Van a jó oldal, és van a sötét oldal: a nemzeti, szuverenista – kicsit sokkoló ezt újraélni, de legalább megint fiatalnak érezzük magunkat

(Nyitókép: JOHN THYS/AFP)

Az EU-csatlakozásról szóló 2003-as népszavazás előtt Budapest utcáin felbukkant egy plakát, amelyen három kéz volt látható: a fölsőn egy horogkereszt, a középsőn egy vörös csillag, az alsón az EU csillagos jelvénye. A két felső kezet már elfogadták, az alsó még vár… A felirat:

A plakátot a Budaházy Györgyhöz köthető Szabad Magyarországért Mozgalom helyezte ki. Lett is rettenetes felhördülés és ricsaj, hiszen valamennyi parlamenti párt a csatlakozás mellett kampányolt; hogy képzeli bárki, hogy ezzel szembeforduljon?

Végül, szarkasztikus módon, tiltott önkényuralmi jelkép használata miatt fogták perbe az alkotókat, hiszen mind a szvasztika, mind az ötágú vörös csillag tiltólistán volt.

A szavazáson aztán 45%-os részvétel mellett 84%-kal támogatták a belépést (érdekes, senkinek a demokratikus érzékenységét nem sértette, hogy 16%-nyi választópolgár egy ilyen fontos kérdésben parlamenti képviselet nélkül maradt). Megvallom – bár az utóbbi 16%-ba tartoztam –

Amikor a németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, rögvest a volt berlini követet, hűséges barátjukat, Sztójay Dömét nevezték (neveztették…) ki miniszterelnöknek. A szovjetek az 1945-ös megszállás után addig szavaztattak (és hurcolgattak el politikusokat a gulágra), amíg a számukra kedvező százszázalékos kommunista többség létre nem jött.

Kicsit lightosabban, kicsit kellemesebb miliőben (ámbár amint belevezetnek minket az újabb háborújukba, mint anno, már a miliő sem lesz jobb) az EU is ezt a példát követi.

A lengyelek már látják is, hogyan megy ez. Amint végre kiszavazták a konzervatív pártot a hatalomból (illetve a győztes párttal szemben felsorakozó szedett-vedett koalíció átvette a kormányrudat)

amibe lazán belefért a közszolgálati televízió szétverése és megválasztott országgyűlési képviselők letartóztatása (ld. még Kovács Béla). Hirtelen az EU úgy ítélte meg, hogy „Lengyelország kemény munkájának és határozott reformtörekvéseinek” eredményeként meg lehet szüntetni a hetes cikkely szerinti eljárást, és folyhat a pénz a polákok földjére; amint azt Doktor Bubó butuska, de a vezér(elv) iránt maradéktalanul elkötelezett segítője, Ursula megfogalmazta.

Nekünk az aktuális birodalom sosem engedi a különutasságot; sem 1942-44-ig, sem 1956-ban, sem most. Nyilvánvaló, hogy nem a demokrácia (ki által definiált?) megsértése vagy a korrupció (ld. még Eva Kaili, von der Leyen etc.) zavarja őket.

Van ugyanis a jó oldal (az övék, nevezzük balnak), és van a sötét oldal: a nemzeti, szuverenista. Ezt a leosztást már ismerjük, ebben nőttünk fel, kár hogy a Szovjetunióval együtt ez nem pusztult ki, csak égtájat váltott.

Azt szokták mondani, azért is próbálják megbuktatni az Orbán-kormányt, nehogy mások is lássák, hogy a konzervatív politika is lehet sikeres. Én azonban azt gondolom, inkább egyszerű gyűlöletről van szó, ami a progresszív liberális bolsevik erőket mindig is hajtotta mindennel szemben, ami nem ők, mindennel szemben,

Már csak azért is életszerűtlen a gondolat, mert az Európai Uniót kereszténydemokraták hozták létre, és igazából addig működött jól, amíg túlnyomórészt kereszténydemokrata vagy konzervatív kormányok vezették Németországtól Franciaországon át Nagy Britanniáig.

ugyanis a pénz csak eszköz. A szabadságunk, a boldogságunk, az emberségünk, magyarságunk, életminőségünk fenntartására való.

Ha odalökjük a hitünket (iszlám és/vagy ateizmus), a mindennapi létformáinkat-kultúránkat-civilizációnkat (tömeges, az etnikai arányokat alapjaiban felborító migráció), a harmonikus, az élet átadására szolgáló családi viszonyainkat (gender), akkor

Mondanám, hogy megehetjük, de már azt sem, mert az csak egy számsor a bank mobilapplikációján.

***