Miért hadarunk?

III. évfolyam 7. szám | Meta - Tudomány
2021. február 18.
„Ne hadarj!” – szól rá gyakran a szülő a gyermekére, a tanár a diákjára, a hétköznapi beszélő a társalgási partnerére. A jó szándékkal kimondott intést megfogalmazók talán nem is gondolnak bele: milyen bonyolult, sok tudományterületet érintő problémára tapintanak rá.

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Egy magyar kutatás talán segít, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is jobban megértsük a hadarókat. „A hadarásról, bármilyen hétköznapi jelenségnek tűnik is, mind a mai napig meglepően keveset tudunk, nincs még kellőképpen feltérképezve sem a logopédia, sem a nyelvészet, sem pedig a pszichológia oldaláról” – mondja Pap Johanna, az ELTE Bölcsészettudományi Karának Alkalmazott Nyelvészeti és Fonetikai Tanszékén működő nyelvtudományi doktori iskola hallgatója. Nem ismerjük pontosan a hadarás kiváltó okát. Lélektani háttere – például egy lelki trauma, a szülői kötődés zavarai, vagy ellenkezőleg: ha egy szülő mindent el akar mondani a gyermeke helyett – éppúgy lehet a hadarásnak, mint öröklött szervi oka. Utóbbira mri-vel végzett képalkotó vizsgálatok engednek következtetni. Rendkívül változatos a hadarás súlyossága, a tünetek megjelenési formája is, ezért sem általános érvényű definíciónk, sem pedig univerzális gyógymódunk nincs e nyelvi vagy beszédzavarra.

A jelenség nemzetközi, a világ minden nyelvén előfordulhat. Hétköznapi értelemben az elhadarja kifejezés vonatkozhat kizárólag egy szöveg nagyon gyors elmondására, eldarálására. A logopédiai és nyelvészeti terminológia viszont megkülönbözteti a gyors beszédet és a hadarást. A gyors beszéd egyetlen ismérve a felgyorsult beszédtempó, és bár ritkán hangkihagyások, szóösszevonások is előfordulhatnak a beszédprodukció során, az artikuláció túlnyomórészt érintetlen marad, a kiejtett beszédhangok, szavak érthetők. A hadarás meghatározása viszont jóval nehezebb feladat – szögezi le a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Doktoranduszok Országos Szövetsége felhívására, Bóna Judit témavezetésével született publikációja kapcsán Pap Johanna. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelenség körülírását, jellemzését már számtalan kutató megkísérelte. A hadarás olyan beszédfolyamatossági zavarnak mondható, amelyet a felgyorsult és/vagy szabálytalan beszédsebesség mellett további egy vagy több tünet is jellemez.

„A hadarás vizsgálatának egyik szépsége abban rejlik, hogy sok minden függ a logopédus szakember szubjektív értékítéletétől. A tünetek ugyanis változatos formát és eltérő súlyosságot mutathatnak, ezért nincs két teljesen egyforma hadaró” – hangsúlyozza a kutató. Noha a beszéd folyamatosságát megszakító megakadások mindannyiunk esetében előforduló jelenségnek számítanak, hiszen a normál beszélő is hezitál, ismétel, megbotlik a nyelve, de e hibák a hadarás esetében hatványozottan jelentkezhetnek. 
Az artikuláció pontatlanná válhat, a beszédhangok, szótagok torzulhatnak, felcserélődhetnek vagy kimaradhatnak, a prozódiai elemek sérülhetnek, valamint a gondolatok logikai sorrendje is felborulhat.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés