Orbán „stratégiai populista” az FAZ szerzője szerint

Orbán Viktor „stratégiai populista” – erre a következtetésre jut a Frankfurter Allgemeine Zeitung online kiadásában szerdán megjelent elemzésében Georg Paul Hefty, a lap korábbi munkatársa. A szerző, aki bejáratott és megbecsült Magyarország-szakértőnek számít a németországi médiában, arra jut, hogy a magyarországi politikai kultúra egyenes következménye, hogy a miniszterelnök populista szólamokon játszik és a szélsőséges szavazóknak igyekszik kedveskedni – legyenek azok bal- vagy jobboldaliak.

Hefty szerint

legalább is Orbán Viktor vezetésével biztosan nem. A veterán újságíró Orbán tusványosi beszédére utal, amiben a miniszterelnök felvázolta, hogy hazánk 2030-ra nettó befizetővé válik majd az EU-ban, amire diplomáciailag, gazdaságilag, katonailag és szellemileg is alaposan fel kell készülni.

„Orbán éppen olyan ügyesen képes hangosan pozíciókat építeni, mint hangtalanul lebontani azokat” – véli Georg Paul Hefty, aki egyébként a kastli kolostorban akkoriban működő magyar gimnáziumban érettségizett.

Orbán populizmusa a rendszerváltásban gyökerezik

A „rossz hír”, hogy Orbán Viktor egy populista, és alkotmányos okokból az is fog maradni – jelenti ki Hefty. „Csakhogy

ők többnyire ellenzéki politikusok, esetleg kisebbik partnerek egy kormánykoalícióban. Orbán ezzel szemben tizenkét éve az állam- és kormányfők Tanácsának tagja. Nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert nyaktörő retorikát alkalmaz, legyen szó halálbüntetésről, migránsokról, vagy jelen esetben rasszokról” – állítja az egykori újságíró.

Orbán, akit Hefty csak örök néptribunusként jellemez, a szerző szerint már Nagy Imre újratemetésén is megvillantotta populista képességeit. Ennek – írja Hefty – stratégiai oka van. „Határozottabban akar fellépni a külfölddel szemben, mint ami gyenge országa jelentőségéhez illene” – írja a Frankfurter Allgemeine szerzője, aki szerint Orbán 2002 óta fáradhatatlanul üldözi azt a kétharmados többséget, amit populista beszédek és intézkedések nélkül egyszerűen nem lehet elérni.

Hefty szerint a magyar politika mindig is attól szenvedett, hogy – egyébként a társadalom magatartásának megfelelően – a politikai szereplők kölcsönös bizalmatlansággal szemlélték egymás tevékenységét. „Aki itt nem használja ki gátlástalanul a teljhatalmát – mint a nyilaskeresztesek Hitler idején és a kommunisták a Tanácsköztársaság alatt, illetve a Sztálin- és később a Kádár-korszakban –, hanem versenyhelyzetben akarja megállni a helyét, annak

– jelenti ki a szerző. Hefty szerint ez a fajta magatartás már a rendszerváltás előtt is jellemző volt a politika szereplőire, ezért is határoztak meg olyan sok területet, ahol csak kétharmados többséggel lehetett jogot alkotni.

Mikor lehet vége a populizmusnak?

A Fidesz a Gyurcsány visszatérése miatti félelmében harmincötre növelte ezeknek a területeknek a számát. Hefty szerint ez azzal jár, hogy Magyarországot lényegében csak kétharmaddal lehet kormányozni – és megfordítva: az ellenzéknek alapvetően elegendő lenne a parlamenti mandátumok egyharmadával és még egy székkel rendelkeznie, hogy képes legyen hosszú távon korlátozni a kormány lehetőségeit.

„A kétharmados többség utáni hajszában Orbán nem korlátozhatja magát az általános értelemben vett polgári szavazók meghódítására, akiket a többi párt is meg akar szólítani, hanem a szélsőségesen bal- vagy jobboldali érzelmi szavazók felé kell nyúlnia” – állapítja meg Hefty, aki szerint az a legfontosabb, hogy olyan témát kell találni, amely a magyarok egzisztenciális félelmeire hat. Ezért kell Orbánnak félelemkeltő kijelentéseket tennie például a demográfiai katasztrófákról.

elvégre Gyurcsány Ferenc is magabiztosan játszik az ilyen szólamokon. A szerző szerint minimum a kétharmados törvények intézményének eltörlésére lenne szükség ahhoz, hogy a miniszterelnöknek ne kelljen a szélsőséges szavazókra céloznia a populizmussal.

A nyitóképen: Orbán Viktor a dallasi CPAC-rendezvényen. Fotó: ZACH D ROBERTS / NURPHOTO / NURPHOTO VIA AFP