Huszadik század

Applebaum: Ideje túllépni a posztkommunizmuson

2014. április 26. 17:26
Ahogyan nem beszélünk poszt-Habsburg Ausztriáról sem, úgy ideje lenne túllépni a posztkommunista Kelet-Európa mára elavult fogalmán is – mondta Anne Applebaum Pulitzer-díjas amerikai újságíró, történész, aki a Gulagot és térség 1944 és 1956 közötti történetét feldolgozó új könyvével kapcsolatban nyilatkozott szombaton az MTI-nek a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

A vasfüggöny – Kelet-Európa megtörése 1944-1956 című kötet Applebaum második könyve, amely az Európa Kiadó gondozásában magyarul megjelenik – az első a Gulag történetét mutatja be. A Washington Post tudósítójaként dolgozó, lengyelül és oroszul is kiválóan beszélő szerző új könyvében Lengyelország, Magyarország és Kelet-Németország példáján keresztül tematikus megközelítésben dolgozza fel az akkoriban Kelet-Európának nevezett régió módszeres szovjetizálását.

„A kommunizmus bevezetésének négy fő módszerét tárgyalom részletesen: az egyes helyeken már a háború vége előtt készen álló titkosrendőrség alkalmazását, az aktuális és potenciálisan jövőbeli veszélyt jelentő emberek és intézmények elleni célzott erőszakot, a rádió propagandacélokra való felhasználását, valamint a civil társadalom - ifjúsági és keresztény szervezetek, cserkészet, stb. – állami ellenőrzés alá vonását vagy felszámolását” – magyarázta a szerző, hozzátéve: azért választotta ezt a módszert, mert úgy érezte, hogy a kronologikus vagy az országról-országra haladó bemutatás ismétlésekkel teli és menthetetlenül unalmas lett volna. A könyv az 1953-as keletnémet és az 1956-os lengyel és magyar forradalmak értelmezésével zárul. „Ezzel kellett befejeznem, különben túl depresszív lenne” – mondta Applebaum, aki szerint ezek az események jelzik a sztálinizmus bukását, azt, hogy a homo sovieticus megalkotására tett kísérlet végérvényesen kudarcot vallott. Ettől kezdve a kelet-európai térség országainak kommunista pártjai különböző alternatív stratégiákkal próbálták konszolidálni a hatalmukat, az egyes államok története ezért ettől kezdve jobban szerteágazik.

Applebaum az 1956-os magyar forradalomról úgy vélte: az 1955-ös ausztriai események után érthető remény volt, hogy reformokra, vagy akár a blokkból való kiszakadásra is sor kerülhet, a vasfüggöny azonban túl erősnek bizonyult, és a Nyugat félt egy 3. világháborútól. „Nem azt állítom, hogy túl rizikós lett volna a beavatkozás, hanem azt: ők úgy látták, hogy túl rizikós lenne. Valójában elképzelhető, hogy meg lehetett volna tenni” – fejtegette. A szerző három fő forrást használt: magyar, német és lengyel archívumokat, személyes interjúkat és a kiterjedt másodlagos irodalmat. Különös figyelmet fordított az események részleteire: „Tudjuk például, hogy a kommunisták mindenhol átvették a rádió feletti irányítást. De mit jelent ez a gyakorlatban? Kik tették, és hogyan? A keletnémet rádió archívumában olyan anyagra bukkantam, amelyen azon vitatkoznak, hogy miért hallgatja mindenki a nyugatnémet adást. Valaki felveti, hogy a keletnémet adások egyszerűen unalmasak, és indítványozza: Ulbricht elvtárs háromórás beszédeiből talán csak kivonatokat kellene sugározni…” Olvashatunk egy 1950-es évek eleji Stasi-informátor kiadásainak listájáról, amelyen a reggeli kávé is szerepel, vagy arról, hogy a Kelet-Németországba visszatérő Bertolt Brecht egy határra érte küldött nagy különautót követelt magának, és meg is kapta.

Applebaum szerint a háború végén Kelet-Európa azért került a Szovjetunió érdekszférájába, mert egész egyszerűen nem volt túl fontos a nyugati szövetségesek számára. Véleménye szerint azonban mára a terminus már nem fedi a valóságot. „Lengyelország kulturálisan és gazdaságilag sokkal közelebb áll például Németországhoz, mint Albániához. Akkor miért soroljuk a lengyeleket és az albánokat ugyanabba a kategóriába, hogy Kelet-Európa? A kelet-európainak kikiáltott problémák pedig valójában legtöbbször általános európai jelenségek: a szélsőjobb problematikája Franciaországban is élő, a média politika általi befolyásolása pedig aggasztó Olaszországban is.”

Anne Applebaum arról is beszélt, hogy párhuzamokat lát a jelenlegi ukrajnai történések és a Szovjetunió második világháború utáni terjeszkedése között. „Az oroszok hasonlóan verbuválják a fegyveres csoportokat, mint a világháború után a titkosrendőrséget a szatellitállamokban. Ahogy nézem az ukrajnai tudósításokat, jobban megértem az 1945-ös eseményeket is. Szintén hasonló a média befolyásolása és a civil társadalom kezelése. Ami más, hogy eddig nincs annyi erőszak, mint a 40-es években, és természetesen az események most nem egy háború utáni, lepusztult, kaotikus környezetben történnek. De összességében az oroszok módszerei nem állnak túlságosan távol az 1945-öt követően alkalmazottaktól” – vélekedett a szerző.

Anne Applebaum a Yale-en, majd a London School of Economicson és Oxfordban hallgatott orosz történelmet és irodalmat, valamint nemzetközi tanulmányok szakon tanult. Idejét a kilencvenes évek óta nagyrészt Varsó és London között osztja meg, publicisztikái és tudósításai az Economistban és brit napilapokban jelentek meg, jelenleg a The Washington Post munkatársa. Magyarul is megjelent A Gulag története című könyvéért 2004-ben elnyerte a Pulitzer-díjat, 2010-ben pedig Petőfi-díjjal tüntették ki a budapesti Terror Háza Múzeumban - a díjjal a kelet-közép-európai szabadság és demokrácia előmozdítására tett erőfeszítéseket ismerték el. Anne Applebaum 2013-ban felvette a lengyel állampolgárságot, férje Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter. Applebaum legújabb könyvéről pénteken előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián, szombaton pedig Ungváry Krisztián magyar történésszel beszélgetett a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon megrendezett könyvbemutatón.

Összesen 84 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A Lengyel külügyminiszter felesége aki érdekes pályát futott be az USA-ban hazatérése előtt. Állitolag CIA-s kapcsolattal a nejével együtt. Ez meglátszik a lengyel külpolitikán is, teljesen mindegy milyen kormány van, mindig ott van a tüzkörül külömböző poziciókban.

Ukrajnai Majdani akciónak is részese Volt, sőt Ő is ott Volt mikor Janukoviccsal megegyeztek, s tudjuk utána a pálfordulást. Most az USA lengyelországi hadgyakorlata és a kormány kérése is furcsa. Ki az aki itt a keleeuropai multtal rendelkezik és idegen csapatokat hiv be hazájába, ha az a NATO-nak álcáza is magát.
Mivel csak az 5-ös cikkely esetében lehet ez aktuális elég furcsa ez.

Mellesleg addig beszélhetünk poszkomunizmusról és poszkommunistákról, mig az utodpárt létezik és főleg azok az emberek befolyása nyíltan, vagy háttérben jelen vannak és meghatározák az utodpárt müködését.

A liberális imádó Eppelblum asszonyság tudjuk, hogy Orbánfobia vilusától megfertözödött amit nyíltan vállalt a 2010-es 2/3 os polgári gyözelemnél és főleg barátai kisöprése a kormány közeléből.

El kell olvasni Janke könyvét aki szintén elcsodálkozott a polgári keresztény-konzervativ kormány alaptalan támadásán több írásában.

Tusk ahogy sokan gondolják Lengyelországban nagyon gyenge határozatlan befolyásolható vezető aki USA imádata nem minden esetben képviseli a lengyel nemzeti érdekeket sőt az erös Europa kialakitásának Sem használ.

Pedig a derék antifasiszta partizánok (milyen sokan voltak a kádár rendszerben) sokszor akadályozták a vagonokat.
Az angol és az amerikai légierő meg szétbombázta az Auschwitz-Birkenau-ba vezető sineket.

Azért Lengyelországban szerencsére sokan tudják, hogy ki ez a nő és a férje.

Ha a posztkommunizmuson való túllépést úgy kell érteni, hogy ideje lenne megszabadulni a kommunista gyökerű pártoktól és politikusoktól, akkor egyetértek.

Azért a Pulitzer díjat nem egy zsák krumpliért lehet megszerezni...

Azért ez így egy fából vaskarika! A posztkommunizmuson hogy kell túllépni?Mert amúgy, nagyon jó lenne túllépni Mindenen!
De azért az nem lenne erkölcsös, hogy a történelem egyik gazságán, lazán túllépünk, a másik gazságot pedig naponta emlegetni kell, csupán azért, mert kettős mérce van az emberi életeket illetően!
Főleg addig ne lépjünk olyan könnyen túl, amikor a mai napig nem tisztáztunk semmit a valódi kommunizmus bűneit illetően!
A "keleteurópázástól" pedig valóban mindenkinek kiütése van már Európának ezen a felén, de ezt a bélyeget, éppen a nyugat miatt nem tudjuk lerázni magunkról, mert ők maguk tartják életben a fogalmat azzal, hogy másodrendű európainak tartanak minket a mai napig, lásd pl. "keleti" fizetésekért végeztetnek velünk "nyugati" munkát!!!

Pontosan erről van szó.

Tényleg nem az a fontos, h. ki honnan jön, hanem h. végül is melyik eszmerendszer mellett dönt, cselekszik, dolgozik.
Kun Miklós és Gereben Ágnes nagyon régóta a tisztán látásra, méltányosságra, tudományos alaposságra, részrehajlás és mindenféle pártosság nélküli történelmi ismeretterjesztésre teszi az életét.
Nem politizálnak, mint a Bauer vagy a Schiffer, amiben benne van a politikai befolyásra, hatalomra törekvés, hanem segítenek a történelem megértésében, nekem ez jobban tetszik, nem mintha ez fontos lenne, de mégis.

Az Ungváry Krisztiánnal beszélgető szépnevű Anne Applebaum nem lehet autentikus szakértő magyar ügyekben.
Nagyon jó lenne túllépni a poszt kommunizmusom, de ehhez képest Kormányváltóék nagyon szép mennyiségű szavazatpt kaptak, és még az is lehet, h. a Fővárost az önkormányzati választásokon vissza szerzik a demokrácia nagyobb dícsőségére. Nagyon remélem, h. nem így lesz, úgy néz ki, h. csoda történik, nemcsak addig volt pénz, míg az önkormányzatokat kihúzták az adósság csapdából, hanem még arra is telik, h. az oktatásba és Budapestbe jelentős összeget rakjanak, remélhetőleg a pénz jól hasznosul majd.
Ilyenkor az ember elgondolkodik, ugyan hogy is volt az, h. most meglepően sok mindenre, ezt megelőzően főleg IMF kölcsönre meg izraeli vízágyúra futotta. Volt völgyhíd is, meg alagút, meg kilátó, szóval, nem kell részre hajlónak lenni.
Itt még el fogunk egy darabig birkózni a poszt kommunizmussal, a ránk hagyott szellemi örökséggel és az államadóssággal, a teljesség igénye nélkül.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés