Azt hittük, hogy a COVID-évek után nem jöhet rosszabb, hát nagyot tévedtünk – mi vár ránk jövőre?

Pálfy Dániel Ábel és Veczán Zoltán írása

„Minden siker belépő egy még nehezebb problémához” – szól a Henry Kissingernek, az Egyesült Államok talán legismertebb volt külügyminiszterének tulajdonított mondás. Ránézve Magyarország és tágabb hazánk, Európa 2022. év végi helyzetére, nehéz lenne elvitatni az öreg róka igazát.

Ami az Európai Uniót illeti, decemberben jókora pofont kapott a törvényhozó szerve, az Európai Parlament imázsa, miután nem csak volt alelnökét, a szocialista Eva Kailit és kedves családját kapcsolták le párszázezer eurónyi kenőpénzzel, hanem jópár tucat egyéb európai politikus is fogadott el pénzt és szívességeket a Katar kedvéért való lobbizásért.

Mindez erősen szemben áll azzal, amit az EU magáról kommunikál, és hát a demokratikus eszme szempontjából is roppant kellemetlen, hogy választott képviselők ekkora tömegben korrumpálódtak. Persze vannak prioritások, a Der Spiegel egyenesen ezzel a címmel jelezte, vannak ennél magasabb célok: „Orbán megbüntetése fontosabb, mint a katargate”.

ami tovább erodálhatja a testületbe vetett bizalmat, és erősítheti az euroszkeptikusokat, s végső soron tovább gyengítheti az Európai Uniót.

Ugyancsak nem segíti a helyzetet, hogy az EU mindenféle aggályai ellenére a nemzeti kisebbségek ügyében egyszerűen nem hajlandó felvenni a kesztyűt. Így például az unióba igyekvő Ukrajna éppen most hozakodott elő a korábbi magyar- és más kisebbségellenes jogfosztó törvényeket – oktatási törvény, nyelvtörvény – megerősítő, szentesítő kisebbségvédelminek felcímkézett törvénnyel, amely semmiben nem jelent előrelépést a korábbi állapotokhoz képest, ellenben az unió döntéshozó úgy tesznek, mintha mégsem így lenne, Ukrajna pedig az európai útra lépett volna.

A probléma nem egyedi: láthatóak a nyomai a Beneš-dekrétumok kapcsán történő mismásolásban, vagy éppen abban, hogy az Európai Bizottság mondvacsinált okokkal elkaszálta a Minority SafePack kezdeményezést.

Miközben a külső kihívások nagyobbak, mint valaha. A koronavírus-járvány lecsengése után szinte azonnal megkezdődött orosz-ukrán háború ugyanis alaposan megtépázza a kontinenst. Ez elsősorban a gazdaságra igaz: számos más egyéb válságtünet együtteseként brutális, évtizedek óta nem látott inflációt szabadítottak rá a kontinensre. Ebből kapott hatványozottan mindenki, aki nemzeti valutát használ, és különösen a változásoknak (és a Politico címlapjának) kitett Magyarország.

Vannak persze optimista elemzések is: például az OECD-é, amely szerint 2022 negyedik negyedéve után már csökkenő pályára fog állni a magyar inflációs trend.

Ugyanakkor az is jól látható, hogy például az élelmiszernél sokszor indokolatlan árdrágítás is súlyosbítja a helyzetet.

S ha már a háború: van egy rossz hírünk a háborúról, jelesül, hogy egyik fél sem azzal számol, hogy egyhamar véget vetne neki. Az ukránok még minimum nyolc hónapnyi harccal számolnak, eközben az oroszok is úgy tűnik, rendezni tudják soraikat. Mint arra a Foreign Affairs elemzése rámutat, mély és elhúzódó konfliktus következhet, elvégre az orosz tartalékok még korántsem járják a végüket, Szurovikin tábornok pedig jóval kompetensebbnek tűnik elődeinél.

Eközben Európa továbbra is küzd egy régóta fennálló problémával; az illegális migráció nem szűnt meg, és összeurópai megoldás még mindig nem született az ügyben. Legutóbb az immár Giorgia Meloni miniszterelnök asszony által vezetett Olaszország feszült neki a francia-német tengelynek, miután egy migránshajó miatt tört ki botrány, amelyet Olaszország hetekig nem engedett kikötni partjainál, hanem Franciaország partjaihoz irányította őket.

Az Európai Bizottság – nem meglepő módon – utóbbiak mellé állva nemrég közleményben bejelentette: szükség van a migrációra és kész, pont; emellett Horvátország schengeni csatlakozásával a magyar határkerítést is lebontják (ezt Szlovénia egyoldalúan a maga részéről már egyszer megtette Horvátország kapcsán). 

Mindehhez pikáns, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke elképesztően gyorsan pozíciót váltva az olasz állásponthoz kezdett közeledni a migráció megfékezése kapcsán, ugyanakkor kitalálta, hogy az illegális migrációért egyenesen Magyarország felel egy határ megnyitásával – miközben nem is olyan régen éppen az volt a nyugati közvélemény problémája hazánkkal, hogy igyekszik megállítani az illegális migrációt.

Mivel a migránsok általában arra igyekeznek, ahol egyszerűbb az útjuk nyugat felé,

Az elmúlt évek válságai, a pandémia, az energiakrízis és a háború mellett kevesebb szó esik róla, pedig az illegális migráció továbbra is óriási problémát jelent Európának, és benne a közép-európai országoknak, amelyek ki vannak téve a balkáni útvonalon érkező migránshullámoknak.

Az embercsempészet rutinszerű üzletággá lett ezen a vidéken, a migránshelyzet a déli határ közelében pedig egyre súlyosabb. Hogy ez mit jelent konkrétan? A migránsok és embercsempészek egyes csoportjai között rendszeressé váltak a fegyveres összecsapások, és az is előfordult, hogy a határt védő rendőrökre támadtak lőfegyverrel. A magyar határhoz egészen közel található szerbiai Horgos lakói nap mint nap félelemben kell éljenek a saját otthonukban.

Az illegális migráció pedig nemhogy gyengült volna, az utóbbi időszakban tovább erősödik. Ezt mutatja az európai statisztika is, amely szerint 2016 szeptembere óta idén augusztusban volt a legmagasabb a menedékkérők száma Európában. Nem, ez nem az ukrajnai menekülthullám hatása, az ukrán menekültek aránya kifejezetten alacsony (a kolumbiaiaké viszont meglepően magas).

A migráció mellett egy másik, kevésbé látványos probléma is sújtja.

a régió országai régóta demográfiai problémákkal küzdenek, az EU-tagállamok többségében elöregedőben van a népesség. Ez alól nem kivétel Magyarország sem. Az Orbán-kormányok mindegyike egyik fő céljaként a demográfiai fordulatot, a termékenységi arányszám 2,1-re növelését tűzte ki célul, a következő években azonban mindez komoly kihívás lesz. A gazdasági válságidőszakok és a háborús környezet sem feltétlen növelik a gyermekvállalási kedvet, és az is kérdés mekkora mozgástere lehet a kormánynak a családtámogatások területén. 

A magyar termékenységi mutató az elmúlt években javult valamit, de a népességfogyás megállításától sajnos még messze vagyunk.

Eszerint idén novemberben 7040 gyermek született (ez éves viszonylatban 11 százalékos csökkenést jelent), 10 220-an hunytak el, 18 százalékkal kevesebb házasság köttetett mint egy éve, és a teljes termékenységi arányszám 1,58-ról 1,52-re esett vissza. A népességcsökkenés persze nem új dolog, négy évtizede velünk van, és a trendfordulóra a legoptimistább forgatókönyvek szerint is várni kell még egy ideig.

Nyitókép: Diego Herrera Carcedo / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP