Van itt valami fontosabb is, mint elmenni szavazni

„A helyzet ugyanis az, hogy csak szavazni akkor sem elég, ha április 3-án valami nekünk tetsző eredmény születik. Bár Magyarországon hosszú évek kitartó munkájával sikerült mindenféle választói/civil öntudatot elfojtani, az életünk megoldását pedig hol fasiszta, hol szovjet magyarázattal kezdtük hagyományosan egyetlen emberre bízni. Ezek változatos minőségű bolondok, bűnözők vagy csak kóklerek voltak, de egyvalami összekötötte őket: a számonkéréstől csak nagyon ritkán kellett félniük. Volt, akinek soha, hiszen eleve nem demokratikus úton került hatalomra, és volt, akinek csak négyévente.

Aki járt már akár csak egy évet is egyetemre, az pontosan tudja, hogy a vizsgaidőszakokon kívül szinte teljesen mindegy, mit csinál az ember, és ezért ezt ki is lehet használni: ezekben a békés szorgalmi időszakokban lehet már hétfőn az asztal alá innunk magunkat, ráadásul akár szerdán is véget érhet a hét, hiszen tényleg nem figyel ránk senki. Valami ilyesmit érezhet általában egy frissen megválasztott magyar kormány is, csak ők még több időt kapnak.

Egy átlagos választó jellemző módon addig követi az eseményeket, ameddig lemegy a háttérben a híradó, esetleg a kedvenc okoskodóműsora is bekerül, hogy aztán szigorúan családi körben elmagyarázza, miért kéne már végre a Dunába lőni ezeket a piszkos kommunistákat (a piszkos kommunista 2022-ben bármelyik oldalt jelentheti). Ez úgy általában az összmegoldás mindenre: lehetnek itt akár orosz ügynökök a szekrényünkben is, tulajdoníthatja el az állam az egész nyugdíjunkat, erről maximum pár hétig lesz meg a véleményünk.

A közügyekkel való foglalkozás viszont nem az, hogy kommentáljuk a tévét: bármilyen meglepő is, az országos politika csak egy része annak, ami alakítja az országot. Igaz, a valódi és nagyszabású showműsor tényleg itt megy, épp ezért olyan könnyű ezzel foglalkozni akkor is, ha a közvetlen környezetünkben egyébként épp minden szétrohad.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt