Este, tábortűznél

2020. október 15.

Deli Gergely

Apám, néhány barátja és mi, gyerekek nyaranta bejártuk az Országos kéktúra egy-egy szakaszát. Az erdőben, sátrakban aludtunk, a forrásoknál fürödtünk, napközben meg nyögtük a csővázas hátizsák terhét. Többet tanultunk ezen utak során, mint bármelyik tankönyvből. A legemlékezetesebbek az esti tábortüzek voltak. A szikrázó lángok fényénél gyakran énekeltünk, és éjfél felé nemegyszer felcsendült a Székely himnusz is: „Csaba királyfi csillagösvényen”.

Valamiért ez jutott eszembe, amikor meghallottam, hogy Katarina Barley, az Európai Parlament egyik alelnöke felmelegítette a jogállamisággal kapcsolatos uniós vitát. Hogy honnan ez a váratlan asszociáció? Jó lenne tudni, hogy mi fán terem ez a jogállamiság, és hogy miért gondolnak olyan sokfélét róla. De a legfontosabb mégis, ha meg tudnánk fogalmazni, nekünk, magyaroknak mit jelent. Milyen is valójában a „magyar” jog és a „magyar” állam? És itt jött a képbe a csillagösvény miatt a csodaszarvas, amely homlokán a fényes napot, oldalán a holdat, testén a csillagokat hordozza. Mivel az őskrónika elveszett, az ősi magyar jogról csak hiányos ismereteink vannak. Ezért engedtem meg magamnak azt a tudománytalan gondolatkísérletet, hogy három régi forrásból, a magyar mondavilágból, Szent István király Intelmeiből és Szent Gellért egy elmélkedéséből (Deliberatio Gerardi) alkossak magamnak egy kis privát magyar jog- és államelméletet. Minden a csodaszarvassal kezdődött, aki aztán megtérítette Szent István királyt, majd Szent Gellértnek is megmutatta, hová építse a bakonybéli bencés monostort.

„Talán Vera Jourová is jobban megértené a magyar helyzetet, ha ismerné a csodaszarvas mondáját”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés