Kádár János utolsó mosolya − Mandiner2014 I.

2014. december 22. 14:24

Novák Tamás
Mandiner
„Ugyan, csak gyerekek még” − mosolyodott el Kádár János.

Idén 20102011, 2012 és 2014 után immár ötödik alkalommal értékelnek évet − és elmúlthuszonötévet a Mandiner szerzői. Novák Tamás írása.

*

Szokásos nyár volt. Ahogy vége lett az iskolának, iszonyú hőség lett, a vakációzók legtöbbje víz mellé menekült, mintha csak a strandlobbi rendezné ezt az egész időjárás dolgot. Persze mindez a két öreget nem nagyon érdekelte, gyerekük, unokájuk nem volt, bár az évzárókra régen el-el hívták őket, de ha tehették már akkor sem mentek el.

Most az erős nap elől a fedett verandára menekültek, az öreg a sakktábláját igazgatta, a felesége meg borsót fejtett. Nem nagyon beszéltek, nem is volt már nagyon mit, meg a hőségben úgyse esik jól a felesleges szájalás. Csend volt, így aztán pontosan lehetett hallani, amikor lentről valaki kinyitotta az ajtót és katonás léptekkel felfelé indult a kis kerti lépcsőn. Az öregek fel sem emelték a fejüket, tudták, csak a szokásos déli őrségváltás van és csak beköszön a túlbuzgó katona.

„Jó napot kívánok − hangzott bizonytalanul a katona köszönése a veranda sarkán. Az öreg felnézett, de nem szólt semmit. Persze a felesége visszaköszönt és süteménnyel is megkínálta a zavarban lévő katonát, aki hebegett-habogott, azt mondta, hogy akkor este 8-ig ő lesz itt, hogy új fiú és Zoltánnak hívják, s hogy itt vannak az újságok. Látszott, hogy új fiú, a régiek már nem hozták fel az újságokat: vagy nem merték, vagy inkább az öregekre voltak tekintettel. Ezt ők sem tudták eldönteni.

Talán egy fél óra is eltelhetett, amikor újra felnézett az öreg és akkor vette észre, hogy a felesége az egyik újság címlapját bámulja. A betűket már nem tudta elolvasni, de a címlapképre pont rálátott ő is. Sok ember volt rajta és talán a Hősök terén készülhetett. 

„Olvasd el, ha érdekel” mondta feltűnően tisztán az öreg, ami meglepte a feleségét.

Ő pedig olvasni kezdte. Olvasta, olvasta egyre nagyobb szemekkel, aztán egyszer csak kifakadt. „Nézd már miről beszélnek ezek, emelte fel a lapot. Mi az, hogy a Párt diktatúrája? ? Mi van?! Mi az, hogy az Orosz Birodalom feltétlen szolgálata, meg hogy ázsiai zsákutca? Hát ezeknek elment a józan eszük? Meg hogy önállóság, meg hogy a sajtó szabadsága? Meg hogy európai polgári demokrácia? Hát teljesen megőrültek?”

„Ugyan, csak gyerekek még” − mosolyodott el Kádár János.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 61 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kádár, ha élete utolsó időszakában valamit felfogott a világból, az csak szeretett pártjában történtek lehettek, más számára nem létezett.

Majtényi György: Vezércsel című könyvéből idézi a könyvszemleíró Wekerle:

Kádár életében egyetlen döntést hozott a felesége, Tamáska Mária nélkül. Azt, amit Moszkvában hozott 1956. november 3-án. E döntést viszont Kádárné a következő szavakkal fogadta a Parlament kapujában, november 7-én: "Ezt a szart már hagyhattad volna a Rákosiékra!"
(Magyar Nemzet, 2012. dec. 15.)

Válság??? Milyen válság?????Nincs itt semmilyen válság!!!

Mondta Kádár 1988-ban vagy 89-ben.

Talán igaza volt.
Azóta az ország átlag életszínvonala jócskán leromlott.
A gazdagok és szegények közötti olló nyílt.
Nagyobb az adóságunk miközben eladtuk országunkat.

Kádár????
Tegyék már közszemlére a hagyatékát!!!!!!

Ez a képzelt életkép a mának szól.

Ami a születésnapot illeti:
"A Wikipedia angol oldala szerint Joszif Visszarionovics Sztálin 1878. december 18-án született. Bíró László, a História egyik számában viszont korábban arról írt, hogy „sokáig úgy tudta a világ, hogy 1879. december 9-én (a gregorián naptár szerint december 21-én) született Joszif Dzsugasvili. Az elmúlt évtizedekben előkerült egyházi anyakönyvek szerint viszont 1878. december 6-án látta meg a napvilágot a Tifliszi (ma Tbiliszi) kormányzóság Gori nevű városában”. Mindehhez csak annyit tehetünk hozzá: Dzsugasvili volt Sztálin eredeti neve."
([az ilyen ügyekben azért objektív] HVG)

„Boldog emlékű Lékai László mesélte, amikor Kádár János és felesége, Tamáska Mária 1977 júniusában VI. Pál pápa vendége volt Rómában, a párttitkár társa nem az automatikusan emlékül osztogatott érmet, hanem az alternatívaként külön neki odatett rózsafűzért választotta. Ez valójában egy leheletfinom fricska volt a szentatya részéről, s az asszony pedig vélhetően érezte, mi ér többet.”

Forrás: Kertész Péter solymári plébános a Magyar Hírlap 2013. december 4-i számában.

Az nem mosoly' annak vigyr a neve

Ha ez igaz lenne, akkor hogy lehet, hogy a nomet munaado ket eve adosa a magyar alkalmazottainak?

Amikor Kadar megtudta, hogy mivel kampanyol az un. Demokratikus ellenzek, akkor azt mondta, hogy "hagyni kell, mert ezek a mi kutyank kolykei".

Néhány amerikai indián pedig azért élt túl, mert az amerikai katonaság néha nem találta el őket.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés