Szoboszlai ajtókat nyit

„A foci talán a legcsodálatosabb játék a világon, a modern labdarúgásnak azonban van számos olyan vonatkozása, ami elkedvtelenít. Az üzemi méretekben gyakorolt pénzmosás; az olajsejkek megjelenése az európai klubfutballban; hogy most már esély sincs arra, hogy a kicsi megszorongassa a nagyot; hogy mindent mérnek és számosítanak (xG, xA, xG2, xSV, xGChain), a VAR és így tovább. Hiába teszünk meg mindent annak érdekében, hogy elpusztítsuk a játék lelkét, a játék erősebbnek bizonyul nálunk.

Hála Istennek.

Ez a csodálatos játék aztán minden pokoli tendencia ellenére is még mindig összefügg a nemzeti büszkeséggel:

A magyaroknak szurkolunk, a magyar sikereknek örülünk és magyarokra szeretnénk büszkék lenni.

Gyerekkorom máig meghatározó élménye, amikor 3:0-ra megütöttük a brazilokat a Népstadionban, mekkora izgalommal vártam a mexikói vb-t, a grundon srácokkal előre lejátszottuk a világbajnokságot és természetesen mi, magyarok győztünk. Aztán jött Irapuato és mintegy három évtized mélyrepülés. Klubcsapataink már nyáron elvéreztek a nemzetközi kupákban, a válogatott a futottak még ligájában játszott és még ott is fájdalmas vereségeket szenvedett el, a legjobb játékosaink pedig a kutyának se kellettek, még ha a képességeik meg is lettek volna, az európai topfutball elitjéhez tartozó alakulatokba nem tudták beverekedni magukat.”

Nyitókép: Ronny Hartmann/AFP