Van remény, ha Svejknek igaza van

„Olvasom intelmeidet. Itt ülök, a semminek azon az ágán, amit te el sem tudtál volna képzelni, és azon gondolkodom, lehettünk volna barátok? Nem. Mi biztosan nem lettünk volna barátok. Most, ennyi év elteltével és a semmi, a tökéletes semmi ágán ülve mégis engedd meg nekem, hogy így szólítsalak, barátom. Ezt az intelmedet olvasgatom: „Maradj fölöslegesnek, / a titkokat ne lesd meg. / S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg.”

Tudod, az eleje nem okoz gondot. Fölöslegesek vagyunk. Mi, mindannyian, úgy, ahogy vagyunk. Egy egész generáció. Talán nem volt még az emberiség történetében generáció, amelyik annyira fölösleges lett volna, mint mi. Minden tudásunk, minden hitünk, minden gondolatunk, minden elképzelésünk, minden reménységünk és minden harcunk teljesen és tökéletesen fölösleges.

És ez még akkor is elborzasztó, ha az én generációmnak adatott meg a legcsodálatosabb élet. Szüleink, nagyszüleink szenvedésének ezredét sem kellett megszenvednünk, gyermekeink és unokáink eljövendő szenvedésének ezredét sem kell megszenvednünk, bár ők még nem tudják, mi vár rájuk, és az ő nem tudásuk a mi szenvedésünk. De ez mindegy. Senkit sem érdekel. Ezért mondom csak neked. Hogy értsd. A mi fölöslegességünk nem vállalás, nem elhatározás, nem munka, hanem a kikerülhetetlen végzet. Úgyhogy ezzel rendben vagyunk.

A titkokat sem lessük meg. Ugyanis nincsenek titkok. A világ varázstalanítva lett, s így egyszersmind titoktalanítva. Illetve a titkok, amelyek érdekesek és meglesendők lennének, örökre titkok maradnak. Várj, mondok egy példát, figyelj! Nem csak Pesten zajlik az élet: a romániai Covid-helyreállítási ­uniós támogatások adatbázisát teljesen és véglegesen törölték egy „kibertámadásban”. Benne kétmilliárd (!) euró összegű tanácsadási szerződéseket, amelyek sajnos „csak digitális formában léteztek”. Mi fog kiderülni, kik a hekkerek? Nyilván az „oroszok”. És el lehet költeni sürgősséggel, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva még egymilliárd eurót közbeszerzés nélkül, „kibervédelemre”.

Tudom jól, a háromnegyedét nem érted, nem is értheted. Elég, ha annyit megjegyzel, hogy ilyesféle titkokkal tele van az életünk, de ezek a titkok titkok is maradnak, mindörökre. Minden más titok és varázs viszont el van tüntetve, fel van számolva, szintúgy mindörökre. Mi pedig, a teljesen és tökéletesen fölöslegesek generációja, ücsörgünk az ötezer kötetes könyvtárunkban – fele apai hagyaték, másik fele saját gyűjtés –, bámuljuk a falat, és zsolozsmázzuk: „Ah, fáraó, rajongsz; hisz a tömeg, / A végzet arra ítélt állata, / Mely minden rendnek malmán húzni fog, / Mert arra van teremtve.” Így. És? Kit érdekel? Hiszen remek realityk mennek az RTL-en, a teljesen hülyék és képességtelenek pedig úgy repülnek a hírnév felé, ahogy átjár a huzat a házon. És ma már miniszterek és miniszterelnökök is válnak belőlük. 

És akkor helyben vagyunk, barátom. „S ezt az emberiséget, / hisz ember vagy, ne vesd meg.” Mondj egy indokot, hogy miért ne. Hallgatsz, ugye? Nem csodálom. Persze, onnan is nézhetjük a dolgot, hogy ez soha nem volt másképpen. Már Miltiádész is tudta, Madách is tudta: „E gyáva népet meg nem átkozom, / Az nem hibás, annak természete, / Hogy a nyomor szolgává bélyegezze, / S a szolgaság vérengző eszközévé / Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek. / Csak egyedül én voltam a bolond, / Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.”

Nincs új a nap alatt. Illetve annyi mégis van, hogy ma már ugyanehhez nem kell nyomor. Megy ez nyomor nélkül is, sőt, úgy megy csak igazán. Ül az emberiség – legalábbis annak nyugati része mindenképpen – a legtökéletesebb semmi ágán, kiakasztja arra az ágra a közösségi médiáját, és reggeltől estig van véleménye, amit bele is röfög az éterbe.

Nincs, mert nem is lehet ennél tökéletesebb semmi, ennél tökéletesebb üresség, ennél pompásabb hiábavalóság. „[…] s a földgolyón nyomor szivárog, / mint hülyék orcáján a nyál.”

(...)

Nyitókép: Illyés Tibor/MTI