De miért vagytok úgy oda a Trónok harcáért?

2019. május 12. 19:47

Sárkányok, emberek, királyságok, misztikus lények és varázslatok, ármánykodás, cselszövés, feudalizmus – ezek olyan ismerősek, jé, csak nem láttam-olvastam már őket valahol?! Mondjuk ki: a klisékből összetákolt Trónok harca 4800 percének végignézése az életidő teljes elpazarlása.

Utolsó évadjához érkezett minden idők egyik legnagyobb költségvetésű tv-sorozata, az epizódonként akár dollártízmilliókba is kerülő Trónok Harca című eposztalan (h)őseposz, ami minden utánérzés és húsvéti záptojás ellenére nézők millióit, ha nem milliárdjait hódította meg. De vajon másképp alakult volna, ha a George Martin borzas szakállának rései között kibuggyanó fantáziatörténetet végül nem rendelik be a HBO fejesei? A torrent- és a nézettségi rekordok tekintetében biztos nem, de lehet, először fordult volna elő, hogy nem a pénzt, hanem az értéket választja egy tévécsatorna. 

2011 áprilisában adta le a kábelcsatorna az első részt, az azóta eltelt nyolc évben sok ismerősöm mindennapjaihoz hozzátartozik a Trónok Harca (TH):

toleráns, empatikus ember lévén elfogadom a másságot, az emberi gyengeség ilyetén megnyilvánulásait.

De ezzel együtt szeretem, ha mások is elfogadják, én mennyire nem szeretem. De nem pusztán a „haters gonna hate”-érzés beszél belőlem, amikor leírom, hogy a tévétörténelem biztos jobban járt volna, ha ez a Tolkien-utánérzés csupán egy lesz a klónozott fantasy könyvek közül, nem pedig egy éveken át tartó tévés sikertörténet alapja.

Mert az, és nem csak anyagilag. Azt el kell ismerni, hogy sokan – akik nem az Űrszekereken, az A-csapaton, a Knight Rideren, a Derricken, a Fekete-erdei klinikán, a Magnumon, a Dallason, a Poirot-n, Vészhelyzeten vagy akár a Dróton (ha már HBO), valamint a Szívek szállodáján keresztül találkoztak először a tv-sorozatok értelmével – éppen a TH-n keresztül fedezték fel ezt, az időt évadokban mérő világot, és azt, hogy egyáltalán nem haszontalan szórakozás a tévésorozatok nézése. (Persze, a haszna is erősen megkérdőjelezhető, de most nem ez az értekezés tárgya.)

Kifejezetten hasznos lehet sorozatokat nézni, hiszen sokszor fejleszti a figyelemmegosztás tudományát: amíg megy a gépen/tableten az epizód, addig például ki lehet teregetni, ebédet lehet főzni, esetleg a háziállattal lehet játszani, gyerekesek pedig megnézhetik a gyerek ellenőrzőjét például (a neten, természetesen).

Viszont minden „hájp” és ellenkező értelmű megállapítás ellenére a TH-epizódokra eddig fordíthatott több mint hetven epizód eddig közel 4800 perce az életidő teljes elpazarlása. Vajon miért jut erre a felismerésre ez a hülye médiamunkás? – tehetik fel egyébként nyomdafestéket tűrve a kérdést azok, akik végignézték mind a 73 epizódot.

Nem néztem végig mind a 73 epizódot, nem kellett végignéznem ahhoz a 4800 percnél többet, hogy tudjam, a TH nem más, mint egy AD&D kliséhalmaz, némi kelta-angolszász-angol történelmi szósszal meghintve: sárkányok, emberek, királyságok, misztikus lények és varázslatok, ármánykodás, cselszövés, feudalizmus –

ezek olyan ismerősek, jé, csak nem láttam-olvastam már őket valahol?

De.

A Csillagok háborújától kezdve (az Éjkirály mintha egy kiklórozott Darth Maul lenne, az Erdő Gyermekei meg inverz na'avik farok nélkül) a Szilmarilokon és az Arthur-mondakörön át Nagy-Britannia korai történelméig bezárólag minden ismerős volt. Már csak Szmeagol, Fey de Morgana na meg Obi-Wan Kenobi hiányzik a sorból. Véletlenek most nincsenek, így az is különösen tetszett, hogy Westeros térképe nekem egy nagyon stilizált Nagy-Britanniának tűnt, szóval más fantasy-hoz képest igencsak valóságos földrajzi alapokon is nyugszik. Persze, ezzel nincs is semmi baj, de akkor miért a fantasy a zsáner, miért nem mondjuk misztikus akciófilm? Nem véletlenül írom így ezt, hiszen a a valós eseményeken alapuló filmek vagy tévésorozatok is legalább annyiban eltérnek a valóságtól, ahogy a TH a fantasy műfajától.

Attól, mert van benne sárkány, és nem-emberek, már fantasy-ről beszélünk? Valószínűleg a sorozatkészítők is ezzel a kérdéssel találkozhattak, miután elolvasták a Tűz és Jég könyveit. „Lényeg a látvány, ha a történet nem olyan eredeti!” – felkiáltással D. B. Weiss és David Benioff ugyanis jó mélyen bele is nyúltak mások zsebeibe, hogy hegesztő szűrőüveg mögül leforgassák az epizódokat. Dollártízmilliókat elkölteni azért, hogy a Kártyavárt egy fiktív vidéki környezetben visszakapjuk, még lehet, hogy megéri pénzügyileg, de azért, hogy fantasy-nek nevezzünk valamit, számomra nincs túl sok értelme. Annak sincsen szerintem túl sok haszna, hogy fiktív nyelveket többen halljanak beszélni, mint ahányan például valós nyelveket beszélnek: a TH-t ugyanis többen nézik, mint ahányan az írt, a walesit vagy a gael skótot beszélik, ez pedig jelzi, hogy mennyire része mindennapjaiknak a valóságos helyett a popmítoszok választása.

Ha magára a a látvány megvalósulására gondolok, akkor azzal kapcsolatban is lehetnek kétségek, hogy mindazok a dollármilliók, amelyek CGI-ra fordítódtak, vajon jól hasznosultak-e, vagy csupán arra szolgál a sötétség, hogy elfedje a történetvezetés és -mesélés hibáit. Hiszen azzal, hogy GRRM könyveit hat évad után elhagyta a sorozat,

sokak szerint megmutatkozott, hogy önmagában, irodalmi háttér nélkül tulajdonképpen mennyit is ér a sorozat.

Ha azt nézzük, hogy a TH-ban futatott hatalmi harcok úgy viszonyulnak a shakespeare-i királydrámák színvonalához, mint az eredeti művek azokhoz a fiatalkoromban divatos olvasónaplókhoz, amelyek ugyan szövegben visszaadták az eredeti művet, de minden mást kilúgoztak belőlük, akkor semmit. Ha azt nézem, hogy a Guldenburgok öröksége nevű német tv-sorozatban több dráma sűrűsödött össze egy epizódban, mint itt egy évad alatt, akkor szintén arra a konklúzióra jutunk, hogy semmit.

Ezért sajnálom, hogy 2008 és 2011 között három évnyi kemény, megfeszített, vért izzadós munkával sikerült a Weiss-Benioff párosnak az HBO-nak elfogadható minőségű pilot-epizódot készítenie, és beindítani a Nagy TH-Üzletet. Alakulhatott volna másképp: a Drót utolsó évada 2008-ban fejeződött be, és esetleges folytatásáról is szó volt: ha akkor az HBO úgy dönt, hogy a világ egyik legjobb tv-sorozatát folytatja, akkor a sorozatok történelmében talán

először fordult volna elő, hogy a pénz helyett az érték kerül előtérbe.

De ha már kardozós-hatalmi harcos-középkori beütésű sorozatot akartak volna, akkor fordulhattak volna a sokkal realistább fikció felé, ahogy azt a History tette azt a Vikingekkel. (Igen, Ragnar Lothbrok is csak egy legenda, de ez a legenda nem fikció, hanem egy letűnt kor emlékezete.)

 

 

Van, aki szerint a TH-ban szereplő politikumról egy egész könyvet lehet írni.

Szerintem meg az egész Trónok Harca nem érdemel többet, mint egy másfél oldalnyi értekezést, mert dollármilliók ide, dollármilliók oda, ha egy sorozat csak azzal tud maga körül hírverést generálni, hogy mennyire volt sötét vagy sötétebb a kelleténél az egyik epizódja, akkor abban a sorozatban nem volt, nincs is és nem is lesz több, mint a mindent elborító sötétség.

Sötét képernyőhöz pedig nem kell bekapcsolnom a tévét.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148218

Ajánljuk még a témában