Mi folyik Törökországban?

2013. június 4. 7:17

Vendégszerző
Mandiner
Ebben a pillanatban nehéz megmondani, hová vezet mindez, de a kormány legalább megmutatta az igazi arcát a világnak.

Törökországban élő belga barátunk, vendégszerzőnk cikke


A törökországi események múlt héten indultak be, amikor először hallottunk Taksimban, a Gezi Parkban gyülekező emberekről. Ez a park Isztambul egyik fontos zöldterülete, ami most fontos szimbólummá vált. A tüntetők pontosan akkor avatkoztak be, amikor a buldózerek elkezdték ledózerolni a parkot. Felállították a sátraikat, de ahogy el lehet képzelni, a rendőrség gyorsan és erőszakosan kiszorította őket. A rendfenntartó erők egyszerűen felgyújtották a sátrakat és könnygázt vetettek be az éjszaka közepén. Ez viszont csak még több embert vonzott az ügy mellé, ami a jelenleg kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) önkényuralmi törekvései elleni tüntetéssé szélesedett. 

Hogy röviden a jelen helyzethez vezető körülményekről beszéljek: Tayyip Erdogan török miniszterelnök, az AKP elnöke vaskézzel irányítja az országot. Ő indította el és vezette 2003 óta az iszlamista újjáéledést Törökországban, miután hatalmas infláció árán sikerült kivezetnie hazáját a gazdasági válságból. Erdogan azóta az ország vezetője, aki a korábbi ottomán dicsőség iránt érez nosztalgiát, és aki szándékai szerint megtisztítaná az országot a Kemal Atatürk által nyolcvan éve bevezetett világi, anti-iszlamista rendszertől. 

Elődjeivel ellentétben az AKP sikeresen szólította meg az anatóliai lakosságot, azokat a dolgozó embereket és vallásos középosztálybelieket, akiket ignorált az Atatürk-féle szekuláris ideológia. Az AKP-nak olyan szinten sikerült modernizálnia és fejlesztenie az országot, hogy a jövedelmek megháromszorozódtak 2003 óta, és ez majdnem a lakosság felét a párt hívévé tette. 

A probléma ott van, hogy Törökország társadalmát mélyen megosztják a szekuláris és a muzulmán népesség közötti ellentétek Amikor az abortuszt és az alkoholt szabályozó törvényeket módosítják, amikor az oktatásba belekerülnek a Korán-ismeretek, amikor az internetet minden eddiginél jobban cenzúrázzák, azt egyesek a hitükön alapuló erkölcsi elégtételnek, mások viszont a személyes szabadságuk megsértésének érzik. Egyesek szerint ez az út a túlvilági életbe, mások szerint viszont ez csak a most élt életük akadályozása. Ez az Európa és a Közel-Kelet közé szorult Törökország kettőssége, amit lehetetlen egy közös világnézet alá terelni. 

Az AKP felgyorsította a maga reformjait az utóbbi években: nem csak a személyes szabadságjogokat korlátozta – egyenesen 2500 aktivista diákot és 50 újságírót tart börtönben. Az AKP bejelentette, hogy alkotmányos reformra készül: elnöki rendszert vezetne be, amelyben az elnöknek – találjuk ki, ki lesz az! – szinte diktátori hatalma lehet. Számos embernek most vált világossá, hogy a helyzet elég veszedelmes ahhoz, hogy az utcára menjenek.

A mostani eseményeket szinte mindegyik közszolgálati médium ignorálja, helyette folytatják a szokásos programjaikat, amíg embereket vernek – és néha ölnek – az utcákon. Mindenki számára világossá vált, hogy egy olyan országban élünk, ahol az információkat figyelmesen cenzúrázzák, és a médiumok propagandáját nagy gyanakvással kell kezelni.

Most június harmadika, hétfő van, és Kızılay, Ankara központja elcsendesült két nap intenzív tüntetés után. Tízezrek gyűltek össze, ellenállva a rendőrség támadásának. Folyamatosan könnygázt vetettek be, hogy elhajtsák a tömegeket, de akkora volt a létszámuk, hogy végül a rendőrségnek kellett elhagynia a központi teret. Ebben a pillanatban nehéz megmondani, hová vezet mindez, de a kormány legalább megmutatta az igazi arcát a világnak. Talán azzal, hogy megértették, mennyi embernek van elege a jogtiprásból, mértékletesebb hatalomgyakorlásra térhetnek át a jövőben.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Törökországot mindig nagyon erős kézzel kormányozták. A hadsereg az állam az államban. Erdoğan a korábbi népszerű isztambuli főpolgármester "kicsit" vissza vette a hadsereg kedvét az "Ergenekon Operáció" során, hogy a szokásoknak megfelelően királycsinálóként lépjen fel, ha neki éppen valami nem tetszik.

Lényeges most is, hogy mit fog majd lépni a török hadsereg.


Amúgy Erdoğan lényege az általa korábban Ziya Gökalptól elszavalt versrészlettel foglalható össze a legjobban:

„A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.”

Ezért korábban 10 hónap börtönt kapott a "szabad és demokratikus" Törökországban. Miután kijött a börtönből azt követően pár éven belül tarolt a választásokon.

Törökországban már hosszabb ideje az embereknek tele a hócipőjük a kormány politikájával, intézkedéseivel. Az alkalmazott rendőri brutalitással csak túlcsordult a pohár. Majd meglátjuk, hogy mennyire.

Nekünk sajnos teljesen más a "politikai elitünk."

Sajnos ez a rendőri brutalitás teljesen megszokott Törökországban. Ott az erőből ért mindenki, teljesen más a közeg.

Törökországban is, mint mindenhol, ha konzervativ pártok vannak korményon, gerjesztik a lázongást, hergelik a népet.

Ha nincsen rá még kreálható ok sem, akkor néhány fa kivágásából csinálnak ürügyet és rárontanak a demokratikus intézményekre.

Szocialisták.

Ezek mindenhol egykutya: internácik.

"az életszínvonal-emelkedés, sikeres gazdaságpolitika igenis lehetséges a parancsuralmi rendszerekben is, ellentétben a HVGs, ATVs, magyarnarancsos újságírók állításaival szemben. És lám ez meg is adja egy parancsuralmi rendszer legitimitását is."

Igen, életszínvonal-emelkedés lehetséges parancsuralmi rendszerekben is. De egy parancsuralmi rendszer legitimitását más adja. A kiegyezés a hatalom és az emberek közt. Ilyen társadalmi kiegyezés jellemezte valaha a régi monarchiákat. Ez általában abból állt hogy az embereknek noha nem volt beleszólásuk a hatalomba, a politikába, cserébe viszont kaptak rendkívül széles szabadságokat, a gazdaságban és személyi jogokban. Tulajdonképpen ennek a megnyirbálása törökországban indította el a mostani elégedetlenséget. Az alkohol fogyasztásának korlátozása, büntetése a csókolózásnak a nyilvánosságon, ami úgy hirtelen eszembe jut, amit az utóbbi időben a török hatalom elkezdett szabályozni. Igenis, kisajátítható a hatalom, és erre megszerezhető az emberek egyetértése is, ha közben az embereket a hatalom hagyja, hogy nyugodtan éljenek, dolgozzanak, üzleteljenek ahogy éppen nekik tetszik.

Hogy ez törökországban mennyire megszokott, nem tudom. De lehet ott is vannak bizonyos határok.

Nálunk milyen visítozás lenne egy ilyen után bármelyik egyetemen:

Ülkücü Yemini

"..Allah'a , Kur-an'a , Vatana , Bayrağa yemin olsun.
Şehitlerim , Gazilerim emin olsun ülkücü Türk Gençliği olarak , Komunizme , Kapitalizme ,
Faşizme ve her türlü emperyalizme karşı mücadelemiz sürecektir.
Mücadelemiz son nefer , son nefes , son damla kana kadardır.
Mücadelemiz milliyetçi Türkiye'ye turana kadardır.
ülkücü Türk Gençliği olarak ,
Yılmayacağız , Yıkılmayacağız , Başaracağız , Başaracağız ,

Başaracağız .

Allah Türk'ü Korusun ve Yüceltsin.

Amin....."


http://www.youtube.com/watch?v..

"hallotta a szektATV-n...:))) ...z is lehet, hogy a kedvesdrágabolgárúrtól szerzi a hiteles információkat...:)))"

Ezt a varázsgömbből olvastad ki? Ha úgy van, akkor kérd vissza a pénzedet akitől vásároltad. :)

"vagy akár Kína, a legnagyobb klasszikus ebben a műfajban... Nem a nyugati liberális baromságot fújja, - amely csak a tőkeerős multiknak jó, hogy kilóra megvegyék a hátrányos helyzetből induló keleti országokat - hanem saját modelljét valósítja meg.."

A sok új kínai miliomos mögott gyárak, termelés, világpiacokon eladható áruk vannak. Az új magyar milliomosok mögött pedig állami beszerzések, állami pozíciók, kapcsolatok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés