„Aki ma itt lehet Siófokon, az első Regeneráció táborban, megtisztelve érezheti magát, hiszen kiválasztott. Másrészről viszont kísérleti nyúl is, mert most dől el, hogy nekünk, politikusoknak nem kellett volna-e inkább tanári pályára lépnünk” – mondta pénteken Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter hatvan egyetemista fiatalnak a KIM által szervezett háromnapos tábor megnyitóján. Az ötletgazda kormányférfi köszöntője alatt elmondta, a ReGeneráció rendezvénysorozat célja, hogy megmutassa, a „közigazgatás nem csupán szürke és unalmas öregemberekből áll, nagy komor épületekben, hangos írógépek mellett”, hanem egy igazán izgalmas pálya, ahol a dolgozók munkája által egy országnak lehet jobb sorsa.
A táborba felvételt nyert egyetemisták többsége valamely jogi kar hallgatója, de akadt köztük leendő közgazdász, politológus, bölcsész, sőt mérnök is. Sokan közigazgatási pályára készülnek és kapcsolatépítési céllal jelentkeztek a konferenciára, de a balatoni hétvége is csalogató volt. A program zsúfoltsága miatt lazsálásra nem sok idő maradt: Rétvári Bence, Latorcai Csaba, Ódor Bálint és Kovács Zoltán voltak a beszélgetőpartnerek. Az esetleges szünetekben csapatokra bontva, mintegy minisztériumokat modellezve projekteken kellett dolgozni, úgy mint a légszennyezés visszaszorítása Magyarországon, magyar termékek külföldi promóciója, vagy az idegen nyelvek tanulásának népszerűsítése.
A konstruktív munkát nehezítő körülmények ellenére – meleg, csöpögő légkondi, egy előadóterem, ahol megállt az idő 1987-ben („olyan kék falfestéket azóta nem kevertek”) – Rétvári Bence, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára tartott előadást: lerántotta az asztalterítőt és az ablak elé lógatva a kivetítő is láthatóvá vált, így a hallgatók szembesülhettek a magyar lakosság alapvető problémáira rávilágító statisztikai eredményekkel. Rétvári Bence - akinek a felesége „butáskodásnak” tartja a politizálást - többek között elmondta: tarthatatlan, hogy a három, vagy annál több gyereket vállaló szülők hátrányos anyagi helyzetbe kerülnek; a drogprevenciót a marihuánával kell kezdeni; valamint hogy ügyvédtanoncként gyakornokoskodva volt alkalma megtapasztalni, mit kellene egyszerűsíteni a bürokratikus eljárásokban.
Ódor Bálint, a Külügyminisztérium EU-ügyekért felelős helyettes államtitkára az uniós elnökséget értékelte a résztvevők előtt: „Az elnökség rendkívüli lehetőség volt arra, hogy Magyarország megítélése javuljon, hogy jobban odafigyeljenek ránk, hogy egy magyar felszólalásakor ne csak az iphone-jukat nyomogassák a külföldi vezetők Brüsszelben”. Hozzáfűzte: maximálisan elégedett az elmúlt fél évvel, de már dolgoznak azon, hogy kiderítsék, elrontottak-e valamit, és ha igen, hogyan kellett volna másképpen csinálni. „Az elnökséget megelőzően az ország az uniós ranglétra alján állt, innen csak felfelé vezetett az út” – fűzte hozzá. Kérdésekre válaszolva az államtitkár elmondta: az, hogy a belpolitikában a szuverenitást hangsúlyozzák, a külügyekben ugyanakkor az EU tagállamok mélyebb integrációját sürgetik, nem áll szemben egymással. „Ahogy az alkotmányban is megfogalmaztuk, a szuverenitást a többi országgal közösen gyakoroljuk; nekünk is le kell mondanunk bizonyos nemzeti érdekekről, hogy valamit kaphassunk.”
Kovács Zoltán a KIM kormányzati kommunikációért felelős államtitkára az uniós ügyekről úgy nyilatkozott, „túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk külföldön”. Országmárkáról szóló beszéde alkalmával megjegyezte: „addig nincs értelme külföldön reklámozni Magyarországot, amíg nem csitul az alkotmány és a médiatörvény körüli vita”. A nemzetiségekért felelős helyettes államtitkár, Latorcai Csaba az önkéntesség évével kapcsolatban arról beszélt: elege van a konferenciákból, az önkéntesség azonban pont arról szól, hogy cselekedni kell, és ebben Magyarország élen jár.
A nap vége többek számára kormányzati gyakorlati lehetőséggel zárult. Lazításként egy szakértő asszisztálása mellett magyar borokat és pálinkákat kóstoltak a táborozók, éjjel pedig a szervezőkön volt a sor, hogy bebizonyítsák: nem kell „szürkének, unalmasnak és öregnek” lenni ahhoz, hogy a közigazgatásban dolgozzon az ember.