Új utakon a hazai oktatás

Ha a számok nyelvén közelítünk a hazai oktatás helyzetéhez, azzal szembesülhetünk, hogy míg az oktatásra fordított állami kiadások 2010-ben valamivel 1572 milliárd forint alatt alakultak, 2016-ban ez az összeg már meghaladta az 1793 milliárd forintot. 2013 és 2016 között az alapfokú oktatásra fordított összegek 22%-kal, míg a közép- és felsőfokú oktatásra szánt kiadások körülbelül 6%-kal nőttek.

Az oktatásfinanszírozás egyik leglátványosabb területe azonban a pedagógusoknál figyelhető meg: relatív keresetük közel 50%-kal emelkedett az elmúlt hét évben. Jövőre pedig csaknem 120 milliárd forinttal többet fordít a kormány a költségvetésből az oktatási rendszer és a pedagógusok finanszírozására, mint idén. 

Összehangolt munka, szélesebb pályázati lehetőségek

De mit is jelent ez a hétköznapi gyakorlatban, mit érzékelnek a tanárok, szülők, gyerekek ebből a növekedésből? Találomra felkerestünk egy átlagos vidéki gimnáziumot, és megszólaltattuk az ott dolgozó földrajz-rajz szakos tanárnőt. A pedagógusról megtudtuk, hogy az intézményben művésztanárként is tevékenykedik, hiszen az oktatásban fellelhető pályázatoknak köszönhetően számos lehetőségük nyílik az iskolai kereteken túlmutató fejlesztő programokat szervezniük. 

„Az oktatásban rengeteg pályázatot lehet kihasználni. Pár éve pénzt nyertünk egy művészettáborra, ahol mindent fizettek nekünk. Egy gyerekre körülbelül 10 000 Ft jutott, ami nagyon szép egy ilyen nagy iskolánál. A múltkor pedig ugyancsak pályázati pénzből a diákokkal freskót festettünk az iskola falára. Ezek a kis plusz lehetőségek színt visznek a sulis mindennapjainkba” – vélekedett a tanárnő. 

Forrásunk szerint szép dolog, hogy a kormány ilyen sok pénzt fordít az oktatásra, hiszen ez az a terület, ahol csak igen későn térül meg a befektetés. „Azok a diákok, akik élvezhetik az oktatásba áramló plusz tőke által megteremtett jobb körülményeket, csak hosszú évek múltán kerülnek a munka világába. De amikor végül megérkeznek, a befektetés sokszorosan megtérül”. 

Rákérdeztünk az ellenzéki médiában mumusnak beállított Klebelsberg Központra is, amiről úgy vélekedett a tanárnő, hogy jó, hogy van egy központi szerv, ami átlátja az egész oktatást. „Természetesen, mint minden mamutszervezetnek, ennek is megvannak a maga működési nehézségei, amiken lehetne javítani, de üdítő volt megtapasztalni, hogy a Klebelsberg Központhoz mindig fordulhatunk segítségért. Sőt, ha például nem lenne meg az óraszámom, akkor a Klebelsberg Központ magától megnézné, hogy a környéken hol van hiány földrajzból vagy rajzból és automatikusan kiszervezne oda óraadónak, ahogy ez több kollégámmal is történt. Szerintem pozitív, hogy az iskolák nem függetlenül működnek egymás mellett, hanem van, ami összehangolja a tevékenységüket.”

Hivatás és megbecsültség – Helyreállított presztízs

A kormány szerint a köznevelési rendszer megújításának alapfeltétele a pedagógusi hivatás megbecsülésének helyreállítása, ezért vezette be 2013-ban az új pedagógusi életpályarendszert is. Egy Mandiner által megszólaltatott másik pedagógus szerint valóban kezd helyreállni Magyarországon a hivatás társadalmi presztízse.

A fővárosi szakgimnázium magyartanára szerint: „Egyre magasabbak a ponthatárok a tanári szakokra. Szerencsére már túllendültünk azon, hogy a legalacsonyabb pontokkal jövőket veszik fel a pedagógusképzésre. Hosszabb idő lesz a társadalmi megbecsültség helyreállítása, de meggyőződésem, hogy jó úton haladunk, újra jó tanárnak lenni.”

Etikai kérdések és testnevelés: az életre nevelünk

Élénk vitát váltottak ki a mindennapos testnevelésórák, amiket 2012-ben vezetett be a kormány. „Ha már megnövelték a gyerekek óraszámát, nem értik, miért pont testnevelésből van több, és nem mondjuk matekból” - meséli lapunknak egy két tanítási nyelvű gimnázium igazgatója. „Manapság a gyerekek a fél életüket a számítógép előtt öltik. Gerincferdülés, lúdtalp, alig sportolnak valamit, pedig fiatalkorban különösen fontos, hogy sokat mozogjanak a gyerekek. Tömegsport lényegében nem létezik, hiszen a legtöbb egyesületben az élsportra helyezik a hangsúlyt. A mindennapos iskolai testnevelés a tömegsportot helyettesíti - vélekedik az intézményvezető. „Nem vagyok tesitanár, azonban pozitívnak tartom, hogy a gyerekeknek legalább az iskolában kell mozogniuk egy kicsit.” 

A kötelező etikaórák is nagy hullámokat vetettek szakmai körökben. Forrásunk szerint azonban a média jelentősen torzította az etikaoktatás elsődleges céljait, pedig: „Erkölcsi nevelésre is szükség van, mivel a gyerekeket sokszor csak az internet neveli. Nem csak az egyenleteket kell letolnunk a fiatalok torkán, a teljes személyiség fejlődésében is felelősségünk van” – vélekedett.

Az általunk megszólaltatott iskolaigazgató úgy vélte, hamis az a vád, hogy egyetlen erkölcsi felfogást és világnézetet közvetítene ez a tantárgy: „Szerintem nem ez a helyzet. Vannak egyetemes erkölcsi alapvetések, etikai elvek. Ezeket kell átadnunk a tanulóknak. A mi iskolánkban ez történik, szó sincs politikai agymosásról”.

„Ez egy hosszú távú befektetés, de én bizakodó vagyok. A jövő Magyarországán látni fogjuk az oktatásra fordított plusz energiát és forrásokat" – összegezte gondolatait interjúalanyunk.

***

Tématámogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.