Széttart a német régiók fejlődése

2019. augusztus 7. 18:59
Régiókra szakad Németország: a lendületesen fejlődőkben a gyors népességnövekedés, míg a leszakadókban az elvándorlás okoz problémákat – állapítja meg az SPD-közeli Friedrich Ebert Alapítvány a tanulmányában. A fejlettségi különbségek korántsem csak a gazdasági adatokban mutatkoznak meg, a szétváló régiók az életminőségben és az életkilátásokban is különböznek – írja a Welt.

Hiába három évtizednyi, bőkezű felzárkóztatási politika Németország keleti része számára, egyre többen vándorolnak keletről nyugatra: míg nyugaton történelmi csúcson van, keleten az 1905-ös szintre süllyedt a lakosság száma.

Egy friss, az SPD-közeli Friedrich Ebert Alapítvány (FES) által végzett kutatás szerint egyre növekednek az ország egyes területei közötti különbségek. Németországban nem csak a bérek és az álláslehetőségek függenek attól, hogy hol él az ember, hanem az internet-hozzáférés és a várható élettartam is – írja a Welt a tanulmányra hivatkozva.

Harminc évvel a fal leomlása után zavartalanul létezik az erős keletnémet-nyugatnémet megosztottság.

Sok minden történt azonban azért, hogy az „új” tartományokban is legyenek olyan városok, amelyek nagyszerű fejlődést mutatnak. Eddig mindenesetre csak a fővárosnak, Berlinnek sikerült elérnie, hogy a környező településeket is bevonja a fejlődésbe. Sem Rostock, sem Lipcse, Erfurt vagy Drezda nem rendelkezik ilyen kiterjedt agglomerációval.

Ezzel szemben nyugaton rengeteg nagyváros gazdasági ereje képes arra, hogy a régiójukra is kisugározzon. Ez igaz Stuttgartra, Münchenre, Kölnre, Frankfurtra, Hannoverre, ahogy Nürnbergre és Aachenre is. A nagyvárosokon kívül is vannak nyugaton prosperáló területek. Mindenesetre a „régi” tartományokban is talál az ember strukturálisan gyenge városokat, mint amilyen Bréma, Saarbrücken, Duisburg vagy Dortmund – ezek hatalmas szociális problémákkal küzdenek.

Bár a többi ipari országhoz képest kifejezetten jól megy Németországnak – rekordfoglalkoztatottság, növekvő bérek, kiépített szociális állam –,

az elmúlt évek fellendüléséből közel sem profitált egyenlően minden régió.

Míg az olyan erős gazdasági centrumok, mint Hamburg és vonzáskörzete, Bajorország jelentős része, illetve Baden-Württemberg tovább tudták növelni előnyüket, a strukturálisan gyenge régiók egyre inkább leszakadnak. Ez korántsem csak a gazdasági adatokban mutatkozik meg, hanem olyan területeken is, mint a várható élettartam vagy a választáson való részvételi hajlandóság. Ezeket az összetett gazdasági, szociális, társadalmi és egészségügyi aspektusokat szemlélve a kutatók öt jól körülírhat típusú területre bontják Németországot.

Frankfurt

Fejlődő városok, veszélyeztetett szegények

Az első csoportba a dinamikusan növekvő közép- és nagyvárosok tartoznak. Ezekben mintegy 23 millió ember él. A magasan képzettek aránya (a népesség több mint egyötöde) meglehetősen magas. Ezek a boom-városok mind az egészségügyi ellátást, mind az infrastruktúrát tekintve messze felülmúlják a németországi átlagot. Errefelé

a jó kereseti lehetőségek és a jövőképes munkapiac állandó növekedésben tartja a népességet,

ez azonban egyre több problémát is eredményez. A növekvő lakhatási költségek és az összességében drágább megélhetés elűzéssel fenyegeti a kevésbé jól szituált lakosságot.

Gazdag és egészséges agglomeráció

A második csoportba a prosperáló városokat környező terület tartozik, ez nagyjából 14 millió embert jelent. Itt átlagosan 82 év a várható élettartam, ez országos csúcs. Az agglomerációban mind a gyermekek, mind az idősek körében ritka jelenség a szegénység. Az átlagkereset a maga 3500 eurójával (nagyjából 1 137 000 Ft) valamennyivel magasabb, mint a boom-városokban. Nem csak a lakosok, de a községek is jól állnak az anyagiakat tekintve: az önkormányzati adósság jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Az ideköltözők aránya szintén meghaladja az áhított városokba költözőkét.

Bajor vidék

„Németország szolid közepe”

Ahogy a beszédes elnevezésből kitűnik, ezt a régiót jellemzi a legtöbb átlagos, „középső” érték. 33 millió ember él ezekben a régiókban, amelyekben jelenség egy állandó, visszafogott elvándorlás. A tanulmány rizikóként említi a magasan képzettek alacsony arányát.

Leszakadó régiók keleten és nyugaton

A legnagyobb problémákkal azonban a „tartós strukturális válságban lévő vidéki régiók”, mindenekelőtt Kelet-Németország, valamint a nyugati „folyamatos szerkezeti átalakulásban lévő, városias jellegű régiók” küzdenek.

Mindkét típusú régióban drámai az elvándorlás

és lendületes tempóban megy végbe az elöregedés. A rossz munka- és kereseti lehetőségek a gazdaság erőtlenségének következményei.

Hogy Németország egyelőre milyen távol van az alaptörvényükbben célul kitűzött egyenlő életkörülményektől, jól mutatják egyes egyedi mutatók is. Míg Gelsenkirchenben a gyermekek közel negyven százalékát veszélyezteti a szegénység, a bajor Pfaffenhofenben ez az arány mindössze két százalék. Az időskori szegénység hesseni Offenbachban nagyjából kilenc százalékkal a legmagasabb az országban, Greizben (Türingia) ez fél százalék, az idősek közül alig valakinek vannak anyagi problémái.

A hálózati lefedettség tekintetében is magasak a különbségek. Míg itt Bajorország száz százalékkal rendelkezik, egyes kelet-németországi területeken mindössze egyharmad ez az arány. Eklatánsak a különbségek az önkormányzatok eladósodottságát nézve is. Pirmasens minden egyes lakosára 10 ezer euró adósság jut, míg Drezda lakóinak nincsen tartozása.

Eisenhüttenstadt, Kelet-Németország

Van terv a felzárkóztatásra

A nagykoalíció zászlajára tűzte az egyenlő életkörülmények elérését, külön szakbizottság foglalkozik a témával. A bizottság májusban nyújtotta be zárójelentését, és nem sokkal a német nyári szünet, július vége előtt

a kormány bemutatta tervét, hogyan támogatná a strukturális válságban lévő régiókat.

A szövetségi kormány elkötelezi magát amellett, hogy a hatóságokat és kutatóintézeteket a jövőben a strukturálisan gyengébb régiókba helyezi. A kormány emellett átvállalja a túladósodott községek terheinek egy részét. Segítséget nyújt továbbá a digitalizáció és a közlekedési infrastruktúra terén is.

Ugyanakkor a koalíciós pártok nyíltan elutasítják a Halle Gazdaságkutatási Intézet (IWH) gondolatát, miszerint a jövőben elsőbbséget kellene élveznie a falvakkal szemben a keleti városoknak, mert így jöhetnének létre a nagyobb gazdasági sugárzással bíró központok, amelyek – ahogy nyugaton teszik – magukkal húzzák a környező régiókat. Az IWH kutatóinak kezdeményezését azonban széles körben elutasították mind a politikában, mind az üzleti körökben is, mondván, nem lehet leírni a keleti falvakat a városok javára.

(Forrás: Die Welt; kép: Friedrich-Ebert-Stiftung/Facebook)

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem probléma!
Majd jön a húsadó és fellendíti a német gazdaságot a keleti régióban.

Talán valami kohéziós alap segítene, az bevált :)

A Friedrich Alapítvány kezd rájönni, ahogy az emberek sem egyenlőek, úgy egyes régiók sem.

"A hálózati lefedettség tekintetében is magasak a különbségek. Míg itt Bajorország száz százalékkal rendelkezik"

Erős túlzás! Sem Münchenben, sem a bajor középvárosokban, pláne nem a falvakban nem élvezhető egy magyariban megszokott lefedettség. Alapvetően az a hab a tortán, ha utazás közben egyáltalán van net elérésed 10 percig folyamatosan.
Ugyenez volt most két hete Olaszországban.
De ne már ebben mérjünk!

Nem a Polákokhoz mennek az ukránok??

Igen! Én is megfigyeletem hogy a Népszínhàz ucca és a Ràkoczi tér közott több a néger mint régebben qrva. Mi van ott?

Azt nem említik, hogy a csatlakozáskor a nyugati országrész ugyanúgy lerabolta a keleti országrészt, mint bármely más csatlakozó országot.

"Állitolag rengeteg fekete van a Népszinház u.-ban."

https://hirtv.hu/ahirtvhirei_adattar/nagyjabol-50-ezer-bevandorlot-engedtek-be-eddig-orbanek-2453117

Yosephe Kaddy ügyvéd úr jobban tenné, ha a palesztin társaival foglalkozna a tisztességes, erkölcsi beilleszkedés tekintetében és ebben segítene.

"Nyugat-Európa agyelszívása gyakorlatilag azóta érinti a régió országait, mióta csatlakoztak az Európai Unióhoz, ugyanis így az emberek szabadon vállalhatnak munkát a kontinensen. A legnagyobb belépési hullám 2004-ben volt, amikor Magyarországgal együtt tíz új ország csatlakozott, azt követően 2007-ben Románia és Bulgária, 2013-ban pedig Horvátország vált a közösség tagjává. A szabad munkavállalás időpontja ettől eltérhetett, Magyarország esetében például a három fő célországból az Egyesült Királyságba 2004-től rögtön szabadon lehetett menni, Németország és Ausztria viszont hétéves moratóriumot vezetett be, így oda 2011-től erősödött fel a kivándorlás. A munkaerő elvándorlásának mértéke országonként különböző, de szinte mindenhol negatív hatással van már a gazdaságra is.

Érdemes megvizsgálni, hol mekkora demográfiai hatással van a kivándorlás, ehhez az Eurostat hivatalos 2017-es adatait vettük alapul, a 2018-as statisztikát még nem tették közzé. A vizsgált kilenc kelet-közép-európai országból eszerint több mint 8,8 millió állampolgár él jelenleg Nyugat-Európában. A legnagyobb, 3,4 milliós elvándorlást Romániából mérték, mögöttük a lengyelek állnak 2,7 millióval. A 450 ezres magyar adat Bulgária és Horvátország mögött az ötödik helyet jelenti."
https://www.portfolio.hu/gazdasag/fontos-kiserlet-indult-megvan-a-gyogyir-magyarorszag-legnagyobb-betegsegere.1.333633.html

Durva, de erős bizonyíték.

Szerintem hasonló, vagy még nagyobb különbségek lehetnek az Usa tagállamai közt is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés