Tamás csontereklyéinek a Londonban és Canterburyben a szent születésének kilencszáz éves jubileumára rendezett ünnepségsorozatra. Olyan ereklyetartót szerettek volna, amelyet ki tudnak vinni, körmenetben bemutatni és a westminsteri apátságban egy hétre kihelyezni. Kata addig csak ékszereket készített, ekkor kapott először megbízást nagyobb tárgyra, és ez egyszerre jelentett kihívást és izgalmat. Ezután következett a monstrancia. A két munkafolyamatban számos műhellyel, mesterrel ismerkedett meg, sok szakmai tapasztalattal gazdagodott. „Mérföldkövek voltak ezek az életemben – mondja. – Az első kisebb volt, de az ékszerekhez képest más jellegű, a monstrancia pedig még léptékében is más, hosszú tervezés is előzte meg.”

Műszaki háttérrel, építészgondolkodással egészen másként dolgozom”

Az utóbbi négy évben öt ereklyetartó is készült a mű­helyében. A tervezésnél fontos, hogy milyen ereklyéről van szó: kinek az ereklyéje, hogy csont-, azaz elsődleges vagy például textil-, azaz másodlagos ereklye. Meghatározó a szent élete, halála, mártíromsága – ezek mind jelen vannak az alkotó fejében tervezéskor. Becket Szent Tamást négy kardszúrással ölték meg, Kata a kis csontereklyéjét úgy foglalta be kapszulába, hogy négy tűnek kihegyezett aranyozott ezüsttüske szorítja be a csontot. Apor Vilmos mártír püspököt lelőtték, textilereklyéjét kis ezüstgolyóban végződő csavarokkal szorította üveglapok közé.

Fontos a tárgyak lelkisége
Utóbbi kegytárgy a soproni Szent Mihály-templomban tekinthető meg, amelyet 2020. október 1-jén szentelték újra.Kata a férjével a megelőző fél évben kapcsolódott be a munkába. Az évekig tartó felújítás során a templom régi, Storno-féle oltárát felújították, és új szembemiséző tömb­oltár készült kőből, amelybe két vértanú, Apor Vilmos és Meszlényi Zoltán ereklyéi kerültek. A plébános azt kérte, hogy az ereklyék láthatók legyenek, ezért Lenzsér-Mezei Kata olyan ereklyetartókat készített, amelyek láttatják, mégis védik őket: a tartók két vitrinszerű dobozba rögzítve vannak besüllyesztve az oltárba. Mindkét ereklyetartón megjelenik a mártíromságot jelképező pálmalevél-motívum, a geometriai minták és színek szerint pedig úgy alkotnak párt, hogy az egyik arany és kör alakú, a másik pedig ezüst és szögletes. Meszlényi Zoltán ereklyéjét egy kis, kör alakú szelencében kapta, ezért annak szögletesebb pálmalevélhátteret készített, amelynek legyezőszerű hajtogatásáról a rácsra asszociálhatunk – a vértanú püspököt a kistarcsai internálótábor magánzárkájában tartották fogságban. Apor Vilmos ereklyetartója kör alakú, és a szintén legyezőként meghajtogatott felületű háttér előtt szögletesre csiszolt üveglapok fogják a textilereklyét. Az ereklyék egymás mellett szemből láthatók az oltár homloklapján.

„Azért is örülök annak, hogy ezek a munkák megtaláltak, mert e tárgyak lelkisége kifejezetten fontos nekem. Már a tervezési és a készítési folyamat elcsendesít, alkalmat ad az elmélyülésre. Ha az ember keresztény közegben nő fel, ismeri a keresztény lelkiséget, akkor egyrészt kapcsolódik hozzá, másrészt támogatást kap tőle a munkájában” – vallja. Mint mondja, nem elsősorban a vallásosság a segítség, hanem a lelkiségnek az ismerete, illetve az fajta a nyitottság, amellyel kapcsolódni tud hozzá. Azt szeretné, hogy a Nemzetközi eucharisztikus kongresszusra készült monstrancia elsődlegesen az emberi kapcsolatok és a szeretet üzenetét hordozza. „Fontos, hogy az emberek szeretettel kapcsolódjanak egymáshoz és a Teremtőhöz. Úgy gondolom, hogy ez az üzenet benne van a monstranciában.”

Lenzsér-Mezei Kata
1978-ban született Gyöngyösön. 2005-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán. 2007–2008-ban elvégezte a Budai Rajziskola ötvöskurzusát, 2009-ben a milánói Istituto di Moda Burgo ékszertervező-tanfolyamát, majd 2010-ben a Budai Rajziskola ötvös–fémműves szakán OKJ-s szakvizsgát tett. 2005 óta tervező építészként, 2010 óta ékszertervezőként, ötvösként is dolgozik.

Nyitókép: Mátrai Dávid

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés